A világot irányító férfiak itthon demokraták, külföldön pedig diktátorok. Országos választásokon jutottak hatalomra, amelyekben legalább megvan a lehetőség arra, hogy népük akaratát képviseljék. Állampolgáraik vérontás nélkül elbocsáthatják őket, és megtámadhatják politikájukat abban a reményben, hogy ha elég ember csatlakozik hozzájuk, kötelesek meghallgatni őket.
Nemzetközi szinten nyers erővel uralkodnak. Ők és az általuk vezetett globális intézmények nagyobb gazdasági és politikai ellenőrzést gyakorolnak a szegény világ népe felett, mint saját kormányai. De ezek az emberek hamarabb kihívhatják vagy leválthatják őket, mint ahogy a Szovjetunió polgárai Sztálint megszavazhatják hivatalából. Globális kormányzásuk minden klasszikus politikai meghatározás szerint zsarnoki.
De bár a polgárok eszközei ennek a zsarnokságnak a megdöntésére korlátozottak, úgy tűnik, hogy ez megteremti bizonyos feltételeket saját megsemmisítéséhez. Az elmúlt héten az Egyesült Államok kormánya két olyan intézmény felszámolásával fenyegetőzött, amelyek a közelmúltig a legjobban szolgálták globális érdekeit.
Bush elnök szombaton figyelmeztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy az iraki háború felhatalmazásáról szóló új határozat elfogadása az „utolsó esély”, hogy bebizonyítsa „jelentőségét”. Négy nappal korábban a Pentagonból kiszivárgott dokumentum azt mutatta, hogy ez az utolsó lehetőség már elmúlhatott. Az Egyesült Államok nukleáris fegyverek új generációjának kiépítését tervezi, hogy javítsa a megelőző támadások indításának képességét. Ez a politika mind az átfogó kísérleti tilalomról szóló szerződést, mind a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést – a globális biztonság két fő eszközét – fenyegeti, miközben veszélyezteti az ENSZ által fenntartott nemzetközi megállapodást. A biztonsági tanács, amely az állandó zavarok ellenére túlélte a hidegháborút, kezd ridegnek tűnni a következmények után.
Az Egyesült Államok szerdán döntő lépést tett a Kereskedelmi Világszervezet megsemmisítése felé. A WTO jelenlegi kereskedelmi fordulója 1999-ben Seattle-ben összeomlott, mert a szegény nemzetek felfogták, hogy a WTO semmit sem kínál, miközben új jogokat biztosított a gazdag világ vállalatainak. 2001-ben Katarban csak azért indították újra, mert két engedményt ígértek ezeknek a nemzeteknek: felülírhatják a drága gyógyszerek szabadalmait, és olcsóbb példányokat importálhatnak, ha a közegészségügy veszélybe került, valamint a gazdag világ mezőgazdasági támogatásainak jelentős csökkentésére számíthatnak. A WTO múlt heti genfi ülésén az Egyesült Államok határozottan megszegte mindkét ígéretét.
A republikánusok győzelmét a tavaly novemberi félidős választásokon az amerikai nagy gyógyszercégek 60 millió dolláros támogatásával biztosították. Úgy tűnik, ez egyértelmű üzlet volt: megvásároljuk Önnek a választásokat, ha felhagy a Katarban tett engedményével. Úgy tűnik, hogy az agrár-üzleti lobbik az Egyesült Államokban és Európában is majdnem olyan sikeresek voltak: a szegény nemzetek kénytelenek voltak megvitatni egy dokumentumtervezetet, amely ténylegesen lehetővé teszi a gazdag világ számára, hogy továbbra is piacaikon dömpingelje támogatott termékeit.
Ha az Egyesült Államok nem hátrál meg, a világkereskedelmi tárgyalások a következő, szeptemberi mexikói miniszteri találkozón összeomlanak, akárcsak Seattle-ben. Ha igen, akkor a WTO – amint arra korábbi főigazgatója figyelmeztetett – szétesik. A nemzetek ehelyett egyénileg vagy regionális megállapodásokon keresztül oldják meg kereskedelmi vitáikat. Az Egyesült Államok már az amerikai kontinens szabadkereskedelmi egyezménye és az általa a segélyek elnyerésének feltételeként más nemzetektől kivont kemény engedmények révén készül erre a lehetőségre.
Más szóval, úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok szétszedi a globális szabálykönyvet. Miközben ezt teszi, mi, akik a létező világrend groteszk igazságtalanságai ellen kampányoltunk, hamar rájönnek, hogy egy világ, ahol nincsenek intézmények, még csúnyább, mint egy rossz intézmények által irányított világ. A multilateralizmus, bármilyen igazságtalan is, bizonyos engedményeket követel meg más nemzetekkel szemben. Az egyoldalúság kalózkodást jelent: a szegények gazdagok általi fegyveres kirablását. A különbség a mai világrend és a között, amelyre az Egyesült Államok készülhet, a közvetített és a közvetítetlen erő közötti különbség.
De a jelenlegi világrend esetleges összeomlása, bármilyen veszélyes is legyen, egyben a valaha talált legjobb lehetőségeket is kínálja számunkra, hogy a világ igazságtalan és kényszerítő intézményeit a globális kormányzás igazságosabb és demokratikusabb eszközeivel váltsuk fel.
Azáltal, hogy az USA néhány rövid távú vállalati érdek miatt lerombolja a multilaterális rendszert, paradox módon saját zsarnoki uralmát fenyegeti más nemzetek felett. A létező nemzetközi ügynökségek, amelyeket a második világháború végén brutális hatalmi politika alakított ki, lehetővé tették az Egyesült Államok számára, hogy hatékonyabban fejlessze nemzetközi kereskedelmi és politikai érdekeit, mint ahogy azt egyedül megtehette volna.
Az intézmények, amelyeken keresztül működött – a Biztonsági Tanács, a WTO, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank – látszólagos legitimációt biztosítottak annak, ami néven kívül a birodalom felépítése lett. A multilateralizmus vége arra kényszerítené az Egyesült Államokat, ahogy már most is kezdi, hogy feladja ezt a színlelést, és őszintén beismerje birodalmi terveit a világ többi részén. Ez a beismerés viszont arra kényszerít más nemzeteket, hogy igyekezzenek ellenállni ennek. A hatékony ellenállás megteremtené azt a politikai teret, amelyben polgáraik elkezdhetnének egy új, igazságosabb multilateralizmust szorgalmazni.
Az Egyesült Államok egyoldalú hatalmának megkérdőjelezésének számos módja van, de talán a legközvetlenebb és leghatékonyabb a gazdasági válság felgyorsítása. A kínai stratégák már most is azt javasolják, hogy a jüan váltsa fel a dollárt Kelet-Ázsia tartalékvalutájaként. Az elmúlt év során, ahogy az Observer vasárnap felfedte, az euró elkezdte megkérdőjelezni a dollár pozícióját az olajért folytatott nemzetközi fizetési eszközként. A dollár dominanciája a világkereskedelemben, különösen az olajpiacon, az egyetlen, ami lehetővé teszi az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának, hogy fenntartsa az ország hatalmas hiányát, mivel inflációmentes pénzt nyomtathat a globális forgalomba. Ha csökken a dollár iránti globális kereslet, azzal együtt a valuta értéke is csökken, a spekulánsok pedig euróra, jenre vagy akár jüanra váltják át eszközeiket, aminek következtében az amerikai gazdaság inogni kezd.
Természetesen egy gazdaságilag legyengült nemzet, amely elsöprő katonai erővel rendelkezik, továbbra is nagyon veszélyes. Már a múlt héten javasoltam, hogy az Egyesült Államok katonai gépezetét használja gazdasági élettartamának meghosszabbítására. De nem világos, hogy az amerikai nép megengedi-e kormányának, hogy más nemzeteket fenyegessen vagy támadjon meg anélkül, hogy egy nemzetközi politikai folyamatnak akár csak a látszata is lenne, amit természetesen a Bush-kormány jelenleg rombol.
Amerika függetlenségi állítása a világ többi részétől arra kényszeríti a világ többi részét, hogy kinyilvánítsa függetlenségét Amerikától. Lehetővé teszik a gyengébb nemzetek népének, hogy elgondolkodjanak a már régóta esedékes globális demokratikus forradalomon.
· A The Age of Consent, George Monbiot globális demokratikus kormányzásra vonatkozó javaslatai júniusban fognak megjelenni
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz