Gratulálunk a Munkáspárt néhány vezető alakjának, akik igen kezdett felfedezni néhány 19th Századi javaslatok a politikai reformra. Arányos képviselet, decentralizáció a központról, a Lordok Házának megszüntetése: néhány magas rangú munkáspárti politikus most megteszi azt a radikális lépést, hogy merészeljen elgondolkodni ezeken a „radikális” újításokon. Bár semmi ellenem a 19th Századi megoldások a mi 18th Századi kormány, túl sok lenne azt kérdezni, hogy e merész úttörők halálos ájulásba kerüljenek, hogy esetleg ők is elkezdjenek feltárni néhány újabb ötletet?
Függetlenül attól, hogy melyik kúszás veri a többieket, hogy legyen a következő miniszterelnök, ismét mértéktelen hatalmat kap az, akit nem szabad a közelébe engedni. De még ha a Boris Johnson leváltására pályázó vezető versenyzőknek is voltak szárnyai és fényudvarja, mégsem tudtak jól kormányozni minket. A társadalom összetett rendszer, és az összetett rendszereket soha nem lehet a központból ésszerűen és jóindulatúan irányítani. A központosított, hierarchikus rendszer koncentrált hatalmat jelent, a koncentrált hatalom pedig a koncentrált vagyont részesíti előnyben. A miénkhez hasonló rendszereket a milliárdosok és médiabirodalmaik könnyen összeválogathatják.
Valóságos az az emberi késztetés, hogy visszaszerezzék az irányítást, amit az ellenkezőjét cselekvő kormányok hangosan megígértek. A feljegyzett történelmünkben megengedettnél sokkal nagyobb mértékben meg kell engedni, hogy saját életünket irányítsuk.
Más szóval, itt az ideje, hogy újra felfedezzük Murray Bookchint. A 2006-ban elhunyt Bookchin amerikai öntöző, autómunkás és megbízott volt, aki professzor lett azon a területen, amelynek fejlesztésében segített: a szociális ökológiában. Míg gyakran hozták összefüggésbe az anarchizmussal, élete végére szakított ezzel a hagyománnyal. Politikai filozófiáját kommunalizmusnak nevezte.
című könyvében posztumusz jelent meg írásai ebben a témában A következő forradalom. Nem örömből olvasnád. Stílusa szigorú, nehézkes és bőbeszédű, melegség és humor nélkül. De ötletei erősek.
Döntő különbséget tesz az államforma és a politika között. Az államot uralmi erőnek tekinti, az állammesterséget pedig annak fenntartásának eszközének. A politika ezzel szemben „a szabad polgárok aktív részvétele” saját ügyeikben. Úgy látja, a település (falu, város vagy város) az a hely, ahol először menekültünk meg a törzsi és parochializmus elől, és elkezdtük felfedezni közös emberiségünket. Ez az a színtér, ahol most kikerülhetjük az uralmat, és létrehozhatunk „egy igazán szabad és környezetbarát társadalmat”.
A klasszikus anarchistáktól eltérően strukturált politikai rendszert javasol, amely többségi szavazásra épül. Az állammal szemben összehívott népgyűlésekkel kezdődik, amelyekhez a környékről bárki részt vehet, aki csatlakozni szeretne. Ahogy egyre több gyűlés jön létre, konföderációkat hoznak létre, amelyek hatáskörét nem lefelé, hanem felfelé ruházzák át. A közgyűlések küldötteket küldenek a szövetségi tanácsok képviseletére, de ezeknek az embereknek nincs saját jogkörük: csak a rájuk ruházott döntéseket közvetíthetik, koordinálhatják és adminisztrálhatják. Közgyűléseik bármikor visszahívhatják őket. Végül az ő elképzelése szerint ezek a konföderációk kiszorítják az államokat, amelyekkel versenyeznek.
Úgy látja, hogy a gyűlések fokozatosan átveszik az irányítást a helyi gazdaság kulcsfontosságú elemei felett. A polgári bankok földvásárlásokat és a közösség tulajdonában lévő vállalkozásokat finanszíroznák. A cél végül nem csak az államhatalom, hanem a gazdasági uralom felváltása is.
Bookchin kommunalizmusa nagy inspirációt jelent a autonóm régió Szíria északkeleti részén, széles körben Rojava néven ismert. Miután a helyiek legyőzték az Iszlám Állam terroristáit, és a szíriai kormány kivonta csapatait, hogy máshol vívja meg a polgárháborút, a rojavaiak megragadták a lehetőséget, hogy saját politikát építenek. Rendkívüli módon nehéz körülmények, olyan helyet hoztak létre, ahol az embereknek nagyobb szabadságuk és kontrolljuk van, mint bárhol a környező régiókban. Egyáltalán nem tökéletes köztársaság, de népe olyan mértékben megvalósította Bookchin ötleteit, amiről sokan azt hitték, hogy lehetetlen.
Úgy tűnik, ez a deliberatív, részvételi demokrácia sajátossága: a gyakorlatban jobban működik, mint az elméletben. A kritikusok által elképzelt akadályok közül sok feloldódik, ahogy az emberek átalakulnak a folyamat során, amelyben részt vesznek. Klasszikus példa erre a részvételi költségvetés a dél-brazíliai Porto Alegrében. Csúcskorában (1989-2004), mielőtt egy ellenségesebb önkormányzat megnyirbálta, átalakította a város életét. A korrupció szinte megszűnt, emberi jólét és a közszolgáltatások jelentősen javult. A népgyűlés döntései zöldebbek, igazságosabbak, bölcsebbek és elosztóbbak voltak, mint a városi önkormányzat.
Miért működik jobban, mint gondolnánk? Talán azért, mert a jelenlegi uralmi rendszer meggyőz bennünket saját tehetetlenségünkről. Versenyre kényszerít bennünket, amikor együtt kell működnünk közös problémáink megoldásában. A kormányok és a média által felkorbácsolt, hasonló társadalmi-gazdasági érdekű emberek közötti szörnyű kultúrháborúkat az érdemi hatalomból való kizárásunk teszi lehetővé: nincs lehetőségünk kreatívan együttműködni egymással a jobb közösségek építésében. A hatalomvesztés megkülönböztet minket. A közös, egyenlő döntéshozatal összehoz minket.
Ennek ellenére nem tekintem Bookchin receptjeit csodaszernek. Nem hiszem, hogy megfelelően kezeli a globális tőke, a globális ellátási láncok, az agresszív államok elleni védekezés vagy a globális válságok elleni globális fellépés szükségességét. De legalább létrehozhatjuk a demokrácia enklávéit az uralom táján. Ahogy a valódi részvételi demokrácia előnyei nyilvánvalóvá válnak, egyre többen fognak csodálkozni azon, hogy miért nem kaphatják meg. Tekintettel az Egyesült Királyság teljes spektrumú intézményi összeomlása felé mutatkozó látszólagos sodródásra, nehéz belátni, hogy mi, emberek hogyan tudnánk rosszabb munkát végezni számos kulcsfontosságú kérdésben, mint az állam.
Azt mondják nekünk, hogy az államok és az általuk kikényszerített uralom, bármilyen működésképtelen és pusztító is legyen, az emberi szervezet elkerülhetetlen és pótolhatatlan formája. Bookchin és az általa inspirált személyek segítenek megcáfolni ezt az állítást.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz