Forrás: The Independent
Állítsák meg azokat a nem embereket, akik írnak és provokálják népünket” – mondja Ramzan Kadirov csecsen vezető (fent) egy Instagram-videóban.
Fotó: 977_ReX_977/Shutterstock.com
Állítsák meg azokat a nem embereket, akik írnak és provokálják népünket” – mondja a csecsen vezető Ramzan Kadyrov egy Instagram videó. Az általa kifogásolt nem emberek újságírók, akik kritizálják a csecsen hatóságokat, amiért rosszul kezelték a Covidien-19 járvány.
Tekintettel arra, hogy Kadirovot vádolják a kritikusok kínzásával és eltűnésével (amit a vezető cáfol), senkiben sem hagy kétséget afelől, hogy hogyan kell kezelni a nemkívánatos újságírói kérdéseket.
Dühének oka a független orosz újságban megjelent cikk volt Novaja Gazeta Elena Milasina oknyomozó újságíró, aki Kadirovra hivatkozva azt mondta, hogy a koronavírust terjesztő emberek „rosszabbak a terroristáknál”, és „meg kell őket ölni”. E fenyegetés hatására Milasina azt írta, hogy a Covid-19-ben szenvedő csecsenföldi emberek titkolják tüneteiket, mert túlságosan megijedtek ahhoz, hogy orvosi segítséget kérjenek.
A tekintélyelvű és protofasiszta kormányok szerte a világon arra használják a Covid-19-et, hogy kifogásolják vagy eltereljék a figyelmet kritikus újságírók letartóztatása, bebörtönzése és eltűnése ellen. A csecsenföldön kvázi független orosz alkirályként tevékenykedő Kadirov egyszerűen kirívóbb és erőszakosabb társainál, a magyarországi Orbán Viktortól a törökországi Recep Tayyip Erdoganig és az indiai Narendra Modiig. Kevés ilyen országban az elnyomás új, de napról napra elmélyül új köntös alatt.
Kadirov csecsenföldi fellépése nyers, de beszédes példája ennek a független média elleni mérgező kampánynak. A csecsen vezető Milasina elleni fenyegetőzései nem először fordultak elő csecsenföldi riportjai miatt: két évvel ezelőtt megtörte a „melegtisztogatás” történetét, amelyben meleg férfiakat raboltak el, kínoztak és gyilkoltak meg. Idén februárban a csecsen fővárosban, Groznijban egy szálloda halljában bántalmazták, ahol egy blogger tárgyalásáról számolt be, aki olyan luxusvillákról tett közzé filmet, amelyek állítólag a csecsen vezetéshez közel álló emberekhez tartoznak.
A kormányok világszerte azt állítják, hogy az újságírók akadályozzák az ellenük folytatott hősies harcukat koronavírus, de valódi indítékuk gyakrabban az, hogy eltitkolják ezen erőfeszítéseik elégtelenségét. A politikai elit mindenhol attól tart, hogy a világjárvány feltárja hozzá nem értésüket és korrupciójukat, gyengítve a politikai hatalom és a gazdasági erőforrások feletti szorításukat.
Az Amnesty International jelentése „Az újságírók elleni fellépés gyengíti a Covid-19 elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket” című jelentése a jogsértők hosszú és részletes listáját tartalmazza: új törvények lépnek fel az „álhírek” terjesztése ellen – amelyek meghatározásáról maguknak a hatóságoknak kell dönteniük. – Azerbajdzsánban, Magyarországon, Oroszországban, Üzbegisztánban, Kambodzsában, Srí Lankán, Thaiföldön, Tanzániában és több Öböl-államban is átment. Orbán magyar államfő módosította a büntető törvénykönyvet, így öt év börtönnel fenyegetik az újságírókat a koronavírus elleni "sikeres védekezést" akadályozó „hamis információk terjesztése” miatt.
A kormányok nagyon érzékenyek azokra a vádakra, amelyek szerint hazudnak a fertőzések vagy halálesetek számáról: Egyiptomban egy újságszerkesztőt, aki megkérdőjelezte a hivatalos adatokat, egy hónapra eltűntek, egy riportert pedig, aki ugyanezt tette Venezuelában, 12 napra börtönbe zárták. Boszniában egy orvost „félretájékoztatással”, „félelem és pánik” keltésével vádoltak, és 1,500 eurós pénzbírsággal sújtják, miután a közösségi médiában közzétette a lélegeztetőgépek és egyéb felszerelések hiányát egy helyi kórházban.
A saját bezárásukat és fizikai távolságtartási parancsukat figyelmen kívül hagyó vezetők hallgatni akarnak róla: Tanzániában az online újság engedélye Mawanachi felfüggesztették, miután közzétettek egy fotót, amelyen John Pombe Magufuli, az elnök a támogatók tömegével körülvéve vásárolni indul.
A török kormány rendkívüli erőfeszítéseket tett az újságírók és a közösségi média kritikusainak levadászására, akik közül jelenleg 102-en vannak börtönben, sokakat azzal vádolnak, hogy „terroristák” vagy „terrorista propagandát terjesztenek” – ezt a vádat Törökországban gyakran bármely kritikus ellen emelik. Nem kevesebb, mint 64 közösségimédia-felhasználót vettek őrizetbe az elmúlt hetekben koronavírussal kapcsolatos bejegyzések miatt.
Az ellenvéleménynek vagy a független információnak semmi jele nem túl kicsi ahhoz, hogy elkerülje a hatóságok figyelmét: amikor Ismet Cigit és Gungor Aslan egy híroldalon két Covid-19-halálról írt egy helyi kórházban, azonnal őrizetbe vették és kihallgatták őket. És még egy rövid törökországi fogva tartás is halálos ítélet lehet, mert a túlzsúfolt börtönök a járvány gócpontjai.
A legbűnösebbek az olyan államok, mint India, amelyek biztonsági intézkedései megakadályozzák a járvány terjedésének csökkentésére irányuló kísérleteket. Az indiai kormányzatú Dzsammuban és Kasmírban a lezárás a világ többi részét megelőzően történt, tavaly augusztustól kezdve, amikor Modi kormánya visszavonta India egyetlen muszlim többségű államának különleges státuszát.
175 napos internetlezárást rendeltek el, és amikor helyreállították, a lassan mozgó 2G hálózat formájában történt. De még ez is, valamint más kommunikáció, például a telefon, hirtelen és hosszan tartó áramszüneteknek van kitéve, amelyek névleg a szeparatistákra irányulnak, de a gyakorlatban akadályozzák vagy leállítják a Covid-19 megelőzésére irányuló kampányt.
Az indiai kormány némi sikerrel próbálta elnyomni a Kasmíron belülről érkező helyi és külföldi médiában megjelent tudósításokat, de a Thomson Reuters Foundation Srinagarból, Kasmír legnagyobb városából készült különjelentése egy egészségügyi rendszert tár fel az állandó áramkimaradások miatt. „Megdöbbentett bennünket, hogy a világjárvány alatt akár egy hétig is internet nélkül kellett dolgoznunk” – mondta egy névtelenül nyilatkozó srinagari kórházi orvos, hozzátéve, hogy a kormány felszólította az egészségügyi szakembereket, hogy ne beszéljenek a sajtóval.
Kasmírban lehetetlenné teszi a Covid-19 áldozatainak nyomon követését és felkutatását a megszakadt kommunikáció. Az egészségügyi minisztérium ismét névtelenül nyilatkozó tisztviselője azt mondta, hogy az áramszünet alatt nem volt mód áldozatok felkutatására és tesztelésére, és kifejtette, hogy „lehetetlen volt nyomon követni a Covid-pozitív esetek érintkezését abban a három napban [május elején], mivel semmilyen módon nem lehet elérni az embereket”. Paradox módon Modi azt mondta mindenkinek, beleértve a kasmíriakat is, hogy töltsenek le telefonjukra egy kontakt-nyomkövető alkalmazást, amely a vírussal fertőzöttek azonosításának, tesztelésének és elkülönítésének elsődleges eszköze.
Azok a kasmíri újságírók, akik arról számolnak be, hogy a drákói biztonsági intézkedések milyen mértékben akadályozták a járvány visszaszorítására irányuló erőfeszítéseket, azzal vádolják magukat, hogy „nacionalista tevékenységeket” dicsőítenek, és „félelmet vagy riadalmat keltenek a közvéleményben”.
Az autokratikus kormányok mindenhol egyre autokratikusabbak, az elnyomó rezsimek pedig egyre elnyomóbbak. Azt hiszik, megúszhatják: a megrettent népek kormányaiktól várják, hogy megmentsék őket ebben a veszélyhelyzetben, és nem akarják felfedezni, hogy alkalmatlan emberek irányítják őket, akik elhatározták, hogy saját érdekeiket szolgálják és hatalmon maradnak.
De nem minden hír rossz. Az a buzgóság, amellyel a kormányok Budapesttől Delhiig és Groznijtól Ankaráig üldözik a legszerényebb bloggert vagy a legkisebb újságot, azt mutatja, hogy törékenynek érzik magukat és félnek. A nagy katasztrófák éles fényt vetnek az adott hatalmak alkalmatlanságára és kapzsiságára, leleplezve őket annak, amilyenek. Nem csoda, hogy a független újságírókat veszélyes ellenségnek tekintik, „nem embereknek”, akiket ahol csak lehet, elhallgattatni kell.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz