A Libanon elleni izraeli támadásról írt érdekességek közül a legfurcsábbat minden bizonnyal Paddy Ashdown szombati, a Guardiannek írt cikke tartalmazza. „E válságra egyetlen megoldás létezik, és ez ugyanaz, amit Irakban is meg kell találnunk: egy szélesebb közel-keleti rendezésért indulni, és sürgősen megtenni. Az USA ezt nem tudja megtenni. De Európa képes rá.”(1)
Az USA nem tudja ezt megtenni? Mi a fenét ért ez alatt? Első látásra állítása nyilvánvalóan tévesnek tűnik. Míg Izrael fenntartani kívánja palesztin terület megszállását, szélesebb körű rendezés lehetetlen. Ebből minden bizonnyal az következik, hogy az az ország, amelynek a legnagyobb potenciális befolyása van Izraellel szemben, az az ország, amelynek a legnagyobb hatalma van a béke közvetítésében. Izrael külpolitikája és katonai stratégiája az Egyesült Államok jóváhagyásától függ.
Noha Izrael a 23. helyen áll a globális fejlettségi indexen – Görögország, Szingapúr, Portugália és Brunei (2) előtt – továbbra is a világ legnagyobb amerikai segélyezettje. Az Egyesült Államok kormánya 11-ben 2004 milliárd dollárnyi polgári külföldi segélyt juttatott el (3). Ebből Izrael 555 millió dollárt kapott(4). A Föld három legszegényebb nemzete – Burkina Faso, Sierra Leone és Niger – összesen 69 millió dollárt (5) kapott. Ennél is fontosabb, hogy 2005-ben Izrael is kapott 2.2 milliárd dollár katonai segélyt(6). Ez gazdaságilag nem függ ettől a támogatástól. Bruttó hazai terméke 155 milliárd dollár, katonai költségvetése pedig 9.5 milliárd dollár (7). Számos saját fegyvert gyárt, és a világ minden tájáról vásárol alkatrészeket – beleértve, amint azt a Guardian a múlt héten felfedte(8), az Egyesült Királyságból is. Inkább diplomáciailag ezen múlik. Az Egyesült Államok külföldi katonai finanszírozási programja által nyújtott pénzek nagy részét – az összes amerikai segélykifizetéshez hasonlóan – az Egyesült Államokban költik el. Izrael F15 és F16 repülőgépek, Apache, Cobra és Blackhawk helikopterek, AGM, AIM és Patriot rakéták, M-16 puskák, M-204 gránátvető és M-2 géppuskák (9) beszerzésére használja. Mint a Prestwick-botrány feltárta, az Egyesült Államokból még most is küldenek lézervezérelt bombákat Izraelbe.
E fegyverek közül sokat használtak palesztin civilek megölésére, és ma is használják Libanonban. Az Egyesült Államok fegyverexport-ellenőrzési törvénye kimondja, hogy „az Egyesült Államok kormánya semmilyen védelmi cikket vagy védelmi szolgáltatást nem adhat el vagy bérelhet”, kivéve, ha rendelkezése „erősíti az Egyesült Államok biztonságát és elősegíti a világbékét” (10). Fegyverek adhatók el „barátságos országoknak kizárólag belső biztonság, törvényes önvédelem [vagy] a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása céljából” (11).
Azzal, hogy ezeket a fegyvereket Izraelnek adta, az Egyesült Államok kormánya gyakorlatilag kijelenti, hogy minden katonai akcióját a jogos önvédelem, az amerikai érdekek és a világbéke érdekében hajtják végre. Erkölcsileg is cinkossá válik a civilek izraeli meggyilkolásában. Az ez által nyújtott diplomáciai fedezet nélkülözhetetlen.
1972 óta az Egyesült Államok 40 alkalommal élt vétójogával az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy megakadályozza olyan határozatok elfogadását, amelyek vagy a palesztinok jogainak védelmét, vagy az izraeli kormány túlkapásait kívánják elítélni(12). Ez több vétójog, mint amennyit az összes többi állandó tag bevetett ugyanabban az időszakban(13). A legutóbbi példa egy július 13-i indítvány elfojtása volt, amely elítélte mind a Gázai övezet elleni izraeli támadást, mind a rakéták kilövését és egy izraeli katona palesztin csoportok általi elrablását(14). Az elmúlt néhány napban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia támogatásával, blokkolt minden nemzetközi kísérletet az azonnali tűzszünet bevezetésére, és azt a világos benyomást keltette Izraelben, hogy megbízatása van Libanon elleni támadás folytatására.
Mindenki számára világos – és ebbe Paddy Ashdown is beletartozik –, hogy Izrael nem tudna úgy viselkedni, ahogyan az Egyesült Államok diplomáciai védelme nélkül. Ha az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy felhagy a katonai és diplomáciai támogatással, ha Izrael nem hajlandó visszaadni a megszállt területeket, Izraelnek tárgyalnia kell. Az Egyesült Államok kormányának hatalma van az ország felett. De használható-e?
John Mearsheimer és Stephen Walt amerikai akadémikusok márciusban közzétett tanulmánya dokumentálja az izraeli lobbi Washingtonban gyakorolt rendkívüli hatását(15). Érvelésük szerint az evangéliumi keresztény csoportok és az amerikai zsidó szervezetek, például az Amerikai Izraeli Közügyi Bizottság egyesített erői biztosítják, hogy „Izrael gyakorlatilag immunis legyen a bírálatokkal szemben” a Kongresszusban, és „jelentős befolyással is bírjon a végrehajtó hatalom felett”.
Az izraeli kormányt támogató politikusokat pénzzel záporozzák, míg az ellene vitatkozókat levélírási kampányok és a médiában való szidalmak lepik el. Ha minden más nem sikerül, a lobbi beveti a „nagy hangtompítót”: az antiszemitizmus vádját (16). Az izraeli kormány politikáját ellenzőket azzal vádolják, hogy gyűlölik a zsidókat.
Mindez megnehezíti, de nem lehetetlenné teszi az egyenlő politikát. A zaklatókkal szembeni helytállás minden bizonnyal a vezetés kulcsfontosságú próbája. A második ciklusát töltő amerikai elnök erős pozícióban van ahhoz, hogy megkövetelje Izraeltől, hogy vonuljon vissza és tárgyaljon. De ha Ashdown arra gondolt, hogy pszichológiailag és intellektuálisan lehetetlen az Egyesült Államok kormányának cselekednie, akkor talán van értelme. George Bush Tony Blairrel tartott pénteki sajtótájékoztatóján előadta szokásos tündérmeséjét a közel-keleti konfliktusról. „Sok szenvedés van Libanonban – magyarázta –, mert a Hezbollah megtámadta Izraelt. Sok szenvedés van a Palesztin Területen, mert a militáns Hamász megpróbálja megállítani a demokrácia előretörését. Szenvedések vannak Irakban, mert a terroristák megpróbálják terjeszteni a felekezeti erőszakot és megállítani a demokrácia terjedését.”(17) A jelenlegi libanoni konfliktus „a semmiből úgy kezdődött, hogy két izraeli katonát elraboltak és rakétákat lőttek ki a határon. ”
Egyetértek azzal, hogy a Hizbollah leadta az első lövéseket. De hirtelen? Dél-Libanon korábbi Izrael általi megszállása; a Golán-fennsík folyamatos megszállása; Ciszjordánia megszállása és részleges rendezése, valamint Jeruzsálem fokozatos megtisztítása; civilek, erőművek, hidak és csővezetékek ágyúzása Gázában; gyermekek verése és lövöldözése; palesztin politikai vezetők bebörtönzése vagy meggyilkolása; az otthonok elpusztítása; megalázó és gyakran halálos ellenőrző pontjai Bush szerint vagy kitaláltak, vagy nem járnak politikai következményekkel. Ugyanez vonatkozik Irak amerikai inváziójára és megszállására, valamint Bush állandó fenyegetésére Szíriára és Iránra. Egyetlen ügynökcsoport dolgozik – a terroristák –, és motivációjuk őshonosan a szívükben rejlő gonoszságból fakad.
Nemcsak Izrael okolható a válságért. A rakéták városaiba való kilövése elviselhetetlen terrorcselekmény. De hogy megértse, miért nem teszik le a fegyvert az országot megtámadó emberek, Tündérország királya kénytelen lenne megbirkózni azzal a következményekkel, hogy Izrael megszállta mások földjeit, meggyilkolta a civileket, és saját iraki inváziója. és amiatt, hogy az elmúlt hat évben nem bánt tisztességesen a palesztinokkal. És erre képtelennek tűnik. Pénteki válaszai szerint ehelyett a szabadság és a demokrácia végső diadalához vezető, eszkalálódó konfliktusok évezredes narratíváját építi fel.
Szóval attól tartok, hogy Paddy Ashdownnak igaza lehet. Az USA nem törekedhet szélesebb rendezésre a Közel-Keleten, mert egy olyan ember vezeti, aki a saját világában él. www.monbiot.com
Hivatkozások: 1. Paddy Ashdown, 29. július 2006. Európának vezetnie kell a békekeresést a Közel-Keleten. Az őrző. 2. http://hdr.undp.org/reports/global/2005/pdf/HDR05_HDI.pdf 3. USAID, 2006. USA tengerentúli kölcsönök és támogatások: kötelezettségek és hitelengedélyek, 1. július 1945. – 30. szeptember 2004. http: //pdf.usaid.gov/pdf_docs/PNADF100.pdf 4. uo. 5. uo. 6. Department of Defense Security Assistance Agency, 30. szeptember 2005. Külföldi katonai értékesítés, külföldi katonai építkezések értékesítése és katonai segítségnyújtás tényei. http://www.dsca.mil/programs/biz-ops/2005_facts/2005%20Facts%20Book%20Final.pdf 7. Központi Hírszerző Ügynökség, 2006. The World Factbook: Izrael. https://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/is.html 8. Benjamin Joffe-Walt, 29. július 2006. Készült az Egyesült Királyságban, pusztítást hozva Libanonban – Izrael halálos támadóhelikoptereinek brit részein . Az őrző. 9. William D. Hartung és Frida Berrigan, 6. május 2002. Az Egyesült Államok fegyverszállítása és biztonsági segítségnyújtás Izraelnek. Fegyverkereskedelmi Resource Center. http://worldpolicy.org/projects/arms/reports/israel050602.html 10. 22. cím; 39. fejezet; 1. alfejezet; 2753. § Védelmi szolgálatra vagy védelmi cikkekre való jogosultság. http://www.law.cornell.edu/uscode/html/uscode22/usc_sec_22_00002751—-000-.html 11. 22. cím; 39. fejezet; 1. alfejezet; § 2754. Célok, amelyekre az Egyesült Államok katonai értékesítést vagy bérbeadást engedélyez; jelentést a Kongresszusnak. http://www.law.cornell.edu/uscode/html/uscode22/usc_sec_22_00002754—-000-.html 12. Lásd: Donald Neff, 2005. május/június. Az Egyesült Államok által Izrael védelme érdekében leadott vétók frissített listája Kritika az ENSZ Biztonsági Tanácsától. http://www.wrmea.com/archives/May-June_2005/0505014.html 13. Az ENSZ Közgyűlésének hivatalos jegyzőkönyvei, idézi John J. Mearsheimer és Stephen M. Walt, 2006. március. The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy. http://mearsheimer.uchicago.edu/pdfs/A0040.pdf 14. ENSZ Biztonsági Tanács, 13. július 2006. Az Egyesült Államok megvétózta a Biztonsági Tanács határozattervezetét a gázai eseményekről; Szöveg az izraeli katona szabadon bocsátására, a katonai műveletek leállítására. www.un.org/News/Press/docs/2006/sc8775.doc.htm 15. John J. Mearsheimer és Stephen M. Walt, 2006. március. Az izraeli lobbi és az Egyesült Államok külpolitikája. http://mearsheimer.uchicago.edu/pdfs/A0040.pdf 16. uo. 17. Sajtótitkári Iroda, Fehér Ház, 28. július 2006. Bush elnök és Blair, az Egyesült Királyság miniszterelnöke részt vesz a sajtó elérhetőségében. http://www.whitehouse.gov/news/releases/2006/07/20060728-1.html