Említi az „Agent Orange”-t, és néhányan azt hiszik, hogy egy kémfilmről beszél. Mások, különösen azok, akik tudnak valamit a vietnami háborúról, hajlamosak azt gondolni, hogy ez valami távoli múlt, talán egy szerencsétlen történelmi epizód.
Az „Agent Orange” egy rendkívül mérgező lombtalanító neve, amely TCDD-dioxint tartalmaz, amely az egyik legveszélyesebb vegyi anyag, amelyet ember valaha is feltalált. Az indokínai háború idején az USA a gerillák búvóhelyéül szolgáló dzsungelek elpusztítása érdekében (Vietnamban a Nemzeti Felszabadítási Front; Kambodzsában a Vörös Khmerek; Laoszban a Pathet Lao) tonnányit szórtak ki ebből. Ezzel egy időzített bombát indítottak el, amely egy katasztrofális háború katasztrofális öröksége volt.
Az Agent Orange nemcsak a növények életét pusztítja el, hanem az emberi életet is. Nagyjából három millió vietnami szenved különféle mellékhatásoktól az Agent Orange expozíció miatt. Ezen kívül több ezer amerikai veterán is. Az Agent Orange hatása sokrétű lehet, de időzített bombaszerű hatása a következő generációkkal bontakozik ki. Így a gyerekek szellemileg visszamaradottan és/vagy hiányzó végtagokkal születnek. Az Agent Orange expozícióhoz különféle rákos megbetegedések kapcsolódnak.
A veterán mozgalom némi kártérítést kapott az Agent Orange becsapódásáért, de a vietnamiak, akik e népirtó fegyver célpontjai voltak, semmit sem kaptak az Egyesült Államoktól. Az USA hallgatásának okai messze túlmutatnak a törvényhozás vagy a peres ügyek helyzetén. Bizonyos tekintetben közös az Egyesült Államok Iránnal fenntartott kapcsolatairól folytatott megbeszélésekben, ami egy fontos pont: az Egyesült Államok kormánya és sok embere nem hajlandó elismerni a nevünkben különböző nemzetek ellen elkövetett bűncselekményeket.
Az Agent Orange elismerése nem csupán egy bizonyos fegyver elismerését jelenti, hanem végső soron egy olyan háború bűnösségét is, amelyben több mint kétmillió vietnami, valamint több mint ötvenezer amerikai halt meg. Más szóval, a vietnami háborúnak nem történt kollektív összegzése. Vannak azonban a politikai jobboldal időszakos erőfeszítései, hogy újraírják a történelmet (nem szándékos szójáték), és úgy tegyenek, mintha az indokínai összeomlás valamiképpen keresztes hadjárat lenne az igazságosságért, holott éppen az ellenkezője történt.
A vietnami háború végét követő évek során különféle erőfeszítések történtek az Agent Orange kérdésének felvetésére az Egyesült Államok népe előtt. Ezek az erőfeszítések nagyrészt kudarcot vallottak az Egyesült Államok politikájának megváltoztatásában, de nem az erőfeszítések hiánya miatt. Annak ellenére, hogy az Agent Orange LÁTHATÓ hatást gyakorol a vietnami népre, akik közül sokakat nem tudnak teljes mértékben kezelni a kormányuk forráshiánya miatt, mi az Egyesült Államokban a „nem látunk gonoszt” módban találjuk magunkat. Ehhez járult még az Agent Orange Kambodzsa és Laosz népére gyakorolt hatásának teljes figyelmen kívül hagyása, amit úgy tűnik, hogy elhallgatnak, mivel az Agent Orange-ot használták titkos műveletek során ezekben az országokban.
Az Agent Orange nem fog elmúlni magától. Nemcsak az indokínai talajban van jelen, hanem számtalan vietnami, kambodzsai, laoszi és igen, amerikai veterán és utódaik véráramában is. A „Vietnam Agent Orange Relief & Responsibility Campaign” (www.vn-agentorange.org) az egyik fontos erőfeszítés, amely folyamatban van annak érdekében, hogy megfordítsa az Egyesült Államok politikáját az Agent Orange áldozataival kapcsolatban. A siker érdekében azonban az alulról építkező szervezeteknek és intézményeknek ezt erkölcsi, diplomáciai és jogalkotási kérdésként kell kezelniük.
Mindaddig, amíg az Orange ügynökkel nem foglalkoznak, valamint az USA által a vietnámiaknak felajánlott jóvátétellel, az indokínai háború nem tekinthető befejezettnek. Inkább egy másik szakaszba lépett; tüzérség és lövés nélküli szakasz, de egy olyan szakasz, amelyben milliók szenvednek és halnak meg kínok között.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz