A félidős győzelmek szervezési időt vettek a demokráciapárti erők számára, de a MAGA tekintélyelvűsége továbbra is fenyegeti az Egyesült Államok politikáját. Ban ben "Demokráciapárti szervezkedés az autokrácia ellen az Egyesült Államokban” – Erica Chenoweth és Zoe Marks tudós/aktivisták feltérképezik a fenyegetést és azokat a lépéseket, amelyek segíthetnek legyőzni azt. Konvergencia meghallgatott a kettő, és a jelentésre vonatkozó gondolatokat és válaszokat tesz közzé. Bill Fletcher Jr. azzal indítja a sorozatot, hogy a szocialisták sajátos szerepéről gondolkodik a tekintélyellenes front felépítésében. Felkérjük az olvasókat, hogy járuljanak hozzá a vitához; kérem érdeklődjön tőlünk itt.
Azon kaptam magam, hogy a Netflix sorozatát nézem Babilon Berlin az elmúlt néhány hétben. A Netflix három évaddal rendelkezik ebből a német gyártmányú 1929-es weimari Németországból. Bár technikailag egy rejtély egy német rendőrségi nyomozó körül forog, ez a Weimari Köztársaság összeomlásának és a kommunisták, valamint a köztársaságon belüli különböző jobboldali áramlatok erősödésének története, beleértve, de nem kizárólagosan a nácizmust. Mint ilyen, ez lehangoló, és nem kényszerítheti az amerikai nézőt, hogy elgondolkodjon a jobboldali populizmus és a jobboldali tekintélyelvűség növekedésén az Egyesült Államokban.
A jobboldali tekintélyelvűség növekedésének tágabb politikai és médiakontextusában olvastam Demokráciapárti Szervezet az autokrácia ellen az Egyesült Államokban (PDOA röviden). Ez egy csodálatos, átfogó és kijózanító pillantás arra, hogy mit kell figyelembe venni és mit kell vállalni a virulens jobboldali tekintélyelvű tömegmozgalmakkal szemben.
Előszóként fontos tisztázni, hogy a 2009 óta felpezsdült jobboldali populista/tekintélyelvű mozgalom nem a semmiből jelent meg. Az Egyesült Államok, mint faji telepes-gyarmati projekt története nagyon szilárd alapot fektetett le a politikai jobboldal aljas mozgalmai időszakos felemelkedéséhez, amelyek rendszeresen rasszista, szexista, idegengyűlölő és irracionalista mozgalmak. A jobboldali populizmus jelenlegi megtestesülésének célja az USA jövőjének megteremtése a átkonfigurálva USA, valami hasonló az 1912 előtti országhoz, ha nem is 21 évesst századi változata az Amerikai Konföderációs Államoknak. A neoliberális jobboldal és a szélsőjobboldali félfasiszta tendencia azt eredményezte, hogy kialakult az, ami egy „neo-konföderációs” politikai blokk. Ez egy bonyolult és ellentmondásos szövetség, amely osztja a félig apartheid rendszer létrehozásának célját az Egyesült Államokban, valamint az alapvető demokratikus jogok elnyomását, beleértve az alkotmány kizsigerelésének és újraalkotásának lehetőségét is.
Demokráciapárti szervezkedés az autokrácia ellen az Egyesült Államokban kiindulópontnak azt a lehetőséget veszi, hogy a jobboldali tekintélyelvű erők sikeresen elfoglalják a kormányt. Nem kezeli ezt elkerülhetetlennek, és nem is azt sugallja, hogy minden reménytelen, ha egy ilyen forgatókönyv létrejön. De amellett érvel, hogy a jobboldali tekintélyelvűek sikerének megakadályozása és a jobboldali tekintélyelvű hegemónia aláásása érdekében a haladó erők által bevezetett új gyakorlatra van szükség. Összességében ez a következőket tartalmazza:
- Egy nagyszabású, több fajra kiterjedő, osztályokon átívelő, demokratikus egységfront felépítése és fenntartása
- A helyi közösségi hatalom védelme, megtartása és építése alternatív intézményeken keresztül
- Nyomás növelése a jobboldalon belüli szakadások és hiányosságok létrehozására
- Az állambiztonsági erőkkel és/vagy félkatonai erőszakkal szembeni ellenállás megelőzése, elrettentése és erősítése.
A dolgozat konkrét lépéseket is javasol ebbe az irányba, amelyek magukban foglalják az információs hálózatokat, az oktatási és képzési erőfeszítéseket, a nemzetközi kapcsolatfelvételt, és érdekes módon a konfliktusmegoldó mechanizmusok fejlesztését a széles fronton belüli ellentmondások kezelésére.
Ahelyett, hogy megismételném a dolgozatban felvetett kiváló pontokat, amelyekkel nagyrészt egyetértek, szükségesnek tartom, hogy összpontosítsunk arra a sajátos szerepre és jövőképre, amelyet a szocialista baloldal előmozdíthat jelenlegi helyzetünkben és a jobboldali ellenállás kiépítésében. tekintélyelvűség.
Az ellenség természetének tisztázása
PDOA nem kér bocsánatkérőt, amikor azonosítja a jelenlegi fő ellenséget, akit korábban „újkonföderációs blokknak” neveztem. Ha azt mondjuk, hogy ő a fő ellenség, nem jelenti azt, hogy ő az egyetlen ellenség. Ez azonban azt jelenti, hogy a stratégiának mindenekelőtt a fő ellenség leküzdésére kell összpontosítania, és minden más másodlagos.
Ebben az állításban semmi meglepő nem lehet. Legyen szó háborúról vagy politikáról, először meg kell állapítani, hogy ki vagy mi a fő ellenség, majd ki kell találni azokat a lépéseket – és a szövetségeket –, amelyek szükségesek a leállításukhoz. Ennek az egyértelműségnek a kudarca az erőforrások szétszóródását és végső soron kudarcot jelenthet.
Itt kezdeni kritikus fontosságú, mivel az Egyesült Államok baloldalán sok olyan erő van, amely nem hajlandó a neo-konföderációs tömböt fő ellenségként azonosítani. Továbbra is megszállottan törik le a centrista demokratákat, vagy azt hiszik, hogy ez a két ellenfél egyformán veszélyes, mintha a centrista demokraták megpróbálnák lerombolni az abortuszt, a szavazati jogokat és a Föld kerekségének felismerését. Ha nem sikerül azonosítani a fő ellenfelet, akkor a ben kifejtett megközelítés PDOA hiábavaló.
A „B4” szükségessége – mielőtt túl késő lenne
As PDOA első pontjaként azt sugallja, hogy szükség van arra, amit én „a jobboldallal szemben álló széles frontnak”, azaz „B4-nek” neveznék. A szerzők azt javasolják, hogy az ilyen frontra irányuló erőfeszítéseket haladéktalanul meg kell kezdeni egy sor csúcstalálkozón keresztül. Térjünk azonban vissza egy pillanatra.
A „széles front” kifejezés célja a projekt mértékének és terjedelmének érzékeltetése, de egyben a szükségtelen viták elkerülése is, amelyek lefegyverzik a baloldalt arról, hogy „egységfrontot” vagy „népfrontot” építünk. 21-vel összefüggésbenst századi USA-ban egy „széles” frontot javasolnak, amely a szélsőjobboldal legyőzésére és szétverésére, azaz a neo-konföderációs blokk lerombolására összpontosít. PDOA igaza van abban, hogy ennek több fajra/többnemzetiségűnek és osztályokon átívelőnek kell lennie. Nem lehet egyedül a baloldal felállása, és nem korlátozódhat azokra, akik teljes mértékben egyetértenek a baloldali/progresszív menetrenddel.
A B4-nek mindenekelőtt védekezőnek kell lennie abban az értelemben, hogy aktívan ellenzi a szélsőjobboldal lökését. Célja, hogy megszakítsa a neo-konföderációs offenzívát. Így tehát a kérdés, amit fel kell tenni azoknak, akik egy ilyen frontot próbálnak létrehozni – ami remélhetőleg a szocialista baloldal és közvetlen szövetségeseink –, annak meghatározása körül forog, hogy kik legyenek benne. Ennek megválaszolásához széles körben fel kell térképezni a liberális, progresszív és baloldali erőket az Egyesült Államokban.
Van azonban egy korábbi lépés. A szocialista baloldalnak és a baloldali/progresszív erőknek össze kell hívniuk, hogy biztosítsák az ezen az úton elkötelezett szervezetek és egyének kritikus tömegét. A B4 épület jelentős politikai, szervezési és diplomáciai munkát igényel. Ennek a magnak kell vállalnia a felelősséget a B4 folyamat áthelyezéséért, bár egy szélesebb bal/progresszív konfigurációra lesz szükség egy teljes körű B4 folyamat tényleges összehívásához.
A szocialista baloldali magnak, amely elemzi a tágabb nemzeti képet, fel kell vállalnia a diplomáciai munkát az olyan összehívások kezdeményezésében, amelyek PDOA javasolja.
A B4-et valódi basszussal rendelkező szervezeteknek és magánszemélyeknek kell összehívniuke
Túl sok a baloldali és progresszív összejövetel, amelyen neves személyek és érdeklődők vesznek részt, akiknek nincs bázisuk. Még az emberek nagy összejövetele is lényegtelen, ha nincs bázisuk. Ezért szükség van olyan csoportokra, mint a Dolgozó Családok Pártja, az Amerika Progresszív Demokratái, valamint számos állami és helyi székhelyű baloldali/progresszív csoport, amelyek valódi tömegbázissal rendelkeznek, hogy vezető szerepet játsszanak egy összehívásban. . A szocialista baloldalnak az ilyen csoportokban végzett munkája révén az egységes frontorientációért, valamint a szektásság és a kiscsoportos mentalitás ellen kell küzdenie.
Egyesítő elvek és a tisztaság elutasításának igénye
A jobboldal sokkal jobb az egységes fronton/széles fronton, mint a baloldal. Megkönnyítik az emberek számára, hogy csatlakozzanak tömegmozgalmaikhoz, és nagyon kevés előfeltételt szabnak. Feltételezésük, amely újra és újra bebizonyosodott, az, hogy az egyik frontjukon végzett munkájuk során megnyerik az embereket általános kereteiknek.
A baloldal viszont ragaszkodik ahhoz, hogy emelje a lécet a különböző projektjeinkbe való belépés előtt. Hajlamosak vagyunk különféle tisztasági teszteket beállítani, és azonosítani, miért nem tud egyesüljenek, ahelyett, hogy meghatároznák, milyen lépésekre van szükség az egyesüléshez.
A B4-hez olyan egységelvekre van szükség, amelyek megkülönböztetik a neo-konföderációs blokktól és a Demokratikus Nemzeti Bizottságtól. Ez nem jelenti azt, hogy felekezeti álláspontot kellene képviselnie a Demokrata Nemzeti Bizottsággal szemben. Inkább sokkal szélesebb körűnek kell lennie tartalmilag, de stratégiai és taktikai megközelítéseiben is. Erről bővebben alább.
Határozzon meg világos stratégiai célokat
Egy dolog összejövetelt összehívni (bármilyen nehéz is); a másik a stratégiai irány tisztázása. A B4-nek stratégiai célkitűzésekkel kell rendelkeznie azzal kapcsolatban, hogy mit kíván elérni nemzeti, állami és helyi szinten a következő 10 évben. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a célok nem korlátozódhatnak a választási ciklusokra. Törekedniük kell a széles baloldali/progresszív hatalom megszerzésére nemzeti, állami és helyi szinten a jobboldal legyőzésével és egy olyan program bemutatásával, amely szakít a status quo.
Ez utóbbi szempontot nem lehet eléggé hangsúlyozni. A B4 nem szólhat a status quo. Bár célja a demokratikus jogaink elleni minden támadás leküzdése, a célja az kell, hogy legyen. kiterjed demokrácia; a következetes demokrácia programja. Mint ilyen, a B4-nek arra kell törekednie, hogy megváltoztassa az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját, a jobboldal ellen hazai és globális szinten.
A jobboldalon belüli szakadások ösztönzése
Az egyik legélesebb és legbátrabb felvetés PDOA a neo-konföderációs blokkból való disszidálás ösztönzésének szükségessége. Sok baloldali ember számára ez a gondolat rontja általános megközelítésünket. Mégis, hogy legyőzzük ellenfeleinket, meg kell találnunk azokat az eszközöket, amelyekkel szakadást válthatunk ki soraikon belül, és demoralizálhatjuk blokkjaik egyes részeit.
Hogy egy furcsa hasonlattal éljek, egyszer azzal foglalkoztam, hogy megvédjek egy találkozót a provokátorok behatolásától. Megjelentek a provokátorok, és nyíltan azt mondták, hogy ha be kell vágniuk a találkozóra, akkor először a kollégámat kell megtámadniuk, és nem engem. Ez egy zseniális lépés volt, hogy destabilizálja a szövetséget a kollégámmal, és megpróbált rávenni, hogy kevesebbet harcoljak.
A B4-nek hasonló megközelítést kell alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy lesznek republikánusok, függetlenek stb., akikkel nincs stratégiai egységünk, de akikkel taktikai egységünk lehet a szélsőjobboldallal szemben. Ilyen körülmények között meg kell találnunk az egységes cselekvés eszközeit, vagy legalábbis törekednünk kell ezek hatástalanítására.
És a B4 mit csinál?
A baloldali és haladó erők rendszeresen koalíciókat kötnek, aztán nem történik semmi! Ez általában a stratégia hiányával és különösen a prioritások meghatározásának képtelenségével függ össze. A B4-nek össze kell hangolnia a tevékenységeit az alkotói között; folyamatos tájékoztatást, valamint a jobboldal propagandájának fellépését; és vegyenek részt különféle (választási és nem választási) kampányokban. Ez a munka a következőket tartalmazza:
- Választási frontok kiépítése az egész államra kiterjedően
- Választási támadások vagy ellentámadások a jobboldal ellen
- Az Alkotmányos Konvent összehívásának joga által tett erőfeszítések megdöntése
- Szavazási kezdeményezések felhasználása a jobboldal destabilizálására, a progresszív vélemény megszilárdítására és bázisterületek kialakítására a republikánusok uralta államokban
- A mobilizációra és az információszolgáltatásra összpontosító közösségi média stratégia felépítése
- Tömeges mozgósítások szervezése, amelyek túlmutatnak a „Szombat a parkban” gyűléseken. Konkrétan a jobboldal által végrehajtott tömeges mozgósítások ellen; védekező tömegakciók felépítése, amikor a szélsőjobboldali megjelenést tesz
- Jogi segítségnyújtó hálózatok kiépítése, amikor progresszív és liberális erőket érnek támadások, például amikor jobboldali választott vezetők lépnek fel az úgynevezett Antifa-elemek és BLM-elemek ellen
- Különböző szintű önvédelem kiépítése.
Konfliktuskezelés a B4-en belül és az „emberek közötti ellentétek” feloldása
Sok progresszív koalíciós erőfeszítést aláásnak a pletykák terjesztése, a félreértések és az ellentmondások fokozódása, amíg a nézeteltérések szétváláshoz nem vezetnek. Kevés sikeres tapasztalatunk van a nézeteltérések feloldását célzó belső közvetítésben.
Míg egyes különbségek valójában szétosztják a különbségeket, egy új megközelítést is be lehet vezetni a B4 fenntartása és felépítése érdekében. Ennek a megközelítésnek a megértései és gyakorlatai között:
- A vádak nem egyenlők az igazsággal. Amikor állításokat tesznek, akár személyes viselkedésről, akár politikai álláspontról van szó, a B4-nek konfliktus-megoldási politikával és mechanizmussal kell rendelkeznie a problémák felszínre hozásához és közvetlen kezeléséhez. Az állításokat tényeknek kell kísérniük, nem pedig érzéseknek és véleményeknek kell maradniuk.
- Véld fel a jó akaratot. Az elkerülhetetlenül nagy különbségek ellenére a B4 résztvevőknek a pozitív szándék feltételezéséből kell kiindulniuk. A belső nézeteltéréseket nem szabad egyenértékűnek tekinteni az ellenfeleinkkel fennálló különbségekkel.
- A B4-en belül protokolloknak vagy megállapodásoknak kell lenniük az elfogadható és elfogadhatatlan viselkedésről.
- A B4-en belüli szervezetek nem léphetnek fel egyoldalúan olyan ügyekben, amelyeket a tágabb front próbál megoldani – vagy cselekedni –, kivéve, ha a B4 nem képes döntést hozni.
- A B4-nek számolnia kell azzal, hogy ellentmondások és problémák faji, etnikai, nemi és vallási vonatkozásúak lesznek. Ezeket az előzetes megközelítés szerint kell kezelni. Az egyéneket és a szervezeteket arra kell ösztönözni, hogy visszatartsák magukat az elhamarkodott következtetések levonásától. Ha pedig hibákat követtek el, kijavítási folyamatot kell bevezetni a mögöttes probléma kijavítása érdekében.
A szocialista baloldal megfelel a kihívásnak?
Ebben rejlik a kérdés. A szocialista baloldal a nagyképűség és a rövidlátás között ingadozik. Gyakran nem tudjuk elképzelni a győzelmet, mert a győzelemhez széles körű szövetségre van szükség olyan erőkkel, amelyekkel gyakran viszályunk van. Ezenkívül minden különbséget gyorsan elvité emelünk, ahelyett, hogy eldöntenék, milyen problémákat/ügyeket lehet és kell megoldani egy adott pillanatban, és mit lehet felfüggeszteni.
Ha egyetértünk abban, hogy a B4 elengedhetetlen, és ha egyetértünk az általa kínált átfogó megközelítésben PDOA, akkor minden megfontolt gyorsasággal folytathatjuk a szervezkedést, hogy átvészeljük a közelgő vihart, és ellenáramlatot építsünk, amely a következetes demokráciát mozdítja elő.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz