Az elmúlt hetekben két szörnyű tragédia történt a tengeren.
Az egyikben öt felfedező halt meg, amikor a Titán merülőhajó felrobbant az Atlanti-óceán északi részén. A másikban több mint 600 menekült – többségük nő és gyerek – fulladt a Földközi-tengerbe, amikor halászhajójuk elsüllyedt.
Mindkét út szívszorító embervesztéssel végződött. De óriási különbségek voltak a két tragédia között a média figyelme és a kormány reakciója tekintetében, ami rávilágít arra, hogy világunk mennyire egyenlőtlenné vált.
A fedélzeten a Titán két milliárdos és egyik fiuk volt, valamint a tenger alatti kalandturizmushoz kötődő cégek vezérigazgatója és kutatási igazgatója. A roncsok felé tartottak Óriási, amely 111 éve süllyedt el.
Amikor a Titán kevesebb mint két órával a süllyedés megkezdése után elvesztette a kapcsolatot anyahajójával, a segélyhívások azonnal kialudtak. Gyorsan érkezett a segítség az Egyesült Államok és Kanada parti őrségétől és haditengerészetétől, valamint Franciaország támogatásától és más országok ajánlataitól.
Szonárral felszerelt repülőgépek, tenger alatti búvárfelszerelés, képzett búvárok és mindenféle keresőhajó gőzölgött a területre. Eközben a tragédiáról szóló lélegzet-visszafojtott tudósítások továbbra is a címlapokon szerepeltek világszerte, miközben a tévéhíradók visszaszámolták a kishajóban maradt oxigén órákat.
A mentés költségei nem ismertek, de az első becslések szerint 100 millió dolláros terület — olyan költség, amelyet az adófizetők fizetnek.
Hasonlítsd össze ezt a történettel Adriana, amely mindössze két nappal azután süllyedt el Görögország partjainál Titán lement. A Adriana több mint 700 embert szállított, akik közül csak 104 maradt életben. Nő vagy gyermek nem volt a túlélők között.
A korlátozott híradások a Adriana semmi olyat nem tartalmazott, mint a közeli és személyes emberi történetek a fedélzeten tartózkodó öt ember életéről és álmairól. Titán. Néhány kivételével még a nevüket sem tudjuk.
Kétségbeesett migránsok voltak, köztük sok menekült, háború, szegénység, éghajlati katasztrófák és emberi jogok megsértése által sújtott országokból – köztük Afganisztánból, Szíriából, Palesztinából, Pakisztánból és Egyiptomból. Líbiából vitorláztak egy rozoga halászhajóval, abban a reményben, hogy élve eljutnak Európába.
A görög parti őrség hamar rájött, hogy a hajó bajban van, de nem próbálta kimenteni a kétségbeesett utasokat a fedélzeten. A görög hatóságok azt állították – amelyet hevesen vitattak a közeli hajóskapitányok, a migránsvédők és maguk az utasok –, hogy a hajó visszautasította a segítségnyújtási ajánlatokat.
A hajó majdnem két nappal az elsüllyedése előtt bajba került, de a segítség csak akkor érkezett, amikor már késő volt. Hány embert menthettek volna meg az öt milliárdos és milliomos megmentésére szánt források egytizedével Titán?
Európa rasszista megközelítése a migrációval kapcsolatban az afrikai, ázsiai és arab migránsok európai területre való belépésének megakadályozásával kezdődik és végződik. De ez nem csak európai probléma.
Valójában a kontinens migránsokkal kapcsolatos politikája tragikus – sőt bűnözői – hasonlóságot mutat a miénkkel az Egyesült Államokban. Miközben kétségbeesett menekültek és migránsok ezrei haltak meg a Földközi-tengeren átkelve, további ezrek haltak meg Közép-Amerikából, a Karib-térségből és azon túlról, amikor megpróbáltak átkelni a sivatagon az Egyesült Államok-Mexikó határ mentén.
Hányat menthettek volna meg, ha a bevándorlási politika a migránsok megtartására épül biztonságos, ahelyett, hogy megtartaná őket ki?
A mentési erőfeszítések fokozódtak az eltévedtek érdekében Titán megmutatja, mi lehetséges, ha a veszélyben lévőket úgy kezelik, mint akik fontosak. Az amerikai tisztviselőknek ugyanolyan keményen kell dolgozniuk a szegény és veszélyeztetett migránsok megmentésén, mint a milliárdosoknak – az ő életük is ugyanolyan sokat számít.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz