Valahányszor megnövekszik a háború veszélye külföldön egy új ellenség ellen, itthon először azok ellen törnek ki támadások, akikről úgy gondolják, hogy kapcsolatban állnak ezzel az úgynevezett ellenséggel – majd azok ellen, akik szembeszállnak a háborúval, és inkább diplomáciát és elkötelezettséget követelnek.
Az új hidegháborúban megnőtt az ázsiai ellenes rasszizmus, beleértve mindent az ártatlan emberek elleni erőszakos támadásoktól a a gyanú felhői lebegnek az ázsiai és ázsiai-amerikai tudósok és kutatók felett, munkahelyek elvesztésével, deportálással, sőt letartóztat. A Kínával folytatott háború helyett a diplomácia híveit, a békeaktivisták, a környezetvédők, akik elismerik, hogy nem tudjuk kezelni a globális klímaválságot Kínával való együttműködés és együttműködés nélkül – mindannyiukat azzal vádolják, hogy puhák a kommunizmussal szemben, vagy „kínai kormány beszédtémait” terjesztik.
A világtörténelem leggazdagabb, legerősebb országában élünk. De világunk ég, az egyenlőtlenség nő, és a háború globális pusztítással fenyeget. Hazánk nem tudja egyedül megoldani ezeket a problémákat. Globális együttműködésre van szükségünk – a mi világunkban soha nem látott mértékben –, hogy megvédjük földünket, megvédjük népünket, megakadályozzuk háborúinkat.
Ezt az együttműködést Kínával kell kezdeni.
Ha az Egyesült Államok nem tud megtanulni együttműködni Kínával, a jövőnk a háborúk és a háborús fenyegetések és minden, ami azokkal együtt jár – a hatalmas menekültáradat, a környezet pusztítása és a növekvő szegénység – állandó eszkalációja lesz.
Diplomácia nélkül a jövőben a katonai kiadások növekedésével kell szembenéznünk – a Kongresszusi költségvetésben már minden dollár 53 centet tesz ki. Ez több százmilliárd dollár elvesztését jelenti munkahelyekre, egészségügyre, lakhatásra, oktatásra, gyermek- és idősgondozásra – mindazokra, amelyek valójában biztonságban tartanak bennünket.
De együttműködés helyett egy új hidegháborúba lépünk be – ahol a Kínával folytatott verseny mindent meghatároz a szövetségi költségvetésünktől kezdve egészen a legfejlettebb számítógépes chipek hogy ki tud tanulni ill tanítani egyetemeinken. És csakúgy, mint az első hidegháború – az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti fél évszázados feszült nukleáris konfliktusokkal és az ezzel járó forró háborúkkal, amelyek a globális dél szegény országait pusztították el –, ennek az új iterációnak is van hazai összetevője.
Míg Washington külföldön mozgósított a Szovjetunió ellen, az amerikai kormány, a vállalatok, a média, az egyetemek és Hollywood politikai kampányba kezdett itthon, hogy a szovjeteket és az orosz népet ellenséggé változtassa az országban élők fejében és szívében. A nukleáris patthelyzetek korában ez elég veszélyes volt. És hogy ez lehetővé váljon, egy nemzeti kampány a kritikusokat – a rasszizmus ellen és a tisztességesebb gazdaságért küzdő haladóktól a háború ellenzőiig és a diplomácia szószólóiig – a Szovjetunió ügynökeiként vagy „utastársává” festette.
Ez a kampány a legvirulensebb elkövetőjéről, Joseph McCarthy szenátorról vált ismertté. És azt látjuk, hogy ma egy új McCarthyizmus erősödik fel, ahogy Kína-ellenes kampányok robbannak ki országunkban.
Veszélyes konszenzus van a Kongresszusban a vezető demokraták és republikánusok között, akik támogatják, hogy több százmilliárd dollárt – és évente több milliárdot – költsenek el Kína ellen. Még a 100+ milliárd dollárt már elküldtek Ukrajna katonai és gazdasági támogatására szükségesnek tartják, hogy megakadályozzák az orosz invázió kínai változatát, és Tajvan legyen a következő Ukrajna. A NATO most ázsiai-csendes-óceáni vezetőket is magában foglalcsúcstalálkozóik partnereiként, amelyek egyértelműen a katonai szövetség befolyásának észak-atlanti eredetén túli kiterjesztését tűzték ki célul.
Mindez Kínáról szól – nem mint jelentős versenytársról (a világ második legnagyobb gazdasága a miénk után), amellyel az amerikai vállalatok kereskedelmi előnyökért küzdenek, hanem mint gazdasági és pénzügyi ellenséget meg kell semmisítenünk. Nem stratégiai kihívóként (bár a második legnagyobb katonai költségvetéssel rendelkezik kevesebb mint egyharmada amit Washington költ), amelyet kreatív diplomáciával és regionális és globális együttműködéssel kell megközelítenünk, de ellenségként le kell törnünk.
Nemcsak mindkét pártot látjuk a Kongresszusban, hanem a mainstream médiát is Fox News hoz New York Times gyakran olyan elképzelést terjesztenek elő Kínáról, amely nem más, mint egy ideológiai és engesztelhetetlen ellenség.
Amikor Jennifer Granholm energiaügyi miniszter azt mondta, hogy az Egyesült Államok tanulhat valamit Kína elégtelen, de fontos éghajlati előrelépéseiből, Fox News a kongresszusi republikánusok pedig „KKP propaganda.” Újabban a New York Times néhány egyenes tudósítást a régimódi antikommunista bûntudathoz kapcsolt az asszociáción keresztül, a gonosz tettekre utaló dísztányérról a polcon, szlogenekkel a táskákon és a egy jegyzetfüzet borítója, minden előtérben Kína-ellenes félelemkeltés.
Ennek a fajta propagandának az a veszélye itthon, hogy megalapozhatja ezt az új hidegháborút, amely nagyon gyorsan felforrósodik. És a legnagyobb veszélynek azok az érintett közösségek vannak kitéve, amelyek az „ellenséggel” rokonszenveznek.
A második világháborúban japán származású embereket tömegesen gyűjtöttek össze és zártak be. A szeptember 9-e utáni időszakban nemcsak az Egyesült Államok háborúinak és külföldi katonai műveleteinek sora zajlott, beleértve a guantánamót és a kínzóhelyek globális hálózatát, hanem a muzulmánellenes rasszizmus hullámát itthon is – őrizetbe vételek, megfigyelések, deportálások, repülési tilalom listák, és így tovább. Az úgynevezett terrorizmus elleni globális háború kezdetétől fogva sokan harcoltunk a muszlim közösségek és egyének elleni támadások ellen, amelyek célja a külföldön folyó háború hazai támogatásának megteremtése volt.
Ezzel szembesülünk ma. Nem ismételhetjük meg ezeket a történeteket – itt az ideje, hogy megelőzzük őket.
Minden progresszív társadalmi mozgalmunkra szükségünk van az új hidegháború megakadályozására. Ez azt jelenti, hogy fenn kell tartani a háború helyett a diplomáciát, és szembe kell nézni a növekvő támadásokkal, amelyek háborúellenes munkánkat veszélyeztetik – Kína-, Ázsia-ellenes és elavult antikommunista propaganda formájában.
Mi a civil társadalomban és a társadalmi mozgalmakban – akiknek jogosak az olyan kritikák, amelyeket a kormányunk nem – továbbra is felszólítani fogjuk a kínai kormányt, hogy hagyja abba a kínai munkavállalók munkajogainak megtagadását és gyengítését, valamint a világszerte szükséges kritikus környezetvédelmet. Az Egyesült Államok és a szövetséges kormányok muszlim közösségek elleni támadásai elleni mozgósítási örökségünknek megfelelően továbbra is követelni fogjuk az ujgurok elleni pekingi brutális elnyomás megszüntetését.
Ahogy tesszük, továbbra is harcolni fogunk a háborúk és a militarizmus ellen, és felszólítjuk kormányunkat, hogy csökkentse a csaknem trillió dolláros katonai költségvetést a zöld munkahelyek, az egészségügy, az oktatás és a hogy véget vessünk a szegénységnekebben az országban és szerte a világon. És továbbra is a diplomáciát fogjuk követelni a háború helyett – mindenhol. A hidegháború árát több millió emberélettel fizették meg a kapcsolódó háborúkban világszerte. Ennek befejezése évtizedekig tartott. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ismét ennyit várjunk. Most azon kell dolgoznunk, hogy megakadályozzuk a 21. századi változatot.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz