A múlt héten Ariel Saron izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy ha a palesztinok hamarosan nem tesznek jelentős lépéseket az „erőszak” megfékezésére, egyoldalú „elválási tervet” kezd, hogy teljesen elszakadjon a Palesztin Hatósággal folytatott tárgyalásoktól.
Ez az ultimátum az izraeli kormány ügyes médiastratégiájának összegzése 2003 során. Sharon most próbára teszi a vizet, és hangosan ki meri mondani, amiért hivatali ideje alatt dolgozott: a földek 58%-ának Izrael általi illegális elfoglalásának megszilárdítását. Ciszjordánián és a Gázai övezeten keresztül, és ezzel együtt a palesztin nép teljes leigázása.
Sharonnak 2003-ban elért sikere mélyen aggasztó, hogy közelebb kerüljön ehhez a célhoz. A helyszínen az izraeli csapatok folyamatosan végrehajtják tervét, katonai megszállást vezetve be, amelynek minden cselekedete a palesztin lakosság lealacsonyítására, megalázására és bebörtönzésére irányul. A bezárást ártatlan civilek elleni brutális és válogatás nélküli erőszak alkalmazásával hajtották végre, és több ezer életébe került. Csak ma 10 palesztint öltek meg a gázai izraeli támadások során, és az elmúlt héten naponta behatoltak a nabluszi Belata menekülttáborba, tankokkal támogatva.
A palesztinok mégis a modern politikában egyedülálló helyzetben találják magukat: megszállt népként, akit megszállóik biztonságáért felelősek. A palesztinok törvényes jogát, hogy szembeszálljanak az izraeli hegemóniával, ellenük fordult az, hogy Sharon a konfliktust egyformán egymásra épülő katonai erők között mutatta be, és az a szinte feltétlen támogatás, amelyet számos hatalomtól, különösen az Egyesült Államoktól kap.
A nemzetközi közösség tompa reakciója Sharon bejelentésére csak felbátorította a miniszterelnököt. 2003-ban Sharon stratégiája az volt, hogy az időre játsszon, tudván, hogy az elnökválasztás beköszöntével a valaha volt legizraelbarátabb amerikai elnök semmit sem tesz, ami veszélyeztethetné zsidó és jobboldali keresztény választókerületeinek támogatását. Októberben Sharon 30 év után először légicsapást mért Szíriára annak érdekében, hogy Izrael operatív szövetségese legyen az Egyesült Államok küldetésének a régió átformálásában.
A világ Irakra fókuszált szemével Sharon megtalálta a lehetőséget, hogy elvesse az útiterv félkegyelmű kezdeményezését, ugyanakkor továbbra is áldozatként mutassa be Izraelt a világ médiájában, miközben időt nyert drákói stratégiájának a helyszínen. . Az eredmény a teljes Ciszjordánia és a Gázai övezet 60%-ának újbóli megszállása, valamint a telepek bővítésének vad politikája volt. Oslo óta Izrael településeinek mérete és lakossága 200%-kal nőtt, ismét csak gyenge külföld tiltakozása mellett. Csak 2002-2003-ban 56 új települést építettek fel, és a mindössze nyolc Sharonból, akikről azt állították, hogy rokkant, ötöt titkosan újjáépítettek. Az izraeli katonák mellett maguk a telepesek is gyakori támadásoknak teszik ki a palesztinokat, és igyekeznek kiűzni őket otthonaikból, elfoglalni földjüket és vagyonukat. Mindent megtesznek a palesztinok megélhetésének és polgári szabadságjogainak megsemmisítése érdekében. Sok területen továbbra is kijárási tilalom van érvényben, amelyet az erőszak folyamatos fenyegetése okoz. Az OCHA szerint az izraeli ellenőrzőpontok száma Ciszjordániában elérte a 757-et.
A telepek megerősítése és a földek lefoglalásának befejezése érdekében Sharon folytatja az elválasztó fal építését Ciszjordániában. Ha elkészül, a fal legalább 1000 kilométer hosszan nyúlik majd, elérve Sharon végső célját, a palesztin állam lehetőségének stratégiai megsemmisítését. Ciszjordánia gettók és börtönök csoportjaivá fog redukálni, a hozzáférés, a biztonság és az erőforrások izraeli ellenőrzés alatt maradnak, a palesztin lakosság pedig el van zárva a világ szeme elől.
A fal építésére adott nemzetközi válaszokat ismét megbénította Sharon médiastratégiája. A világ vezetői kifejezték aggodalmukat, hogy a fal és az általa meghatározott új határok hamarosan kész tényekké válnak, amelyeket lehetetlen eltávolítani, de egyelőre semmilyen intézkedést nem javasoltak, kivéve a szokásos közhelyeket, amelyek a béketárgyalások új fordulóját sürgetik, amelyeket Sharon nyugodtan figyelmen kívül hagyhat. A nemzetközi erőfeszítéseket a genfi egyezmény is elvonta, egy terv, amelyet bár az izraeliek és a palesztinok is elutasítottak, időt és figyelmet emészt fel, miközben Sharon saját programját szorgalmazza.
Sikerei ellenére Sharon stratégiai zsákutcába jutott, még akkor is, ha előre viszi tervét. Mindvégig ugyanazt a buldózeres megközelítést alkalmazta, amelyet korábbi háborúiban katonaként, de háttere elvakította más politikai realitások előtt, amelyeket a katonai erő önmagában nem old meg. Különösen figyelmen kívül hagyta a megszállt területek növekvő demográfiai problémáját. A palesztin lakosság jelenleg 4.8 millióra rúg, ami megegyezik Izraelével, születési aránya pedig messze meghaladja a megszállóét. Ezeket az embereket nem lehet egyszerűen letörölni a térképről, ahogy Sharon is szeretné.
Sőt, Sharon végképp elmulasztotta biztosítani azt a biztonságot, amelyet az izraeli népnek ígért. Amikor a megszállt területeken olyan politikát folytatnak, amelynek célja a gyilkolás és az elnyomás, valamint a békés megoldásra törekvő stratégia minden látszatának feladása során az izraeliek számára teljesen világosnak kell lennie, hogy miniszterelnökük nem tudja garantálni biztonságukat. Azzal, hogy a palesztin lakosságot az elsöprő elkeseredettség állapotába süllyeszti, amely csak a konfliktusok folytatását tudja biztosítani, Sharon tudatosan veszélyezteti saját polgárai, valamint a palesztinok életét. Sharonnak sem sikerült megtörnie a palesztin elhatározás erejét, és amikor megpróbálja elrabolni őket egy országtól és megélhetésüktől, nemzedékről nemzedékre tenyészti a palesztinokat, akiknek egyetlen célja az izraeli megszállás elleni küzdelem lesz.
A történelem bebizonyította, hogy egy egyszerű fal nem tartalmazhat ilyen ellenállást. Sharon háborús bűnös története jól dokumentált, de a kormánya és a megszálló csapatai által jelenleg propagált bűncselekmények ugyanúgy a saját népe elleni bűncselekmények. Az izraeliek és a palesztinok soha nem érik el azt a békét, amire vágynak, amíg ez az ember hatalmon marad, és az előttünk álló hónapokban nem lehet fontosabb feladat a világ számára, mint megállítani ezt az embert.
* Dr. Mustafa Barghouthi, a palesztin nemzeti kezdeményezés főtitkára
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz