A pánik nem produkál körültekintő politikát. A pánik provokatív populistákat szül. És a szakértőket Seuss-féle fröcsögésre redukálja.
Hogyan választhatnak a választók ilyen… pánikhangulatú pancsolókat?!
Donald Trump vereségei a 2020-as amerikai választásokon és Jair Bolsonaro A 2022-es brazil választásokon azt kellett volna bebizonyítani, hogy a jobboldali politikusok hulláma világszerte feltámadt. A brazilok bölcsen elzárta Bolsonaro attól, hogy 2030-ig újra induljon a hivatalért.
Trump ezzel szemben fellendülésben van, és vezeti a közvélemény-kutatásokat a jövő évi amerikai elnökválasztás előtt. Még aggasztóbb, hogy Javier Milei Argentínában és Geert Wilders hollandiai választási győzelme azt sugallja, hogy a világ még nem érte el a populizmus csúcsát.
Készüljön fel a következő lehetséges szökőárra. 2024-ben választások lesznek 50 országban és akár 2 milliárd embert is bevonhat. The Economisthívja a „történelem legnagyobb választási éve”. A szavazók többek között az Egyesült Államokban, Oroszországban, Mexikóban, Dél-Afrikában, Indonéziában és az Európai Unióban járulnak majd az urnákhoz.
A szélsőjobb 2024-ben látja a legnagyobb lehetőséget az 1930-as évek óta, hogy a tűt a fasizmus felé löki. Ha Milei és Wilders legutóbbi győzelmei utalnak rá, akkor nem csak Dixie-t fütyülnek.
Valami más?
Amikor 1985-ben Moszkvában tanultam oroszul, diáktársaim panaszkodtak az ételre. Ez volt az Ön alapvető szovjet étele húsból és burgonyából. Őszintén szólva meglehetősen egyhangú volt, de tartalmas és bőséges.
A szemeszter vége után mindannyian vonattal utaztunk Helsinkibe. Miután bejelentkeztem a szállodába, lementem a város híres kikötői piacára, hogy friss gyümölcsöt és zöldséget vásároljak, amelyek Moszkvában hiánycikknek számítottak. Nehezen tudtam rávenni diáktársaimat, hogy jöjjenek velem. Sokan közülük alig várták, hogy elfogyasszák első, posztszovjet vacsorájukat a McDonald's-ban. Így van: A sok moszkvai hús- és burgonyaétkezés után azonnal elmentek az Aranyívekhez, hogy... húst és burgonyát igyanak.
– De ez más! – mondták nyáladzva egy Big Mac és sült krumpli fölött.
A demokráciák szavazói szerte a világon belefáradtak abba, ami a politikai étlapon van. Ők elutasító Joe Biden „ugyanaz a régi, ugyanaz a régi” politikája annak ellenére, hogy az Egyesült Államok gazdasága minden szokásos mércével jól áll. Ők savanyú a szocialisták és a zöldek európai zöld megállapodásáról, noha a kontinens élen jár az éghajlatváltozás kezelésében.
Ahelyett, hogy a valóban átalakuló változást ígérő jelölteket támogatnák, a választók a gyorséttermi populistákat támogatják, akik még a jelenleginél is egészségtelenebb lehetőségeket hirdetnek.
A mélyreható változás iránti vágy természetesen érthető. A 2021-es könyvemben leírt feltételek, amelyek a szélsőjobb győzelmét generálták A Világ körül lényegesen nem változtak. A gazdasági globalizáció végül is továbbra is keveseknek kedvez, és sokakat terhel. mint Zia Qureshi szerint Brookingsban:
Az elmúlt négy évtizedben a jövedelmi egyenlőtlenségek növekvő tendenciája volt megfigyelhető az egyes országokban. A jövedelmi egyenlőtlenségek nőttek a legtöbb fejlett gazdaságban és nagyobb feltörekvő gazdaságokban, amelyek együttesen a világ népességének kétharmadát és a globális GDP 85%-át adják. A növekedés különösen nagy volt az Egyesült Államokban, a fejlett gazdaságok, valamint Kínában, Indiában és Oroszországban, a nagy feltörekvő gazdaságok között.
Vegyük észre, hogy a szélsőjobb pontosan azokban az országokban gyarapodott, amelyek megtapasztalták ezt a növekvő jövedelmi egyenlőtlenséget: Donald Trump az Egyesült Államokban, Narendra Modi Indiában és Vlagyimir Putyin Oroszországban, valamint Giorgia Meloni Olaszországban, Orbán Viktor Magyarországon, most pedig Geert Wilders Hollandiában.
A választók undorodtak attól, hogy a jobbközép és balközép pártok keveset tettek ennek az egyenlőtlenségnek a megoldására. És attól tartanak, hogy a bevándorlók áradata, a globalizáció megtestesítője, csak ront a helyzeten (és bizonyíték van arra, hogy a bevándorlók valóban gyakorolnak a bérekre nehezedő nyomás).
Ez a háromszoros csapás, amely a szélsőjobbot segíti: a gazdasági egyenlőtlenség növekedése, a konvencionális pártokkal szembeni undor és a bevándorlástól való fokozott félelem. Ez a tökéletes vihar is olyan közel hozta Geert Wilderst, hogy ő legyen a következő holland miniszterelnök.
Megőrültek a hollandok?
Geert Wilders két évtizede platina hajú jelenléte volt a holland politikai színtéren, főként a margók balhéként. Ám az e havi választásokon pártja 37 mandátumot szerzett a parlamentben, a legtöbb párt közül és 20-zal többet, mint a legutóbbi választásokon.
Ha ezek szokványos idők lennének, akkor a fősodratú európai pártok informális tilalma a szélsőjobboldallal való koalícióban való részvételtől érvényben maradna, és Wilders a vadonban maradna. A Mark Rutte leköszönő miniszterelnök által vezetett volt kormánypárt valóban megtagadta a Wilders Szabadságpárttal való együttműködést. Így van itt a Frans Timmermans volt európai biztos és a jobbközép Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért vezette szocialisták és zöldek koalíciója is.
Csak a centrista Új Társadalmi Szerződés párt és néhány kisebb párt áll rendelkezésre az udvarlásra. De ezekből az eltérő elemekből nem lesz könnyű koalíciót létrehozni. Valóban, az első tárgyaló, aki Wilders nevében megpróbálta ezt a kolbászkészítést, lemondott vádak nyomán hogy korábbi munkahelyén, az Utrecht Holdings igazgatójaként vesztegetéssel és csalással foglalkozott.
Az igazi botlás azonban maga Wilders és a vadabbnál vadabb politikai javaslatai lesznek. A leginkább destabilizáló a Nexit támogatása, Hollandia kilépése az Európai Unióból, amelyről népszavazást ígért. Ez annyira nem praktikus, mint amennyire népszerűtlen. A legutóbbi nagyobb közvélemény-kutatás szerint csak a távozók számíthattak 25% -os támogatás. A holland választók jól tudják, milyen káoszba lépett az Egyesült Királyság a Brexit melletti szavazás után. Egy becslés szerint az EU-ból való kilépés sokba került az Egyesült Királyságnak Évi 100 milliárd dollár elveszett kimenetben.
Aztán ott van Wilders Vlagyimir Putyin iránti lelkesedése és a Kreml propaganda közvetítése (mint pl ártalmas fogalma hogy Ukrajnát „nemzetszocialisták, zsidógyűlölők és más antidemokraták” vezetik. Ukrajna orosz inváziója csökkentette az őzlekedését, de Wilders kétségtelenül megpróbálja visszafogni a Kijevnek nyújtott holland segélyt.
A bevándorlásról, Wilders felszólít „zárt határok” és „nulla menedékkérő”. Az elsőt nehéz lesz nyomni a nyitott (belső) határok Európájában – így támogatja a Nexit-et –, míg a második sértené a nemzetközi jogot. Az iszlámról be akarja tiltani a Koránt, az iszlám iskolákat és a mecseteket. A valaha politikai opportunista Wilders azonban felajánlotta, hogy felfüggeszti ezeket a tilalmakat, hogy elérje dédelgetett álmát, az ország vezetését.
Végül, ami a gazdaságot illeti, Wildersnek nincs türelme a zöld politikákhoz. Pártja a hagyományos hús-krumpli álláspontokat támogatja több olaj- és gázfúrás, nincs nap- vagy szélerőműpark, és kilép a párizsi klímaegyezményből. Ha ehhez hozzávesszük a bevándorlók állami támogatásának korlátozását, a szélsőjobboldal azt ígéri, hogy Hollandiát egy óriási lépést hátrál.
A hollandok az egyikben laknak egy főre jutó leggazdagabb országok a világban. De a szegénység megvolt az előrejelzések szerint növekedni fog a lakosság 4.7-as 2023%-áról 5.8-re 2024%-ra. A „zuhanástól való félelem” könnyen átcsúszik a bevándorlóktól való félelembe.
Aztán ott van a vidék-város megosztottság, amely sok országban elősegítette a jobboldal felemelkedését: Lengyelország A kontra Lengyelország B, vörös állam kontra kék állam Amerikában, és vidék a virágzó városokkal szemben Hollandiában is. Az ipari erősségű nosztalgia, amelyet a szélsőjobb árul, vonzó a gazdálkodók, a vidéki gyárak szakképzetlen munkásai és az elhagyatott falvak nyugdíjasai számára. A múlt talán nem volt aranykor, de akkoriban sok minden valóban jobb volt a nagyvárosokon kívüli emberek számára.
De ne hangsúlyozzuk túl Wilders meglepetésszerű győzelmét. A szavazatok kevesebb mint negyedét szerezte meg. A párt a még őrültebb Thierry Baudet– Igen, akárcsak Oroszországban, még ennél is rosszabb lehetőségek lappangnak a peremeken – valójában parlamenti mandátumainak több mint felét elveszítette. Wilders személyének és pozícióinak mérgezősége pedig koalícióbiztossá teheti. Holland józan ész – látható a kifejezésben meten nedves (a dolgok mérése tudást hoz) – túl nagy akadálynak bizonyulhat Wilders számára.
Közben Argentínában
Hollandiával ellentétben Argentína valóban gazdasági káosz. Az éves infláció az több mint 120%. A peso átadta helyét a dollárnak, mint mindennapi fizetőeszköznek. A kormányt folyamatosan fenyegeti az adósságfizetés kockázata.
Argentínában súlyos a gazdasági polarizáció. A leggazdagabb családoknak van koncentrálta a vagyont az ország kezébe került, és ez az egyenlőtlenség a Covid-19 világjárvány idején csak tovább mélyült. Hét argentin vannak a Forbes a leggazdagabb vállalkozók listája. Közben, több mint 40% argentinok szegénységben élnek.
Aztán jön Javier Milei közgazdász, aki megígéri, hogy mindent megjavít. A politikában újoncként nincs bírálható múltja, és nyugodtan kiállhat a korrupt bennfentesek ellen. Közgazdászként az ő falon kívüli javaslatai hitelesek. Bárki mást, aki a jegybank megszüntetését, a peso amerikai dollárra való lecserélését, és a kormányt a legcsekélyebb pontig rontja, Argentínában őrültnek minősítenék. De az átlagos választó könnyen becsapható azzal, hogy ennek az „anarchokapitalistának” tudnia kell, miről beszél.
Ő nem. Megszabadulni a jegybanktól, és Argentína többé nem irányíthatja saját gazdaságát. Annak ellenére, hogy a dollár lett a de facto fizetőeszköz, hivatalos fizetőeszközzé tétele megkövetelné, hogy a kormány elegendő dollárral rendelkezzen (ez nem). A kormánynak fejszét pedig gyakorlatilag a szegények legszegényebbjeihez viszik, akiknek állami segítségre van szükségük.
A Milei a szteroidok globalizációja. Szeretett láncfűrésszel a kezében kampányolni. És most a fordulás küszöbén áll Argentína láncfűrészes mészárlás a valóságba.
Azonban, akárcsak Wilders esetében, Mileinek sem igazán van politikai támogatottsága ahhoz, hogy úgy kormányozzon, ahogy akarja. Igaz, az elnökválasztás második fordulóját meggyőzően, 11 százalékponttal nyerte meg. Pártja azonban a törvényhozás kevesebb mint negyedét szerezte meg, így határozott kisebbségben maradt. Mileinek nem lesz könnyű átvinni a legradikálisabb javaslatait.
Íme, mi valószínűbb. Milei már elküldte „sokkterápiás” tervét az Argentin Kongresszus rendkívüli ülésére, amely röviddel a jövő hónapi hivatalba lépése után összeül. Az inflációt és a kormányzati kiadásokat csökkentő, meglehetősen konvencionális javításokból álló stabilizáció már nemzetközi pénzügyi körökben is elnyerte Milei tetszését.
"A mi megközelítésünk a fiskális és monetáris sokk az első naptól fogva" – mondja Luis Caputo, a Milei gazdasági csapatának vezetője, és valószínűleg ő lesz az új gazdasági miniszter. "Az útiterv ortodox és nem tartalmaz őrült dolgokat."
Akár sikerül nekik, akár nem, Milei csapata olyan fájdalmas reformokat fog végrehajtani, amelyek végül kiszavazzák őket hivatalukból, akárcsak a „sokkterápia” politikai áldozatait Kelet-Európában az 1990-es években. Más szóval, az úgynevezett populistát végül gazdasági tervei népszerűtlensége fogja megbuktatni. Kivéve persze, ha egy dolgot sikerül helyrehoznia Argentínában: a választásokat.
A szélsőjobb intézményesülése
A szélsőjobb csak akkor tud hatalmon maradni, ha a rendszerrel játszik. Ezt nem annyira nyílt szavazatlopással teszi, hanem úgy, hogy a kormányt a maga javára alakítja át. Vlagyimir Putyin kőolaj-oligarchiává változtatta Borisz Jelcin kaotikus és hatástalan demokráciáját. Orbán Viktor erős mecénási rendszert hozott létre, amely előnyben részesítette Fidesz-pártja tagjait. Recep Tayyip Erdoğan lenyomta a népszavazást, amely a végrehajtó hatalom kezében koncentrálta a hatalmat. Putyin 1999, Erdoğan 2003, Orbán pedig 2010 óta irányítja.
Donald Trump ezt a modellt akarja utánozni. Nem akart 2020-ban elhagyni hivatalát, de akkor még nem volt felkészülve a kellő intézményi hatalomra a puccs elindításához. Ha 2024-ben visszatér hivatalába, eltökélt szándéka, hogy átdolgozza az amerikai politikát, hogy MAGA-projektje túlélje. Ehhez megteszi a Project 2025-től függ– a washingtoni jobboldali agytrösztök által kidolgozott terv – az ellenfelek felkutatására és megsemmisítésére. Megpróbálja felhasználni a felkelésről szóló törvényt a katonaság bevetésére a hazai ellenzék ellen. És nem fogja vesződni, hogy egy második körben megnyugtassa kritikusait azzal, hogy „kompromisszum” alakokat jelöl ki adminisztrációjába. Nem akar kevesebbet, mint egy teljes erőkifejtést.
Valószínűleg sem Wilders, sem Milei nem ér el ilyen tartós befolyást. Meg fogja semmisíteni őket a nagyon populista politika, amely a csúcsra juttatta őket. A könyörtelen populisták tudják, hogy az általuk dicsért emberek végső soron ingatagok; úgy sikerül megvédeniük pozícióikat a politika szele elől, hogy kivágják a népet a körből és a választásokat bohózatokká változtatják.
Ez az, ami elválasztja a férfiakat a szélsőjobb világának szörnyeitől. Sajnos egy olyan bolygón, amely pánik üzemmódban van a választási év során, amely a globális demokrácia stressztesztjeként fog működni, sok kárt fognak okozni az emberek és a szörnyek.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz