A közelmúltban az Obama-adminisztráció több különböző szóvivője határozottan kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya nem avatkozik bele Venezuela ügyeibe. Jen Psaki, a külügyminisztérium szóvivője odáig ment, hogy kijelentette: „A venezuelai kormány azon állításai, miszerint az Egyesült Államok részt vesz a puccstervezésben és a destabilizálásban, alaptalanok és hamisak”. Psaki ezután megismételte egy furcsán téves kijelentését, amelyet közben tett napi sajtótájékoztatót csak egy nappal korábban: „Az Egyesült Államok nem támogatja a politikai átmeneteket nem alkotmányos eszközökkel.”
Bárki, aki csak minimális ismeretekkel rendelkezik Latin-Amerikáról és a világtörténelemről, tudja, hogy Psaki állítása hamis, és megkérdőjelezi korábbi kijelentéseinek valódiságát. Az Egyesült Államok kormánya több mint egy évszázada támogatja, bátorítja és támogatja a puccsokat Latin-Amerikában és szerte a világon. A volt amerikai elnökök és magas rangú tisztviselők által nyíltan elismert hírhedtebbek közé tartozik a Mohammed Mossadegh elleni puccs Iránban 1953-ban, Jacobo Arbenz 1954-ben Guatemalában, Patrice Lumumba Kongóban 1960-ban, Joao Goulart. Brazília 1964-ben és Salvador Allende Chilében 1973-ban. Újabban, a huszonegyedik században az Egyesült Államok kormánya nyíltan támogatta a 2002-es venezuelai Hugo Chavez, 2004-ben a haiti Jean Bertrand Aristide és a hondurasi Jose Manuel Zelaya elleni puccsokat. Bőséges bizonyíték van a CIA és más amerikai ügynökségek részvételére a demokratikusan megválasztott kormányok alkotmányellenes megdöntésében. A megbuktatott vezetőkben az volt a közös, hogy nem voltak hajlandóak meghajolni az Egyesült Államok érdekei előtt.
Az amerikai kormány hamis állításai ellenére, miután Hugo Chavezt 1998-ban elsöprő többséggel Venezuela elnökévé választották, és ezt követően megtagadta Washington parancsainak átvételét, az Egyesült Államok agressziójának gyors célpontjává vált. Bár 2002-ben az Egyesült Államok által támogatott puccs rövid időre megdöntötte Chavezt, a venezuelaiak milliói és a lojális fegyveres erők ezt követő megmentése, valamint a hatalomba való visszatérése csak fokozta az Egyesült Államok ellenségességét az olajban gazdag nemzettel szemben. Chavez 2013-as rákbetegségben bekövetkezett halála után demokratikusan megválasztott utódja, Nicolas Maduro lett a támadások legsúlyosabb része.
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az Egyesült Államok Venezuela elleni agresszióját, amely egyértelműen egyoldalú háborút mutat. Venezuela soha nem fenyegetőzött vagy tett olyan intézkedést, amely sérti az Egyesült Államokat vagy érdekeit. Mindazonáltal Venezuela mind Chávez, mind Maduro – két olyan elnök – alatt, akik Venezuela szuverenitását és önrendelkezési jogát gyakorolták – folyamatos, ellenséges és egyre agresszívabb Washington akcióinak áldozata lett.
2002-2004
Chávez ellen államcsínyt hajtottak végre április 11, 2002. Az Egyesült Államok Információszabadságról szóló törvénye (FOIA) értelmében beszerzett dokumentumok az Egyesült Államok kormányának egyértelmű szerepét igazolják a puccsban, valamint az érintett venezuelaiak pénzügyi és politikai támogatását.
A venezuelai olajipar „zárlatát” és gazdasági szabotázsát vezették be december 2002 nak nek február 2003. A Chavez elleni puccs leverése után az Egyesült Államok külügyminisztériuma külön alapot bocsátott ki a Nemzeti Demokrácia Alapítványon (NED) keresztül, hogy segítse az ellenzéket a Chavez megdöntésére irányuló erőfeszítések folytatásában. A USAID Caracasban létrehozta az Átmeneti Kezdeményezések Hivatalát (OTI), az amerikai védelmi vállalkozót, a Development Alternatives Inc.-t (DAI) alvállalkozóként a venezuelai műveletek felügyeletére és dollármilliók szétosztására a kormányellenes csoportok számára. Ennek eredménye a ben megindított „nemzeti sztrájk”. december 2002 ami földhöz juttatta az olajipart és tönkretette a gazdaságot. 64 napig tartott, és több mint 20 milliárd dolláros kárt okozott. Ennek ellenére az erőfeszítések nem tudták destabilizálni a Chavez-kormányt.
A 2004-es „guarimbák”: On február 27, 2004, szélsőséges kormányellenes csoportok erőszakos tiltakozásokat kezdeményeztek Caracasban Chavez megdöntésére. 4 napig tartottak, és több halálesetet okoztak. A tiltakozások vezetőit az amerikai Albert Einstein Intézet (AEI) képezte ki, amely rendszerváltási taktikákra és stratégiákra szakosodott.
A 2004-es visszahívási népszavazás: Mind a NED, mind a USAID dollármilliókat fordított a Chavez elnök visszahívására irányuló kampányba egy nemzeti visszahívási népszavazáson keresztül. Az alapokból a többmilliomos Maria Corina Machado vezette Sumate csoport jött létre az erőfeszítések felügyeletére. Chávez 60-40 arányú elsöprő győzelmet aratott a népszavazáson.
2005
Chávez elnök 2004-es visszahívási népszavazáson aratott győzelme után az Egyesült Államok megerősítette álláspontját Venezuelával szemben, és növelte nyilvános ellenségességét és agresszióját a venezuelai kormánnyal szemben. Íme egy válogatás az amerikai tisztviselők Venezuelával kapcsolatos nyilatkozataiból:
január 2005: "Hugo Chavez negatív erő a régióban." -Condoleezza Rice.
2005. március: „Venezuela az egyik leginstabilabb és legveszélyesebb „forró pont” Latin-Amerikában.” -Porter Goss, a CIA volt igazgatója.
"Venezuela veszélyes fegyverkezési versenybe kezd, amely veszélyezteti a regionális biztonságot." -Donald Rumsfeld, volt védelmi miniszter.
„Aggódok Venezuela befolyása miatt a felelősségi körben… A SOUTHCOM támogatja a Vezetői Főnökök azon álláspontját, hogy „katonai és katonai kapcsolatokat” tartsanak fenn a venezuelai hadsereggel… az ügynökségek közötti összpontosításra van szükség, hogy foglalkozzunk Venezuelával.” - Bantz Craddock tábornok, a SOUTHCOM volt parancsnoka.
július 2005: "Kuba és Venezuela elősegíti az instabilitást Latin-Amerikában... Nem kétséges, hogy Chavez elnök radikális erőket finanszíroz Bolíviában." -Rogelio Pardo-Maurer, a nyugati féltekéért felelős védelmi helyettes államtitkár.
"Venezuela és Kuba a radikalizmust hirdeti a régióban… Venezuela megpróbálja aláásni a régió demokratikus kormányait, hogy megakadályozza a CAFTA-t." -Donald Rumsfeld, volt védelmi miniszter.
augusztus 2005: "Venezuela területe biztonságos menedék a kolumbiai terroristák számára." -Tom Casey, a külügyminisztérium szóvivője.
szeptember 2005: "A Chavez elnökkel való együttműködés problémája súlyos és folyamatos, akárcsak a kapcsolat más részein." -John Walters, a Kábítószer-ellenőrzési Nemzeti Politikai Hivatal igazgatója.
november 2005: "A venezuelai demokratikus intézmények elleni támadás folytatódik, és a rendszer komoly veszélyben van." -Thomas Shannon, helyettes külügyminiszter.
2006
február 2006: "Chávez elnök továbbra is az ellenzék visszaszorítására, a sajtószabadság csökkentésére és a demokrácia korlátozására használja az irányítást… ez fenyegetés." -John Negroponte, a Nemzeti Hírszerzés volt igazgatója.
„Venezuelában van Chavez, akinek sok pénze van az olajból. Ő egy olyan személy, akit törvényesen választottak meg, akárcsak Adolf Hitler…” – Donald Rumsfeld, volt védelmi miniszter.
2006. március: "Venezuelában egy olajpénzzel teli demagóg aláássa a demokráciát és megpróbálja destabilizálni a régiót." -George W. Bush.
Amerikai tisztviselők megpróbálják kapcsolatba hozni Venezuelát a terrorizmussal:
június 2006: "Venezuela együttműködése a terrorizmus elleni nemzetközi kampányban továbbra is jelentéktelen... Nem világos, hogy a venezuelai kormány milyen pontig nyújtott anyagi támogatást a kolumbiai terroristáknak." – Éves jelentés a terrorizmusról, Külügyminisztérium.
június 2006: Az Egyesült Államok kormánya a Kereskedelmi Minisztériumon és az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumán keresztül szankciókat vezet be Venezuela ellen a terrorizmusban való állítólagos szerepe miatt, és megtiltja katonai felszerelések eladását az országnak.
július 2006: „Venezuela Hugo Chavez elnök vezetése alatt megtűrte a terroristákat a területén…” -Nemzetközi terrorizmussal foglalkozó albizottság, képviselőház.
Az Egyesült Államok növeli katonai jelenlétét Latin-Amerikában:
Március-július 2006: Az amerikai hadsereg négy nagy hadgyakorlaton vesz részt Venezuela partjainál a Karib-tengeren, a NATO támogatásával, és az Egyesült Államok légierejének curaçaói bázisán. Állandó katonai jelenlétet hoznak létre a Dominikai Köztársaságban, és megerősítik a curaçaói és arubai bázisokat.
Az Egyesült Államok caracasi nagykövetsége 5 venezuelai államban (Lara, Monagas, Bolívar, Anzoátegui, Nueva Esparta) létrehozza az „amerikai sarkokat”, amelyek a propaganda, a felforgatás, a kémkedés és a beszivárgás központjaként működnek.
William Brownfield amerikai nagykövet fokozza nyilvános ellenségeskedését a venezuelai kormánnyal szemben, és gyakran tesz szarkasztikus és barátságtalan megjegyzéseket az ellenzék által ellenőrzött médiában.
A NED és a USAID növeli a venezuelai kormányellenes csoportok finanszírozását.
2007
2007 elején a nemzetközi média és az Egyesült Államok kormányszóvivői súlyosan támadják Venezuelát a Cantv (az egyetlen nemzeti telefontársaság), a Caracas elektromosság és a Faja Orinoco olajmezők államosítására vonatkozó döntése miatt.
In lehet 2007 a támadás felerősödik, amikor a kormány úgy dönt, hogy nem újítja meg a közszolgálati műsorszolgáltatási koncessziót a népszerű ellenzéki televíziónak, az RCTV-nek.
Hatékony nemzetközi médiakampány indul Venezuela és Chavez elnök ellen, diktátorként hivatkozva rá.
A magánterjesztők és a vállalatok elkezdenek élelmiszert és más alapvető fogyasztási cikkeket felhalmozni, hogy hiányt és pánikot keltsenek a lakosság körében.
A USAID, a NED és a külügyminisztérium a caracasi nagykövetségen keresztül egy jobboldali ifjúsági mozgalom létrejöttét szítják, finanszírozzák és bátorítják, és elősegítik annak kedvező imázsát a nemzetközi közösség számára, hogy eltorzítsák Chavez elnök népszerűségének megítélését a fiatalok körében.
Az olyan csoportok, mint a Human Rights Watch, az Inter-American Press Association és a Riporterek Határok Nélkül szervezet azzal vádolják Venezuelát, hogy megsértette az emberi jogokat és a szólásszabadságot.
szeptember 2007: George W. Bush elnök a kábítószer-kereskedelem elleni háborúban „nem együttműködő” nemzetek közé sorolja Venezuelát, immár harmadik éve, és további gazdasági szankciókat vezet be.
szeptember 2007: Condoleezza Rice kijelenti, hogy az Egyesült Államok „aggodalmát fejezi ki Chavez pusztító populizmusa miatt”.
2008
január 2008: Mike Mullen admirális, az Egyesült Államok fegyveres erőinek egyesített vezérkari főnöke találkozik Alvaro Uribe kolumbiai elnökkel, Juan Manuel Santos védelmi miniszterrel, William Brownfield amerikai nagykövettel és Freddy Padilla de Leon kolumbiai fegyveres erők parancsnokával és sajtótájékoztatón kijelenti, hogy „aggodalmát fejezi ki Chavez fegyvervásárlásai miatt”, és kifejezi, hogy ez „destabilizálhatja a régiót”.
John Walters, az Egyesült Államok kábítószer-ellenes cárja találkozik Uribe-vel Kolumbiában, 5 amerikai kongresszusi képviselővel és Brownfield nagykövettel együtt, és Venezuelát a „kábítószer-kereskedelemben cinkos nemzetté” nyilvánítja, amely „fenyegetést jelent az Egyesült Államokra és a régióra”. Kifejezi azon kívánságát is, hogy a Kongresszus hamarosan ratifikálja az Egyesült Államok és Kolumbia közötti szabadkereskedelmi megállapodást.
Condoleezza Rice Thomas Shannon helyettes külügyminiszterrel és a demokratikus párt 10 kongresszusi tagjával együtt Kolumbiába látogat, hogy támogassa a szabadkereskedelmi megállapodást, és támogassa Kolumbiát a Venezuelával való konfliktusában.
George W. Bush elnök az Unió helyzetéről szóló beszédében hangsúlyozza a Kolumbiával kötött szabadkereskedelmi megállapodás fontosságát, amely felhívja a figyelmet a régió „populista” és „nem demokratikus” kormányaira.
február 2008: A SOUTHCOM a haditengerészet „4. flottáját” a Karib-tengerre küldi (hadihajókból, tengeralattjárókból és repülőgép-hordozókból álló csoport, amely a hidegháború óta nem tartózkodott ezeken a vizeken).
A Nemzeti Hírszerzés igazgatója, Mike McConnell tábornok közzéteszi az éves fenyegetési jelentést, amely Venezuelát az „USA elleni fő fenyegetésnek” minősíti a féltekén.
Az Exxon-Mobil 12 milliárd dollárnyi venezuelai vagyont próbál „befagyasztani” Londonban, Hollandiában és a Holland Antillákon.
A Védelmi Hírszerző Ügynökség jelenlegi nemzetbiztonsági fenyegetéseiről szóló jelentése Venezuelát az Egyesült Államokra nézve „nemzetbiztonsági fenyegetésként” minősíti.
A külügyminisztérium jelentése azzal vádolja Venezuelát, hogy olyan ország, amely engedélyezi „az illegális kábítószerek tranzitját”, „pénzmosást”, és „részesedik a kábítószer-kereskedelemben”.
Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma három magas rangú venezuelai tisztviselőt „kábítószer-királynak” minősít, hivatalos bizonyítékot nem mutatva be. A venezuelai katonai hírszerzés vezetőjét, Hugo Carvajal tábornokot, a venezuelai polgári hírszerző erők vezetőjét, Henry Rangel Silva tábornokot, valamint Ramon Rodriguez Chacin volt bel- és igazságügyi minisztert az Egyesült Államok kormánya szankcionálja, és terrorista listára helyezi.
Joseph Nimmich ellentengernagy, az Egyesült Államok Közös Ügynökségközi Munkacsoportjának igazgatója Bogotában találkozik a kolumbiai fegyveres erők parancsnokával.
2008. március: A kolumbiai hadsereg megtámadja Ecuadori területet, és meggyilkolja Raul Reyest és egy tucat másikat, köztük 4 mexikóit a FARC táborban a dzsungelben, a határ közelében.
Jorge Naranjo tábornok, a kolumbiai nemzeti rendőrség parancsnoka kijelenti, hogy a Reyes és mások halálát okozó robbantás helyszínéről mentett laptop számítógépek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy Chavez elnök több mint 300 millió dollárt adott a FARC-nak, valamint bizonyos mennyiségű uránt és fegyvereket. Más bizonyítékot nem hoznak fel vagy mutatnak be a nyilvánosság számára. Ecuadort azzal is vádolják, hogy támogatja a FARC-ot.
Venezuela csapatokat mozgósít a kolumbiai határhoz.
Az amerikai haditengerészet a „Harry Truman” repülőgép-hordozót küldi a Karib-tengerre, hogy hadgyakorlatokon vegyen részt a potenciális terrortámadások és esetleges konfliktusok megelőzése érdekében a térségben.
Bush elnök kijelenti, hogy az Egyesült Államok meg fogja védeni Kolumbiát a venezuelai „provokációkkal” szemben.
Uribe bejelentette, hogy keresetet fog benyújtani a Nemzetközi Büntetőbírósághoz Chavez elnök ellen, mert „népirtás és terrorizmus szponzorált”.
Március: Bush elnök felkéri ügyvédeiből és tanácsadóiból álló csapatát, hogy vizsgálja felül annak lehetőségét, hogy Venezuelát Kubával, Iránnal, Szíriával és Észak-Koreával együtt felvegyék a „TERRORIZMUS ÁLLAMI TÁMOGATÓI” listájára.
2009
Május: Az Egyesült Államok légierejének egyik dokumentuma egy amerikai katonai bázis építését mutatja be a kolumbiai Palanqueroban, a térség „Amerika-ellenes” kormányai ellen. A palanqueroi bázis annak a 7 katonai bázisnak a része, amelyeket az Egyesült Államok a kolumbiai kormánnyal kötött megállapodás értelmében tízéves időszakra tervezett Kolumbiában.
2010
Február: Az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Igazgatója a világméretű fenyegetésekről szóló éves jelentésében Venezuelát a régió „Amerika-ellenes vezetőjének” nyilvánította.
Február: A külügyminisztérium több mint 15 millió dollárt engedélyez a NED-en és az USAID-en keresztül a venezuelai kormányellenes csoportoknak.
Június: A spanyolországi FRIDE Intézet, a NED által finanszírozott jelentése azt bizonyítja, hogy a nemzetközi ügynökségek évente 40-50 millió dollárt juttatnak el venezuelai kormányellenes csoportoknak.
Szeptember: Washington megerősíti a Venezuela elleni szankciókat, mert állítólag nem működött együtt a kábítószer-ellenes erőfeszítésekben vagy a terrorizmus elleni háborúban.
2011-2015
Obama elnök 5 millió dolláros külön alapot engedélyez éves költségvetésében a venezuelai kormányellenes csoportok támogatására. 2015-ben Obama ezt az összeget 5.5 millió dollárra emeli.
A NED továbbra is évente mintegy 2 millió dollárral finanszíroz kormányellenes csoportokat Venezuelában.
Az Egyesült Államok kormánya minden évben felveszi Venezuelát azon országok listájára, amelyek nem működnek együtt a kábítószer-ellenes erőfeszítésekben vagy a terrorizmus elleni háborúban. Szintén éves emberi jogi jelentésében a külügyminisztérium Venezuelát az emberi jogok „sértőjének” minősíti.
Chavez elnök rákos halálát követően 5. március, 2013, új választásokat tartanak, és Nicolas Maduro megnyeri az elnöki posztot. Az ellenzék vezetői erőszakos demonstrációkat tartanak, amelyek több mint egy tucat ember halálát okozzák.
In február 2014Leopoldo Lopez és Maria Corina Machado vezetésével folytatódnak az erőszakos tüntetések, akik nyíltan Maduro elnök megdöntésére szólítanak fel, és több mint 40 embert öltek meg. Lopez feladja magát a hatóságoknak, és vádat emelnek az erőszakban játszott szerepéért. Az amerikai kormány azonnali szabadon bocsátását kéri.
In december 2014Obama elnök szankciókat vezetett be több mint 50 venezuelai tisztviselővel és hozzátartozóikkal szemben, emberi jogok megsértésével és korrupcióval vádolva őket. A mai napig nem mutattak be bizonyítékot ezeknek a súlyos állításoknak az alátámasztására. A Kereskedelmi Minisztérium kibővítette a Venezuela elleni szankciókat is, megtiltva „bármilyen termék” értékesítését, amely „katonai felhasználásra” kerülhet a venezuelai fegyveres erők által elkövetett állítólagos emberi jogi megsértések miatt.
január 2015: Joe Biden alelnök figyelmezteti a karibi országokat, hogy Nicolas Maduro elnök kormányát hamarosan „le fogják győzni”, ezért fel kell hagyniuk Venezuelával, a PetroCaribe-val kötött kedvezményes olajprogramjukkal.
Jen Psaki, a külügyminisztérium szóvivője elítéli a "politikai nézeteltérések állítólagos kriminalizálását" Venezuelában.
február 2015: Obama elnök bemutatta új nemzetbiztonsági stratégiáját, Venezuelát fenyegetésként nevezi meg, és hangsúlyozza a venezuelai „polgárok” támogatását, akik olyan országban élnek, ahol „veszélyben van a demokrácia”.
A kormányellenes vezetők egy „átmeneti kormánymegállapodásról” szóló dokumentumot terjesztenek, amely arra figyelmeztet, hogy Maduro elnök kormánya a „végső szakaszában” van, és ígéretet tesz a teljes kormányzat és a szocialista rendszer átdolgozására, egy neoliberális, üzletpárti modellre cserélve azt. A dokumentumot Maria Corina Machado, Leopoldo Lopez bebörtönzött ellenzéki vezető és Antonio Ledezma, Caracas város polgármestere írja alá.
Napokkal később meghiúsítják a Nicolas Maduro elnök elleni puccstervet, és őrizetbe vesznek 10 aktív venezuelai katonatisztet. Antonio Ledezmát letartóztatják, és a kormány megdöntésére irányuló összeesküvés vádjával vádolják, az Egyesült Államok külügyminisztériuma pedig keményen elítéli fogva tartását, és felszólítja a regionális kormányokat, hogy lépjenek fel a Maduro-kormányzat ellen.
Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője tagadja, hogy az Egyesült Államok kormánya bármiféle szerepet játszott volna a Maduro elleni puccskísérletben, és „nevetségesnek” nevezte az ilyen vádakat, de azt is elárulja, hogy „A Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium olyan eszközöket fontolgat, amelyek elérhetőek lehetnek a venezuelai kormány jobb irányítására. abba az irányba, amerre úgy gondoljuk, hogy elindulniuk kell.”
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz