Nem lepett meg a szenátus tegnap esti szavazása.
Nem lepődtem meg azon a rangos képmutatáson és a Szenátus értelmetlenségén sem, hogy magukra esnek.
De az egyetlen megjegyzés, amit újra és újra hallottam, az volt, hogy milyen csodálatos volt, hogy – egy elnökválasztás kellős közepén – a két meghatározó, szinte megkülönböztethetetlen politikai párt olyan túlnyomóan össze tudott állni, hogy megegyezzen valamiben: a gazdagok, kapzsi mentőcsomagban. pénzügyi cégek, akik tudatosan belevetik magukat a saját rendetlenségükbe.
Személy szerint úgy gondolom, megvetették az ágyukat, és abban kellene aludniuk.
De az egyik szenátorom, Kay Bailey Hutchison alig bírta magában tartani:
Az Egyesült Államok Szenátusában eltöltött 15 évem alatt még soha nem láttam kétpártibb erőfeszítést a Kongresszusban, hogy leüljek és valódi következtetésre jussunk országunk érdekében, félretéve a republikánus és demokrata címkéket, hogy azt mondjuk, tudjuk, hogy ez a miénk. felelőssége hazánk pénzügyi integritásának megmentése.
Igen, hadd mondjam el Kay. Annyira hihetetlen, hogy a hozzád hasonló demokraták és republikánusok össze tudnak fogni, hogy nyíltan „kimentsék” a gazdagokat. (Nyilván gúnyos vagyok.)
NEM lenne meglepve, ha megnéznénk a kongresszusi rekordot, hogy a Szenátus (és a Ház) két pártja milyen közel egyhangúlag szavaz a vállalati jóléti kérdésekről, legyen szó adókedvezményekről, támogatásokról, hitelekről vagy a Pentagon sertéshússal teli kiadásairól.
Valójában csak az ún.védelem" számla.
Valójában arra bátorítok bárkit, hogy böngésszen bármelyiket Szenátus szavazás, amely a tehetős emberek és vállalkozások megsegítésével foglalkozik, hátha olyan furcsa, hogy a két párt összejön.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz