Az EUROPP szerkesztőivel, Stuart A Brownnal és Chris Gilsonnal készített interjúk közül az elsőben Noam Chomsky tárgyalja az európai technokrata kormányzást, azt, hogy az eurózóna megszorító politikája miért nem oldja meg a válságot, valamint a szélsőjobboldal térnyerését olyan országokban, mint Görögország és Franciaország.
Mit gondol, mit mond az európai demokráciáról a technokrata kormányok használata Európában?
Két probléma van vele. Először is nem szabadna történik, legalábbis ha valaki hisz a demokráciában. Másodszor, az általuk követett politika egyre mélyebb problémákba kergeti Európát. Semmi értelme a recesszió idején a megszorítások bevezetésének. Vannak gondok, főleg a dél-európai országokban, de Görögországban a problémákat nem enyhíti az, hogy az országot a növekedés csökkentésére kényszerítik, mert egyszerűen nő a GDP-hez viszonyított adósság, és ezt csinálják a politikák. Spanyolország esetében, ami egy másik eset, az ország egészen jól ment egészen a krachig: költségvetési többlettel rendelkezett. Voltak problémák, de azokat a bankok okozták, nem pedig a kormány, beleértve a német bankokat is, akik amerikai banktársaik stílusában hiteleztek (subprime jelzáloghitelek). Tehát a pénzügyi rendszer összeomlott, majd megszorításokat vetettek ki Spanyolországra, ami a legrosszabb politika. Növeli a munkanélküliséget, csökkenti a növekedést; megmenti a bankokat és a befektetőket, de nem ez lehet az elsődleges szempont.
Európának ösztönzésre van szüksége – még az IMF is közeledik ehhez az állásponthoz –, és bőven van kapacitás ösztönzésre. Európa gazdag hely, rengeteg tartalék áll az Európai Központi Bank rendelkezésére. A Bundesbank nem szereti, a befektetők nem szeretik, a bankok nem szeretik, de ez az a politika, amelyet követni kell. Ezzel még az amerikai üzleti sajtó írói is egyetértenek. Ha Európa nem változtat politikáján, akkor csak egy mélyebb recesszióba kerül. Az Európai Bizottság most adta ki jelentését a jövő évre vonatkozó várakozásokról, amelyek nagyon alacsony növekedésre és a fő problémát okozó növekvő munkanélküliségre vonatkoznak. Ez egy nagyon komoly probléma: a munkanélküliség egy generációt tesz tönkre, ami nem triviális dolog. Gazdaságilag is szokatlan. Ha az embereket munkanélküliségbe kényszerítik, az nemcsak emberi szempontból – az egyénekre nézve – rendkívül káros, de még gazdasági szempontból is. Ez azt jelenti, hogy vannak kihasználatlan erőforrások, amelyeket fel lehetne használni a növekedésre és a fejlődésre.
Európa politikáinak csak egy feltevés alapján van értelme: a cél a jóléti állam aláásása és megfejtése. És ez már majdnem elhangzott. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke a Wall Street Journalnak adott interjújában azt mondta, hogy Európában a társadalmi szerződés halott. Nem szorgalmazta, hanem leírta, de lényegében ez az, amihez a politika vezet. Talán nem „halott”, ez túlzás, de támadás alatt áll.
A szélsőjobboldal térnyerése olyan országokban, mint Görögország és Franciaország, egyszerűen az eurózóna válságának újabb tünete?
Semmi kétség nem férhet hozzá. Úgy értem, Görögországban ez nyilvánvaló, bár Franciaországban ez megy egy ideje. Az iszlám-, muszlimellenes rasszizmuson alapszik. Valójában ez túlmutat Franciaországban. Vannak dolgok, amelyekről számomra meglepő módon nem esik szó. Tegyük fel, hogy Franciaország ma elkezdi kiűzni a zsidókat az országból, és olyan helyre terelni őket, ahol megtámadják, elnyomják, és szegénységbe és nyomorba taszítják őket. Nem is lehet leírni azt a felhajtást, ami ezután következne, de Franciaország pontosan ezt teszi: nem a zsidókkal, hanem a romákkal, akiket a nácik nagyjából ugyanúgy kezeltek, mint a zsidókat. Holokauszt áldozatai voltak. Romániába és Magyarországra kényszerítik őket, ahol sanyarú jövő vár rájuk, és erről alig esik szó. És ez nem a szélsőjobboldal, hanem az egész spektrum, ami szerintem elég figyelemre méltó.
A szélsőjobboldal fejleményei azonban ijesztőek Európában. Németország is valami hasonlót tapasztal. Például Németországban vannak neonáci csoportok, bár nem nevezik magukat „neonácinak”, amelyek most a drezdai bombázások elítélésére szervezkednek, és azt állítják, hogy 250,000 1930 ember halt meg, ami a tényleges szám tízszerese. Nos, azt hiszem, Drezda felrobbantása valóban bűncselekmény volt – súlyos bűncselekmény –, de nem úgy, ahogy a neonáci csoportok használják. Ha kicsit keletebbre megyünk, mondjuk Magyarországra, éppen a múlt héten mondott botrányos beszédet a jobbikos szélsőjobboldali Barath Zsolt törvényhozó, amelyben elítélte a zsidók jelenlétét a döntéshozó pozíciókban: „mi” listát kell készítenem róluk, azonosítani kell őket, megszabadulni ettől a ráktól” és így tovább. Tudod, elég idős vagyok ahhoz, hogy személyesen emlékezzek erre az XNUMX-as évekből, de mindannyian tudjuk, mit jelent. Ez Európa nagy részén megtörténik – főleg a muszlimellenes rasszizmus révén –, és ez ijesztő jelenség.
Rövid távon láthatja, hogy Európa megoldja válságát?
Az eurózóna jelenleg csak halogatja a problémáit – amit úgy hívnak, hogy „lerúgja a konzervdobozt” –, nem foglalkozik velük. Komoly problémák vannak. Az eurózóna véleményem szerint általában véve pozitív fejlemény, de úgy kezelik, hogy az aláássa azt az ígéretet, amit kellett volna. Azt hiszem, széles körben egyetértés van abban, hogy több politikai unióra van szükség. Nem lehet olyan rendszer, amelyben az országok nem tudják ellenőrizni saját valutáikat, és megszorításokat kényszerítenek rájuk, amikor nem tudják végrehajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket bármely más ország megtenne, ha gazdasági válságban lenne. Ez egy lehetetlen helyzet, és kezelni kell.
Azt is el kell ismerni, hogy Európa bizonyos mértékig szenved viszonylagos emberségétől. Ha összehasonlítja Európát Észak-Amerikával, a közös valutáról körülbelül az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás (NAFTA) létrehozásakor állapodtak meg, de nagyon eltérő módon tették. Mielőtt a szegényebb államokat bevonták a projektbe Európában, jelentős erőfeszítéseket tettek színvonaluk emelésére, reformok, támogatások és egyéb intézkedések segítségével. Ezt azért tették, hogy ne ássák alá a fejlettebb európai országok munkavállalóinak foglalkoztatását és életszínvonalát. Ez egy viszonylag humánus út az integráció felé. Az Egyesült Államokban valami egészen hasonlót javasolt az amerikai munkásmozgalom, sőt az amerikai kongresszus kutatóirodája is, de ezt kommentár nélkül elvetették. Ehelyett Mexikót olyan módon integrálták, ami meglehetősen káros volt a mexikóiak, valamint az amerikai és kanadai munkások számára. Európa ettől szenved.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz