Az American Airlines légiutas-kísérői augusztus végén 99.47 százalékkal szavaztak a sztrájkra, 93 százalékos részvétel mellett.
A 26,000 2019 tagot számláló szakszervezet, a Hivatásos Légiutas-kísérők Egyesülete XNUMX óta tárgyal – a tagok azóta sem tapasztaltak emelést. A létszámhiány és az ütemezés is nagy probléma. A dallasi székhelyű American a világ legnagyobb légitársasága az utasok számában.
Laura Bries, Miami légiutas-kísérője szerint bizonyos esetekben „a tagok tegnap sztrájkolni akartak”, de mivel a légitársaságok a Vasúti Munkaügyi Törvény hatálya alá tartoznak, még több lépéssel kell szembenézniük, mielőtt sztrájkolhatnak. A szakszervezet legutóbb 1993-ban lépett fel.
Megkérdeztem három, a kampányban részt vevő légiutas-kísérőt, hogyan kaptak ilyen lenyűgöző sztrájkszavazást. Bries mellett beszéltem Alyssa Kovaccsal, aki Chicagóban él, és Evelyn Konennel, aki kilenc éve él Los Angelesben. Ők a Contract Action Team (CAT) nagykövetei, akik szabadidejükben élénkpiros szakszervezeti pólókban járják a repülőtéri terminálokat, és beszélgetnek az American Airlines minden légiutas-kísérőjével, akivel találkoznak.
KORLÁTOZÁS ELŐTT
Konen szerint egy hat-hét fős csoport indította el a CAT-okat két évvel ezelőtt, de a létszámuk 60-70 „szuper érintett” emberre nőtt. Első lépése az volt, hogy összeállított egy e-mail listát a Los Angeles-i székhelyű tagokról, és lassan építkezett a közösségi médiára. A közösségi médiában nem szereplő tagok frissítenének másokat.
Miután megbeszélést tartottak a városházán az ütemezésről, egy Los Angeles-i székhelyű tag odament Konenhez, és azt mondta, hogy többet szeretne tenni. Mivel új volt, Konen azt kérdezte: "Biztos vagy benne?!" De ez a tag a továbbiakban a szervezőtársa lesz. „Keresse meg azokat az embereket, akik megkérdezik, mit tehetnek még” – tanácsolta.
A CAT-ok már jóval a szavazás előtt aktívak voltak a terminálokban. „Úgy gondolom, hogy ez valóban segített az embereknek [tudni], hová menjek, kihez forduljak információért” – mondta Bries. Aztán hetekkel a szavazás megnyitása előtt a szakszervezet minden tagnak postán küldött egy sztrájkfelhatalmazási szavazási füzetet, amelyben elmagyarázta, hogyan kell szavazni, és hol tartanak a tárgyalások a vasúti munkatörvény körforgásos folyamatában.
NÉPSZERŰ TÜK
Mire a szavazás augusztusban elkezdődött, a szerződéses akciócsoportok létszáma négy-hat légiutas-kísérőre nőtt minden bázisreptéren, és további önkéntesekkel akár napi 12 órát tudtak lebonyolítani az egy hónapig tartó szavazás során. Annak érdekében, hogy minden tagot elérjenek, a légiutas-kísérők előre bejelentkeztek, hogy teljes napokat, vagy akár egy órát is dolgozzanak. Az amerikainak 10 bázisrepülőtere van, köztük Phoenix, Charlotte, DC, Boston és New York-i LaGuardia.
Az első hét volt a legintenzívebb, mondta Konen, mert nem tudták, hogyan reagál a vezetőség vagy a tagok. De nagyon pozitív volt. A szakszervezet piros „HÁBORÚ” tűket készített, amelyek a „We Are Ready” rövidítést jelentették.
„Kezdetben üldözőbe vettek minket: „Kérem a gombostűmet!” – mondta Kovács. – Soha nem voltam ennyire népszerű.
„Ki kellett találni egy nagykövetet, hogy megkapja a gombostűt” – mondta Bries –, hogy ez elősegítse az elkötelezettséget és az interakciót. Aztán amikor látta, hogy mások viselik a gombostűt, kereslet alakult ki a gombostűk iránt, és az emberek szavazni akartak – mondta. Kiosztottak zsinórt és táskacímkéket is.
A sztrájkszavazás elektronikusan, internetes hivatkozáson keresztül zajlott, így csak igazolni kellett tagságát. A nagykövetek azonban továbbra is hasznosak voltak, hogy segítsenek az embereknek eligazodni a szavazás során. „Volt néhány emberünk, akit félretájékoztattak a jogosultságról” – mondta Kovács. Néhányuknak pedig problémái voltak a jelszavakkal vagy más karikákkal. „A múltban előfordulhat, hogy ezek az emberek nem szavaztak, mert nem kaphatták meg a segítséget” – mondta Bries.
A terminálban „sok ember jönne, 'jaj, nincs időm, rohanok egy járatra'” – mondta Kovács. De a CAT-csapatok mozgékonyak voltak. "Sétálok veled, itt az iPadem, tegyük ezt." Telefonbank egészítette ki a személyes kapcsolatokat.
Az elmúlt héten „úgy éreztem, hogy mindenki annyira belefáradt abba, hogy a piros pólóinkban lát minket” – mondta Konen. – Szó szerint utánuk futnánk.
TAGOK CSATLAKOZTATÁSA
Erőfeszítésekbe telt, hogy a tagok kapcsolatba kerüljenek egymással. „A munka jellegéből adódóan jellemzően nagyon távol tartanak bennünket egymástól. Egyszerre csak három-hét fős személyzettel dolgozol” – mondta Kovács. De nagy csoportok személyesen is találkozhattak egymással azon a féltucat piketten, amelyeket a szakszervezet egyidejűleg tartott az összes amerikai bázisrepülőtéren.
Los Angelesben egy pikett egy teljes felvonulási zenekar vonultatta fel, és más szakszervezetek is csatlakoztak, köztük olyanok, akik más légiipari dolgozókat képviselnek – a szolgálati alkalmazottakat, a közlekedési dolgozókat, a pilótákat –, de a SAG-AFTRA-t, az Írószövetséget és az Autómunkásokat is. A következő egész rendszerre kiterjedő pikett november 16-án lesz.
A szakszervezet megújult honlapja a tárgyalások részleteit részletezi, bemutatva mindkét fél álláspontját. A tagok „láthatják, mi folyik itt, és nem kell megvárniuk, amíg az előzetes megállapodást szavazásra bocsátják” – mondta Bries. Konen szerint a 2014-es tárgyalások átláthatatlanok voltak. A CAT Ambassadorok rendszeresen tájékoztatást kapnak a fejleményekről, és lehetőségük nyílik kérdéseket feltenni, így magabiztosan válaszolhatnak a tagok kérdéseire.
„Egy dolog az átláthatóság jegyében közzétenni az információkat, de egy másik dolog, hogy a tagság elkötelezett, tájékozott és kíváncsi” – mondta Kovács. „Ezt tesszük a közösségi médiával, fizikai jelenlétünkkel a repülőtereken, majd fenntartjuk a nyitottság érzését, megadjuk a telefonszámomat, hogy az emberek tudják, ez az, akihez fordulok, ha ilyen kérdéseim vannak.”
A tagok 2016-ban feldobták a semmittevés szakszervezeti adminisztrációt, de Konen szerint továbbra is „évekig tartó negatív gondolkodás” van a tagok között a korábbi rossz vezetés tapasztalatai miatt. A tanácsa? – Ne hagyd, hogy a gyűlölködők cserbenhagyjanak.
Ráadásul Kovács szerint „van egy kis türelmetlenség, mert már egy ideje ezt [tárgyaljuk]. Ez a mi időnk. Kitartónak kell maradnunk.
„Úgy gondolom, hogy ez az egyik első alkalom, hogy a szakszervezetünk ennyire jelen van a munkahelyünkön, és sokat beszélt tagjainkról – azért vagyunk itt, hogy meghallgassuk és segítsünk. És az embereknek nagyon jó kérdéseik voltak. Nagyon sok jó beszélgetést folytattunk.”
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz