– Megtehetik, de mi nem. Hosszú hónapokig kellett ezt ismételnünk, amikor baloldali és liberális ellenzékieket fogva tartottak és bíróság elé bocsátottak az Ukrajna területén végrehajtott katonai műveletekkel kapcsolatban elhangzott „háború” szó miatt, miközben Igor Sztrelkov és társai a a katonai vezetés panaszkodott a fronton elszenvedett vereségekről, és nyíltan beszélt a katonai egységek szörnyűséges állapotáról. Természetesen megúszták, mert nem kérdőjelezték meg a katonai akció szükségességét. Putyint eleinte nem szólították nevén, és nem is szidták közvetlenül. A kormányt csak azért rótták fel, mert nem volt elég szigorú. Ukrajnával kapcsolatban szigorúan ragaszkodtak ahhoz a véleményhez, hogy ilyen nevű ország nem létezhet.
De minden megváltozott. Július 21-én 11:30-kor Sztrelkovért jöttek, az FSZB tisztjei, akik őrizetbe vették az Angry Patriots Club alapítóját. Korábban vádat emeltek Vlagyimir Kvacskov nyugalmazott ezredes, a Klub másik ismert tagja ellen. Meg kell büntetni az orosz hadsereg hiteltelenítéséért.
Természetesen Sztrelkov átlépett bizonyos íratlan határokat azzal, hogy sértő megjegyzéseket tett Putyinra. De ami még fontosabb, a helyzet megváltozott.
Az Angry Patriots joggal vádolható agresszivitással és vérszomjassággal (és harcostársai hátterében Sztrelkov még a legmérsékeltebbek közé tartozik). A fő problémájuk azonban nem a nézeteikkel van önmagában, hanem szörnyű politikai naivitásukban és gazdasági írástudatlanságukban, amelyek éppen oda vezették őket, ahol ma vannak. Nem értették meg, hogy a katonai műveleteket olyan hozzáértően és hatékonyan hajtották végre, mint amennyire a jelenlegi orosz állam képes. Nem akarták elfogadni, hogy ennek a konfliktusnak semmi köze a hivatalos nyilatkozatokhoz (amelyek mindenesetre állandóan ellentmondanak önmaguknak), vagy az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió helyreállításának gyönyörű álmaihoz, amelyekről a Dühös Hazafiak folytatják. tombolni. A hatóságok szerintük mindent jól csináltak, és a lehető legjobban megoldották a problémáikat. Ha másként akarja, akkor meg kell változtatnia az államrendszert és a politikai célokat. De az a baj, hogy minden elegendő változtatás nem hagyna teret sem a jelenlegi oligarchiának, sem a képzeletbeli múltba való visszatérést célzó „hazafias” programnak.
Az orosz elit sajátossága, hogy nem csak nem hajlandó beismerni hibáit, de nem akar tudomást venni objektív problémák létezéséről (különösen a saját cselekedeteiből fakadó problémákról). A hatóságok a problémák felismerése helyett csak fenyegetést látnak, és ezekre a fenyegetésekre kétféleképpen reagálnak – vagy hazudozva a tévében, vagy elnyomással. Az egyik természetesen elválaszthatatlan a másiktól.
A modern Kreml propagandistáinak hazugságai gyökeresen különböznek attól, amit a Szovjetunióban láttunk. Akkoriban a propaganda legalábbis a valódi stratégiai problémák megoldására, a támogatás mozgósítására és a nyilvánosság részvételére irányult. Ma már csak a jelenlegi helyzet azonnali indoklására van szükség, míg az irányváltáshoz semmiféle magyarázat nem szükséges, csak a saját múltbeli állítások elismerésének megtagadása – egyszerűen nem léteztek! Az a gyakorlat, amelyet Mr. Orwell szatirikusan leírt 1984 mindennapi rutinunkká vált. Semmi mást nem követelnek meg a társadalomtól, kivéve a politikai amnéziát.
Sztrelkov és Dühös Hazafiai nem abban a pillanatban kezdtek fenyegetést jelenteni, amikor elkezdték bírálni az ellenségeskedés lefolyását, hanem amikor elkezdték komolyan venni az elmúlt másfél évben táplált retorikát.
Nem kell azon gondolkodnunk, hogy a rezsim miért indokolta ezt az egész hadműveletet. A hatóságok nyilvánvalóan nem veszik ezeket komolyan, mint ahogy nyilvánvalóan egy nagy vitatkozásra készülnek. A különböző szintű tisztviselők jól tudják, hogy Ukrajna területét el kell hagyni, minél előbb, annál jobb. Hogy ez hogyan történik majd, és ami a legfontosabb, hogy kik által, azt még nem tudjuk. Putyin egyértelműen nem fér bele ezekbe a tervekváltásba, de Jevgenyij Prigozsin lázadása után senki előtt nem titok, hogy uralma a végéhez közeledik. Addig is az Angry Patriots elhallgattatható az uralkodó iránti tiszteletlenség ürügyén. Sokkal veszélyesebbek lettek, mint a baloldal és a liberális ellenzék, de nem azért, mert valamiféle alternatívát kínálnak, vagy mert változtatni akarnak vagy tudnak valamit, hanem mert makacsul ragaszkodnak a régi napirendhez abban a pillanatban, amikor maguk az uralkodó elit ennek a napirendnek a megváltoztatására készül. Az Angry Patriots ideológiai erjesztést hoz létre a konzervatív lázadáshoz. Maguk semmit sem tudnak megszervezni, és nem is fognak. De soha nem tudhatod, hogyan visszhangoznak majd a saját szavaid! Mi van akkor, ha az emberek, akik eleget láttak a tévében, túl komolyan veszik a korábban meghirdetett terhes szlogeneket? A hatalom tisztelete Oroszországban ma nem a folyamatosan változó, egymásnak és a valóságnak ellentmondó hivatalos céljainak támogatását, hanem alázatot kíván. A lojális közönségnek készen kell állnia arra, hogy hű legyen minden döntéshez. Aztán megpróbálják leverni az őszinte hazafiakat, a cári birodalom tisztelőit, a Szovjetunió után nosztalgiázó militaristákat és egyszerűen azokat, akik túl szorosan memorizálták a tegnapi mantrákat.
A tegnapi ellenzék ma ujjonghat. De ebben nincs semmi jó. Bármennyire is tévednek az Angry Patriots, bármilyen szörnyű kijelentést tesznek is, nem a bűneikért, még csak nem is az elveikért büntetik őket, hanem azért, hogy egyáltalán vannak elveik. Még ha az ilyen intézkedések a politika késedelmes változását is jelzik, a legcsekélyebb okunk sincs azt gondolni, hogy a következő fordulat sikeresebb lesz, mint az előző. A problémákat nemcsak hogy nem oldják meg, de még csak fel sem ismerik. A hatalmon lévők most kezdik megérteni, hogy még mindig ki kell jönniük abból az ukrán csapdából, amelybe másfél éve még boldogan beleugrottak. De ezek után az ő – és a mi – fejükre hárul a többi megoldatlan probléma egész óriási terhe.
Márpedig ha valaki komolyan megpróbálná megoldani ezeket a problémákat a gazdaság, a politika, a menedzsment, a társadalmi élet és a nemzetközi kapcsolatok terén, akkor nem lenne ukrán kampány, nincs aktuális helyzet, nem lenne Angry Patriots Club.
Fordította Dan Erdman
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz