A politológusok régóta egyetértenek abban, hogy az oroszországi választások semmit sem oldanak meg. Sőt, bármilyen szabad és versengő is egy választás, az orosz történelem során soha nem történt hatalomváltás a népszavazás következtében. De még ezen az alapon is korai lenne azt a következtetést levonni, hogy a választások nem számítanak. Hiszen a társadalomban az erők és vélemények változó egyensúlya még mindig a választók magatartásában tükröződik. És ahogy a hatalom egyre inkább a nyílt hamisításhoz folyamodik, belső egysége ennek következtében meggyengül.
Január közepén két szereplő élesen félretolta Putyin elnököt, mint az orosz nyelvű internet legkeresettebb személyiségét. Ezek közül az első a Twix macska volt, aki tragikusan meghalt egy vasúti úton valahol Szentpétervár és Kirov között. A kocsis kalauz, látva, hogy a macska kiszalad a hordozójából, szegényt csavargónak tartotta, és ledobta a kocsiról, a kinti mínusz harminc fokos fagyba. Később több ezren keresték a macskát, de nem tudták megmenteni a szegény lényt. Amikor holtan találták, százezrek követelték dühösen a bűncselekmény elkövetőjének büntetését. A kormányzati hatóságok sürgősen új szabályokat fogadtak el, amelyek megtiltják a vasúti alkalmazottak számára, hogy macskákat és kutyákat dobjanak le a vonatról (jelenleg Twix the Cat törvényként ismert). Egyes politikusok már Twix emlékművét szorgalmazzák.
Ám január 19-e óta Borisz Nadezdin elnökjelölt nemcsak Putyinra, de még ő macskájára is nagyobb figyelmet keltett a közvéleményben. Nadezdin népszerűsége január 15-e körül kezdett növekedni, és január 20-ra kiderült, hogy reális esélye van a szavazólapra kerüléshez szükséges százezer aláírás összegyűjtésére. Emberek ezrei vártak órákon át a hideg, havas utcákon, hogy aláírják aláírásukat. Jakutföldön még a negatív negyvenfokos fagyban is álltak az emberek. Ehhez a hullámhoz számos hazatelepült orosz is csatlakozott, akik 2022 őszén a mozgósítás elkerülése végett elmenekültek az országból. Nadezsdin támogatóinak találkozói gombaként terjedtek azokban a régiókban is, amelyekre korábban nem volt jellemző a nagy tiltakozási aktivitás.
Az aláírások iránti őrület folytatódott, a bevett ellenzéki erők végre kénytelenek voltak odafigyelni a jelöltre. Ahogy az várható volt, a polgárok helyszíni szervezésének valós lehetősége a liberális és baloldali ellenzék azonnali megosztottságához vezetett. A külföldön biztonságban tevékenykedő disszidensek többsége egyöntetűen a választásokkal kapcsolatos nyilvános tevékenység hiábavalóságát, sőt ártását nyilatkozta, annál is inkább, mert Putyin Oroszországában semmi jó nem történhet. Ezzel szemben az Oroszországban maradt ellenzéki aktivisták egyre inkább bekapcsolódtak az aláírásgyűjtésbe, sőt egyre növekvő optimizmusuk volt. Természetesen mindkét táborban voltak kivételek. De alapvetően nem az a fontos ebben az esetben, hogy egyes politikusok mit gondolnak a történtekről, hanem az, hogy Nadezsdin kampánya milyen mértékben és milyen formában nyilvánul meg vagy tükröz komoly politikai irányzatokat.
Borisz Nadezsdin nem egyszerűen a hatóságokat bírálta, pedig sokkal keményebben tette, mint amennyit az ellenzéki jelöltek a szabadabb időkben is megengedtek maguknak. De egyenesen az Ukrajnával vívott háború ellenzőjének és a hazai radikális demokratikus változások hívének vallotta magát. Az ettől a jelölttől elhatárolódni siető értelmiségiek és politikusok viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy egyértelműen a Kreml, vagy legalábbis egyes frakcióinak beleegyezésével jár el, és ezért nem érdemelte meg senki együttműködését.
Kétségtelenül igaz, hogy Nadezsdin kapcsolatban áll a jelenlegi kormány egyes csoportjaival. De pontosan ezért kell ezt a kampányt rendkívül komolyan venni. A Kreml elmúlt három-négy hónap politikájának legtöbb megfigyelője nyilvánvaló következetlenségeket és ellentmondásokat észlelt a kiadott határozatokban. De valójában nem következetlenséget látnak, hanem az egymással szembenálló, eltérő, sőt ellentétes célokat szolgáló frakciók küzdelmét. Itt még csak nem is az egyszerű megközelítés- és módszerkülönbséggel rendelkező konföderációkról van szó, hanem az egymás ellen harcoló ellenfelekről. A Nadezdin-jelenség ennek a küzdelemnek a tükörképe.
Természetesen nem arról beszélünk, hogy a háborúellenes jelölt kapja meg a szavazatok többségét. De ha egyáltalán részt vehet a választásokon, akkor elég nagy támogatást fog kapni, az egyetlen válasz a hatalmas választási csalás lesz a hatóságok részéről; ez pedig alááshatja a következő népszavazás legitimitását. Ezt nehéz lesz elrejteni, különösen az elit megosztottsága közepette. A Kremlben és környékén túl sokan érdeklődnek a választások megzavarásában. Ez pedig az eliten belüli harc újabb fordulóját fogja kiváltani, a Nadezsdin beszédei által gerjesztett nyugtalan polgári tevékenység hátterében.
Kevesen törődnek azzal, hogy egy adott jelölt mennyire jó vagy rossz; senki sem olvassa a programját, és beszédeiben csak békére és változásra való felhívásokat hallanak. De ezek a felhívások, bár homályosak is, egyértelműen összecsengenek az orosz állampolgárok növekvő számának – talán túlnyomó többségének – hangulatával.
Egységes politikai rendszerünk bomlásának beszédes tünete volt Shaman népszerű énekesnő váratlan fellépése, akinek legújabb videója január 18-án jelent meg, pontosan Alekszej Navalnij letartóztatásának évfordulóján. A klip az igazságért szenvedők támogatására szólít fel, és egy béklyós harcos képét mutatja be, aki üldözők kesztyűjén sétál át. Azonnal kommentárfolyam fogadta a politikai foglyok szabadon bocsátását és az oroszországi hatalomváltást; a megtekintések száma két nap után meghaladta a kétmilliót. Minden bizonnyal figyelemre méltó, hogy Shaman egészen a közelmúltig a Putyin-rezsim hivatalos hangja volt, nemcsak a hűség mintaképe, hanem a többi popzenész számára is, akik nem siettek a hatalmat dicsérő dalok előadásában.
A körülbelül másfél hónapig tartó videó (körülbelül Nadezdin kampányának elindításával egy időben) éppen akkor jelent meg, amikor az aláírásgyűjtésben fordulópont volt, amikor kiderült, hogy az ellenzéki jelölt az esély nem volt olyan csekély, mint amilyennek első pillantásra tűnt. Ezt persze lehet pusztán furcsa egybeesésnek tekinteni, de az utóbbi időben rettenetesen sok ilyen egybeesés volt, különösen azután, hogy tavaly október végén felröppentek a pletykák Putyin elnök haláláról. Bármilyen eleven, egészséges vagy (talán) halott is az orosz elnök, nyilvánvaló, hogy az általa mindig is betöltött funkciót – a moderátort, a különböző hatalmi frakciók összefogását és ellentmondásaikat leküzdését – már senki sem látja el. Ezért Nadezsdin kampánya valóban jelentős politikai kihívást jelent: ha a rendszer egésze számára nem is, de legalább a konzervatív frakció számára. A közeljövőben tudni fogjuk, hogy ez a kihívás mennyire lesz komoly.
Fordította Dan Erdman
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz