A szélsőjobb provokátora, Geert Wilders drámai győzelme a közelmúltban a holland választásokon újabb rendkívül aggasztó jele annak, hogy Európa lerántja a tolerancia fátylát, és egyre szemtelenebbül kirekesztővé válik. Valójában a szélsőjobboldali radikalizálódásnak a kontinensen való terjedése azt jelzi, hogy Európa mély politikai, társadalmi és erkölcsi válságba került.
A Wilders's Party for Freedom, vagyis a PVV, amely régóta felfelé ível, a második kamara 37 helyéből 150-et szerzett. Ez 20 mandátummal több, mint amennyit a 2021-es választásokon szerzett, míg a többi párt mandátumot vesztett, így a szélsőjobb lett a legnagyobb párt a nemzeti parlamentben. A legsúlyosabban a radikális baloldalt sújtották, megválasztott képviselőinek csaknem felét elveszítették.
Wilders politikai karrierje az iszlám- és bevándorlásellenes retorika köré épült. Valójában 2016-ban vádat emeltek ellene a holland marokkóiak elleni gyűlöletkeltéssel és diszkriminációval. Mindig is szilárd bázisa volt a szavazók támogatásának, bár korábban sosem volt elég erős ahhoz, hogy hatalombróker lehessen a holland politikában. Nyilvánvaló, hogy a politikai dinamika mostanra megváltozott, és Wilders éppen a lehetséges kormánykoalíciókat keresi. Wilders alig várja, hogy miniszterelnök legyen hajlandó moderálni pozícióit, de ez csak azért van, mert nehezen tud partnereket rávenni arra, hogy szélsőjobboldali pártjával koalíciós kormányt alakítsanak.
Kétségtelenül Európa egyik legkirívóbb rasszista politikusaként Wilders kampánya az összes menekült menedékjogának megszüntetését, Hollandia „iszlámtalanítását” és az Európai Unióról (EU) szóló Brexit-szerű népszavazást szorgalmazta. Politikai kívülállónak tekintették, de a közvélemény-kutatók tévedtek. Mindazonáltal, hogy ezen a ponton több holland szavazó fordult Wilders üzenetéhez, senkit sem lephet meg. Európa-szerte – északon, délen, keleten és nyugaton – szélsőjobboldali pártok törtek be a mainstream politikai tudat mivel sok választónak elege van az intézménypártokból. Az olaszokat aligha lepte meg, amikor Giorgia Meloni radikális jobboldali fivérei, az olasz testvérpár egyértelmű többséget szerzett a 2022-es előrehozott olaszországi parlamenti választásokon.
Az egykor politikai láthatatlanságra ítélt peremszervezeteknek tartott európai szélsőjobboldali mozgalmak és pártok teret hódítottak a frusztrált munkásosztály és a csalódott középosztálybeli polgárok körében, köztük a fiatalok szavazóival. Sőt, hatásuk is van, mivel mind a jobb-, mind a balközép pártok bevándorlásellenes álláspontot képviselnek, miközben a gazdagok és az üzleti osztály igényeit és érdekeit még jobban nyomatékosítják a neoliberális menetrendet. Mindennek az az eredménye, hogy egyre több szavazó fordul a szélsőjobb felé, mivel a bevándorlásellenes politika egyre nagyobb támogatottságot és neoliberalizmust nyer. feldarabolja a szociális védőhálót és növeli a szakadékot a vagyonosok és a nincstelenek között.
Hollandia 13 éven át tartó neoliberális uralmat élt át, amelyet a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) vezetett, egy jobbközép párt, amely a magánvállalkozások és a nagyvállalatok érdekeit képviselte, és kevés figyelmet fordított az átlagpolgárok szükségleteire. Botrány véget ért kormányzati erőfeszítéseket a gyermekjóléti kifizetések csökkentése alacsony és közepes jövedelmű családok ezrei ellenőrzésének alávetésével, és hamisan azzal vádolva őket, hogy jogellenesen jutnak ellátásokhoz, elidegenítették a választók jelentős részét, ahogy a Groningeni gázügy, amelyben a hatóságok a gázhasznot a környező közösségek biztonsága elé helyezik. Az ilyen botrányok, valamint a megélhetési költségek és a lakáshiány miatti növekvő aggodalmak nagy szerepet játszottak a kormánnyal szembeni növekvő bizalmatlanságban, és felerősítették azt a felfogást, hogy a holland politikában változás szelére van szükség. Sőt, a VVD úgy döntött, hogy a bevándorlást kulcsfontosságú kampánykérdéssé teszi, így nem kell meglepődni, ahogy Auke van der Berg holland író és szerkesztő e-mailben elmondta, hogy sok szavazó végül az „eredeti (PVV–Wilders)” mellett döntött. és nem a másolat."
Wilders győzelme természetesen megerősítette más szélsőjobboldali vezetők elhatározását, hogy folytassák kampányukat a kozmopolita és multikulturális Európa ellen. Gratuláció ömlött a magyarországi Orbán Viktortól; az olasz miniszterhelyettes és a szélsőjobboldali párt vezetője, Matteo Salvini; és a francia Marine Le Pen. Hanem Bruno Le Maire francia miniszterként mondott Wilders választási győzelmének ez a bevándorlással és a gazdasággal kapcsolatos „minden Európában megjelenő félelme” következménye volt.
Valójában, bár a bevándorlás körüli félelemkeltés minden bizonnyal az európai szélsőjobb felemelkedésének hátterében áll, az olyan gazdasági problémák, mint az életszínvonal csökkenése és a gazdasági egyenlőtlenség, valójában a bevándorlásellenes érzelmek terjedésének fő mozgatórugói lehetnek. Az Európai Unió integrációs projektjét a kontinens polgárainak nagy része régóta úgy látja, hogy az aláássa a nemzeti szuverenitást és megerősíti a munkásosztályra káros neoliberális gazdaságpolitikát. Ennek ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rasszizmus és az iszlamofóbia szerepét, mivel kifejezetten a nem Európából érkező migrációs áramlásokat hirdették fenyegetésként, és nem jobban, mint a muszlim migrációt. Az indokolatlan félelem az iszlámtól származik azok körében, akik szigorúbb bevándorlási törvényeket követelnek, ahogyan azt sok holland állampolgár tette az évek során. Számukra az a probléma, hogy a bevándorlók muszlimok, nem pedig az, hogy bevándorlók. Európa szívesen fogadta az ukrán menekülteket. De mint – mondta Lamis Abdelaaty politológus"Az európaiak fehérnek és kereszténynek tekintik az ukránokat, hasonlóan ahhoz, ahogyan sok európai országban látják magukat."
Ezen a ponton nem az a kérdés, hogy a szélsőjobb erősödik-e Európában, hanem az, hogy a nemzeti kormányok és az EU miként kívánnak szembeszállni a fasizmussal és a szélsőjobboldali szélsőségekkel. A „Másiktól” való félelem és a neoliberalizmus következményei (gazdasági bizonytalanság, szegénység, egyenlőtlenség és romló életszínvonal) áll a fő okok között a szélsőjobboldali pártok növekvő társadalmi támogatottsága mögött. Ha nem foglalkozunk vele, és különösen az interneten és a közösségi médián keresztül zajló szervezkedések közepette, a kemény jobboldali politika csak növekedni fog, és a szélsőjobboldali erőszak valószínűleg növekedni fog. Mi történt nemrég Dublinban, ahol több száz radikális jobboldali zavargó tombolni kezdett A közösségi médiában megjelent, meg nem erősített jelentések, miszerint három gyermeket megkéselt egy „illegális bevándorló”, előjátéka lehet annak a nyugati társadalmaknak, amelyek nem hajlandók foglalkozni a szélsőjobboldali ideológiák terjedéséhez hozzájáruló tényezőkkel.
A szélsőjobb növekvő hulláma ijesztő és szörnyű, de még mindig lehetséges, hogy a hatékony ellenállás megszakítsa ezt a rémálmot. Európa szélsőjobboldali ideológusai keverik a nacionalista és a társadalmi álláspontokat, akárcsak elődeik az 1920-as és 1930-as években. A válasz a 21. században jelentett veszélyre egyértelmű: a gazdasági egyenlőtlenség kiváltó okainak kezelése és annak biztosítása, hogy senki ne maradjon le. A társadalmi állam visszatérése és a demokrácia terjeszkedése a legjobb eszköz a fasizmus és a szélsőjobboldali szélsőségesség elleni küzdelemhez. Dolgoztak a múltban és dolgozhatnak ma is.
A szélsőjobb veszélyt jelent a tisztességes társadalomra. Eljött az óra, hogy Európa szembeszálljon a szörnyekkel.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz