Jom Kippur Palesztinában és a palesztin nép engeszteli Izrael megszállásának bűnét. Gázában és Ciszjordániában befejeződött a zárlat: három napig egyetlen palesztin sem utazhat el egy ellenőrzőponton; nem engednek be úszókat a strandokra, ahol a fegyveres csónakok erősebben járőröznek, mint valaha; a Gázai övezet kerülete körüli elektromos kerítést és a Khan Yunisban már felépített falat fegyveres katonák látják el, csakúgy, mint a Ciszjordánia körüli határokat. Nem fog iskolába vagy dolgozni, ha ez egy ellenőrzőpont átlépését jelenti. Felejtsd el a család és a barátok meglátogatását más városokban és falvakban. Legfőképpen ne legyen súlyos beteg vagy sebesülés, mert meghal, mielőtt a mentőt beengedik a kórházba.
„Attól féltem, hogy Rafahba mentél” – mondom Ahmadnak a gázai városba tartó telefonvezetékeken keresztül. A múlt héten Rafahban több család veszítette el otthonát izraeli buldózerek miatt, és egy fiatal férfi meghalt, mert tiltakozott a földjére való tillilliomodik behatolás ellen. Aggódom, hogy Ahmad elment nyomozni. Nagy családja ott él.
„Senki nem megy sehova” – válaszolja cinikusan Ahmad. „Jom Kippur van”.
A „Yom” és a „Kippur” című műveket meghosszabbítja és hangsúlyossá teszi, hangsúlyozva, de a legújabb behatolást az életükbe. Kíváncsi vagyok, hány zsidó tudja a világon, hogy a palesztinok milyen bevezetőt kaptak a judaizmusba. Az engesztelés napja [Jom Kippur] a tetőpontja a tíznapos bűnbánat időszakának, amely Ros Hásánával, az Ítélet Napjával kezdődik. Ez a tíz napos elmélkedés és inspiráció azt az örök üzenetet közvetíti számunkra, hogy az emberek javíthatják jellemüket. Etikai lelkiismeretünkről és erkölcsi felelősségünkről, önvizsgálatról és lelki regenerációról beszélnek nekünk. A huszonnégy órás kijárási tilalom a megszállt területeken folytatódik; a bíróságon kívüli kivégzések továbbra is a szokásos politika marad; nem követel büntetést az olyan civilek lelövése, akik meg merik mutatni az arcukat egy tank, egy őrtorony vagy egy katona előtt; a férfiak, nők és gyermekek emberi pajzsként való használata találkozik racionalizálással és apologetikával; az apák napi szadista megaláztatását fiaik és lányaik előtt elmagyarázzák; az oktatáshoz való joggal, a mozgásszabadsággal, a munkához való joggal, az emberi méltósághoz való joggal való szisztematikus visszaélést a „biztonság” okán megtagadják; a narancs és olajbogyó, a víz és a föld ellopása indokolt a „környékek” illegális településeinek szükségletei miatt, amelyek folyamatosan terjeszkednek és terjeszkednek minden nemzetközi jog ellenére; a családi házak és a gyümölcsösök buldózerrel való lerombolása már alig jelent hírt; azt a tényt, hogy az izraeli „önvédelmet” gyilkosságnak, lopásnak és egy másik nép földjén elkövetett rablásnak tekintik, a legvallásosabbak és a legvilágiasabbak egyaránt elfogadják és védik. Az engesztelő imák, amelyek az emberi testvériség és a kölcsönös megbocsátás eszméit fogalmazzák meg, intenzíven tudatosítják a hívőben az emberi gyarlóságot, emlékeztetve arra, hogy nincs ember, aki teljesen mentes lenne a bűntől és a tévedéstől. A vallomásokat Jom Kippur alkalmával ismételten elmondják többes szám első személyben, hogy hangsúlyozzák az egész közösség kollektív felelősségét. Ismételten emlékeztetnek bennünket arra, hogy a Jom Kippur bocsánatot ad a bűnökért ember és Isten között, és nem hozhat bocsánatot mindaddig, amíg meg nem próbálják helyrehozni az embertársat ért sérelmet. Isten nem tisztázza a bűnösöket az embereket érintő dolgokban, hacsak a jóvátétel nem előzi meg minden mást. A vétkesnek először bocsánatot kell nyernie a sértetttől. Több mint négyszáz gyermeket és 1400 felnőttet gyilkoltak meg két év alatt. Több mint 5000 embert börtönöztek be és kínoztak meg. Több mint 17,000 ezren kifosztották otthonukat és földjüket. Lakáskomplexumokat bombáztak az éjszaka. Egész gyárak és üzletek semmisültek meg egyetlen rajtaütésben. A társadalmi infrastruktúrák és gazdaságok javíthatatlanul tönkrementek. A szegénység növekszik; az egekbe szökő munkanélküliség; A menekülttáborok naponta támadtak és terrorizáltak. Jenin a felismerhetetlenségig eltűnt. Jenin, még csak nem is emlékezhetünk rád. És mégis látom a holttesteket a koszban heverni. Érzem a halottak szagát, akiket dinamitos házaik alá temettek.
A hónapok és évek csontként gyűlnek össze. A testek szellemekké változnak. Húsz évvel ezelőtt, 16. szeptember 1982-án, Jom Kippurban Ariel Sharon elküldte falangista gengsztereit Sabra és Chatila palesztin menekülttáboraiba, hogy mindenkit meggyilkoljanak, akit találtak. Kétezer nő, gyermek és férfi feküdt lemészárolva és megrongálva a dél-bejrúti tábor porában és sivárságában, mire a gyilkosság véget ért. Közülük legalább 700-an most egy jeltelen tömegsírban hevernek Chatila szélén, nem emlékeznek rájuk; névtelen; dicsőítetlen. Ariel Sharon, a mészáros, aki 17,500 1982 civilt halt meg Bejrútban Izrael XNUMX-es libanoni inváziója során, most az izraeli állam parancsnoka; Sharon, akit Izrael saját Kahane Bizottsága személyesen felelősnek talált a sabrai és chatilai mészárlásért, most a palesztin nép szisztematikus megfojtásáért felelős, amiért a saját földjén mertek élni.
Jom Kippur Palesztinában és a palesztin nép még mindig fizet Izrael bűnéért, amiért elfoglalta földjét. Meddig csinálunk még úgy, mintha ez meg sem történt volna? Jom Kippur nem hozhat megbocsátást mindaddig, amíg meg nem próbálják helyrehozni az embertársának okozott sérülést. Isten nem tisztázza a bűnösöket az embereket érintő dolgokban, hacsak a jóvátétel nem előzi meg minden mást.
Idézetek tőle: Birnbaum, Philip. Zsidó fogalmak enciklopédiája. Hebrew Publishing Company, New York; 1979. 259. o
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz