Oroszország védhetetlen Ukrajna inváziója után, több mint kétmillió ember az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint elmenekültek az országból. Menekültek sora az ukrán-lengyel határon mérföldekre nyújtózkodni. A gyerekek sírnak a csípős hideg ahogy a várakozási idők elérik 60 óra. A menekültek megbeszélik a hozzátartozóikat, akiket kénytelenek maguk mögött hagyni – néha anélkül, hogy tudná hogy szeretteik élnek vagy haltak. És az Egyesült Nemzetek Szervezete jósolja hogy ezeket a menekülteket további milliók követhetik – ami potenciálisan „az évszázad legnagyobb menekültválságához” vezethet.
Miközben az ukránok a biztonságos kikötőt keresik, szerencsére rendkívüli támogatást kaptak a nemzetközi közösségtől. Az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége, a Nemzetközi Mentőbizottság és más szervezetek küldték sürgősségi csapatok és a erőforrás. Az emberek szerte a világon, beleértve Oroszországot is utcára kerülni hogy elítélje az inváziót – és adakozást a szervezeteknek közvetlen támogatást kínál az ukrán népnek.
Noha ezek az erőfeszítések létfontosságúak, felhívják a figyelmet országunk kegyetlenül elégtelen infrastruktúrájára az Ukrajnából és azon kívülről érkező menekültek megsegítésére. Ahelyett, hogy tárt karokkal fogadnák a menekülteket, a jelenlegi erőfeszítések karnyújtásnyira tartják őket.
Míg az Egyesült Államok segítséget ajánlott fel más országoknak az ukrán menekültek fogadására, saját éves menekültplafonunk továbbra is csak 125,000. Ami még rosszabb, az Egyesült Államok csak kb 4,400 menekültek januárban – még a Trump-korszak 15,000 XNUMX-es éves felső határa alatt is jóval.
Az Egyesült Államok más közelmúltbeli menekültválságokhoz való hozzáállása pedig végzetes volt. Haitin néhány hónap leforgása alatt tízezrek menekültek el a vészes földrengésEgy halálos trópusi vihar és egy kirobbanó politikai légkör elnökük meggyilkolása után. Az Egyesült Államok ahelyett, hogy üdvözölte volna ezeket a migránsokat, szó szerint üldözte őket menekülteket üldöz a határon lóháton és ezreket deportálnak vissza a nem biztonságos körülmények közé.
Nigériában a Boko Haram konfliktus kiszorult közel 3 millió ember az elmúlt 12 évben – sokakat elhagyva alultáplált, hajléktalan és a beteg. Az Egyesült Államoknak nem okozott gondot felajánlani katonai és terrorizmusellenes támogatás a Boko Haram elleni harcban, de még csak ideiglenesen védett státuszt sem ajánlott fel azoknak az embereknek, akiket a terrorcsoport veszélyeztetett.
Szíriában a folyamatban lévő polgárháború hozta létre a legnagyobb menekültválság század 21. századának eddig. Az Obama-adminisztráció végén bekövetkezett, rövid időre megugrott felvételi után az Egyesült Államok ismét ezt tette levágta a számot a befogadott szír menekültek közül száz.
Afganisztánban pedig a menekültválság nagyrészt az Egyesült Államok saját cselekedeteinek következménye. Miután 20 évig háborút vívtak a földjükön, vezetőink kiosztották 13.3 milliárd dollár az afgán menekültek letelepítésére — elszomorító 0.6 százaléka $ 2.3 billió a háború egészére költöttünk.
A tény az, hogy túl sok amerikai intézmény úgy van kialakítva, hogy háborút folytasson, nem pedig a békét. Vezetőink trilliókat pazarolnak arra, hogy rákényszerítsék Amerika akaratát a világra, és utólag azon vitatkoznak, hogy ennek a számnak mekkora töredékét kellene a bukásban érintettek megsegítésére költeni.
Mindeközben az Egyesült Nemzetek Szervezete becslések 84 millió kényszerű lakóhelyüket elhagyni kényszerült ember él szerte a világon, köztük 26.6 millió menekült. Az éghajlatváltozás eszkalálódó válsága pedig olyan menekülthullámot fog okozni, amelyhez hasonlót a világ valaha látott. Egy jelentést a Világbank becslései szerint annyi, mint 200 millió ember a következő három évtizedben kiszorulhatnak.
De mint David Miliband, a elnök-vezérigazgatója a Nemzetközi Mentőbizottságtól, emlékeztet minket, a menekültválság „kezelhető, nem megoldhatatlan”. Tudjuk, mit tegyünk. Fogadjon be embereket. Segítsen nekik munkát találni. Segíts a menekült gyerekeknek – akiknek több mint fele nem iskolába menni - szerezzen oktatást. Támogassa a családokat, hogy új helyen kezdhessenek.
Egyesek azt állítják, hogy ez az alapvető tisztesség biztonsági fenyegetést jelent, vagy túl sokba kerül. Ám bár a menekültek nem megfelelő átvilágítása valóban veszélyeket rejthet magában, a segélynyújtás megtagadása – és így kétségbeesett emberek tömegei maradnak semmi vesztenivalójukban, akik közül néhányan feldühödnek azokon, akik hozzájárultak tönkretételükhöz –, saját kockázatokat rejt magában.
Ami az árat illeti: USA-val katonai kiadás történelmi békeidőben – több mint 12-szer annyi, mint amennyit Oroszország a hadseregére költ – miért van az, hogy az Egyesült Államok mindig megtalálja a pénzt a világ ügyeibe való beavatkozásra, de soha nem segít az ebből eredő zűrzavarok eltakarításában? Jól tennénk, ha elkezdenénk elszámolni a beavatkozásaink emberi költségeit, mielőtt végrehajtanánk azokat. Így vagy úgy, tetteink következményei elkerülhetetlenül elérik partjainkat.
Ha hatékonyan akarunk védekezni az Ukrajnában jelenleg látható erőszak és agresszió ellen, azt is be kell mutatnunk, amiért vagyunk: minden ember jogát a békés élethez. Mint Miliband azt mondja, a menekültválságról: „Ez nem csak egy válság, hanem egy próba. … Ez emberségünk próbája. Ez egy próbája számunkra a nyugati világban – annak, hogy kik vagyunk és mit képviselünk.”
Katrina vanden Heuvel a szerkesztő igazgatója és kiadója a Nemzet és az Amerikai Egyesült Államok-Oroszország Megállapodásért felelős Amerikai Bizottság (ACURA) elnöke. Heti rovatot ír a Washington Post és gyakori kommentátora a Democracy Now, a PBS, az ABC, az MSNBC és a CNN amerikai és nemzetközi politikájának. Keresse meg őt a Twitteren @KatrinaNation. Ezt a cikket terjeszti Globetrotter partnerségben The Nation.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz