Könnyű volt kihagyni, a civilizáció közelgő végével felpörgették a híreket, ám a közelmúltban egy hihetetlen pénzügyi történet került a nyilvánosság elé.
A Bloomberg A sztori főcíme figyelemre méltó eredmény volt az alábecsülés történetében. Azt olvas:
A LIBOR BIZONYTALAN JÖVŐJE 350 TRILLIÓ dolláros utódlási fejfájást vált ki
A hétköznapi hírolvasó látni fogja a „LIBOR” kifejezést, és azt feltételezi, hogy ez csak egy utólagos összefoglaló a LIBOR-botrány néhány évvel ezelőtt, amikor a világ legnagyobb bankjait kamatmanipuláción kapták.
Nem az. Ez egy új történet, amely egy vezető brit szabályozó iker bombázóját tartalmazza – az egyik a múltunkról, a másik a jövőnkről szól. Az észhez:
- Húsz vagy több évre visszamenőleg, a több száz billió dollár értékű pénzügyi tranzakciók kerete kitalált.
- Egy galaktikus méretű jogi és gazdasági halmaz felé közelítünk – a „bizonytalan jövő” felé. Bloomberg humorosan hivatkozva.
A LIBOR a London Interbank Offered Rate rövidítése. Azt méri, hogy a bankok milyen kamatlábat kölcsönöznek egymásnak. Ha bármilyen fogyasztási hiteled van, akkor tisztességes fogadás, hogy LIBOR alapú.
A Cleveland Fed 2009-es tanulmánya szerint az Egyesült Államokban az összes jelzáloghitel 60 százaléka LIBOR-on alapult. Valahol az otthonában elásva valószínűleg van egy papírdarabja, amely felvázolja hitelkártyája, diákhitelének vagy autóhitelének feltételeit, és ha belekukkant az apró betűs részbe, jó eséllyel láthatja, hogy a fizetett kamatláb minden hónap LIBOR-on alapul.
Évekkel ezelőtt rájöttünk, hogy a világ legnagyobb bankjai manipulálják a LIBOR-t. Ez szívás volt.
A hír rosszabb: a LIBOR kitalált.
Valójában még ennél is rosszabb. A LIBOR valószínűleg mindkettő manipulált és a kitalált. A világ hitelfelvételeinek jelentős részének alapja egy hajlott tündérmese.
A felvételt Andrew Bailey, a brit Financial Conduct Authority vezetője adta. Nemrég azt mondta (kiemelés tőlem):
"A aktív mögöttes piacok hiánya komoly kérdést vet fel a LIBOR benchmarkok fenntarthatóságával kapcsolatban. Ha nem létezik aktív piac, hogyan mérheti ezt még a legjobban futó benchmark is?”
Amint azt néhány Wall Street-i elemző csendben megjegyezte az említett megjegyzések óta eltelt hetekben, a „mögöttes piacok hiánya” egy képzeletbeli módja annak állítása, hogy a LIBOR nem valós kereskedési tevékenységen alapul, ami egy képzeletbeli módja annak, hogy a LIBOR hülyeség.
A LIBOR-t általában a piaci bizalom mértékeként értelmezik. Ha a LIBOR-kamatok magasak, az azt jelenti, hogy a bankárok idegesek a jövő miatt, és sokat számítanak fel a hitelért. Ha a kamatok alacsonyak, kevesebb a gond, és olcsóbb a hitelfelvétel.
Ezért elméletileg ésszerű a LIBOR-t referenciaként használni az autóhitelek, jelzáloghitelek vagy akár hitelkártyák hitelkamataihoz. De ez csak akkor igaz, ha a LIBOR valóban mér valamit.
Íme, hogyan kell működnie. A világ húsz legnagyobb bankja minden reggel londoni idő szerint délelőtt 11 órakor elmondja egy londoni bizottságnak, hogy becsléseik szerint mennyit kellene fizetniük, ha fedezet nélkül kölcsönöznének készpénzt más bankoktól.
A bizottság elfogadja mind a 20 beadványt, kidobja a legmagasabb és a legalacsonyabb négy számot, majd a maradék 12-t átlagolja, hogy létrehozza a LIBOR-kulcsokat.
Elméletileg jó rendszer. Annak mérése, hogy a bankok mennyire félnek hitelezni egymásnak, jó módszer a piaci stabilitás mérésére. Egy dolgot kivéve: a bankok évtizedek óta nem adnak hitelt egymásnak.
A nyolcvanas évekig és a kilencvenes évek elejéig, amikor a globális bankok egyre nagyobbak lettek, és nagyobb volt a kereslet a dollár iránt, a bankok közötti kereskedés intenzív volt. Ez a robusztus bankközi hitelpiac volt az oka annak, hogy a LIBOR olyan népszerű benchmark lett.
A kilencvenes évek közepétől azonban a bankok kezdték felfedezni, hogy más piacok könnyebb és olcsóbb finanszírozási forrásokat kínálnak, mint például a kereskedelmi papírok vagy a kincstári visszavásárlási piacok. A bankok közötti kereskedés visszaesett.
Ironikus módon, ahogy a bankok közötti kereskedés visszaesett, a LIBOR mint jelzáloghitelek, hitelkártyák, swapügyletek stb. használata az egekbe szökött. Így ahogy a LIBOR egyre kevésbé tükrözte a valóságot, egyre inkább elterjedt, kullancsszerűen betemeti magát a pénzügyi rendszer magjába.
A rendszer hibája, hogy a bankoknak nem kell beszámolniuk a LIBOR bizottságnak, hogy valójában mennyit fizettek azért, hogy kölcsönt vegyenek fel egymástól. Ehelyett csak azt kell jelenteniük, amit becsülnek fizetniük kellene.
A néhány évvel ezelőtti LIBOR-botrány akkor robbant ki, amikor kiderült, hogy a bankok szándékosan hazudnak ezekről a becslésekről. Egyes esetekben ezt a szabályozó hatóságok beleegyezésével tették.
A leghírhedtebb esetben a Bank of England tűnt fel bátorítsd a Barclayt a LIBOR beadványok csökkentésére, a 2008-as összeomlás utáni pánik elfojtására.
Később kiderült, hogy a bankok nemcsak hazudtak a számukról a válság alatt, hogy a pénzügyi rendszert biztonságosabbnak tegyék, hanem általában csak azért tették ezt, hogy ellopják az embereket, és ide-oda tologatták a számokat, hogy segítsék más fogadásaik kifizetődését.
Feltárták a banki alkalmazottak közötti írásbeli eszmecseréket mulatságosan szörnyű tevékenység, a kereskedők pezsgőt és sushit, sőt még szexet is ígérnek a LIBOR beküldőinek, ha számokat hamisítottak.
"Egyszerűen elképesztő, hogy a LIBOR javítással mennyi pénzt lehet keresni!" egy kereskedő lerohan. Írásban.
Ez megint rossz volt. De ez elsápadt ahhoz képest, hogy a számok, amelyeket ezek az okosok manipuláltak, eleve hamisak voltak. A bankoknak meg kellett volna becsülniük, hogy mennyibe kerülne nekik készpénzkölcsön. De készpénzt nem kértek kölcsön senkitől.
A világ legnagyobb bankjai immár évtizedek óta kötelességszerűen jelentenek egy egészet számtartomány minden reggel londoni idő szerint 11 órakor – a hat hónapos svájci frank árfolyamát, a három hónapos jent, az egyhónapos dollárt stb. És úgy tűnik, egyik sem volt valódi.
Ezek a számok, még akkor is, amikor a szociopata őrültek nem javították ki őket, önkényes számítások voltak, amelyek korábbi, hasonlóan önkényes számításokon alapultak – egy gördülő fantázia, amely évtizedek óta gyorsul.
Amikor a szabályozók beleástak a néhány évvel ezelőtti LIBOR-botrányba, rájöttek, hogy minden bankközi hitelkamat, amely a rabló/amorális bankok önkéntes jelentéseitől függ, eredendően problémás.
De ezek az új kinyilatkoztatások azt mondják, hogy az őszinteség erőltetése sem fog működni. Minden bankban ülhetne egy szabályozócsapat minden LIBOR betevő ölében, és ez nem segítene, mert nem lehet őszintén leírni egy nem létező piacot.
Az FCA Bailey így fogalmazott (kiemelés tőlem):
„Nem tartom kizártnak, hogy van egy másik benchmark, amely azt mérné, amit a Libornak valóban mérnie kell, vagyis a banki hitelkockázatot a finanszírozási piacon” – mondta. „De ez – és óvatosan használom ezt a kifejezést – szintetikus arány lenne, mert nincs finanszírozási piac. "
Nincs finanszírozási piac! Ez a szatírán túli abszurditás. Ez Chris Morris"A torta egy kitalált drog!” rutin, csak az életben. A LIBOR egy kitalált szám!
Gondolkodj ezen. Emberek milliói vettek fel jelzálogkölcsönt, hitelkártyát és autóhitelt, és számtalan város és önkormányzat vett csereügyleteket és egyéb származékos ügyleteket, mindezt egy apró betűs ígéret alapján, miszerint az általuk fizetendő kamat a valóságon alapul.
Mivel ma már tudjuk, hogy ezek az árak nem a valóságon alapulnak – nincs finanszírozási piac – ez azt jelenti, hogy több száz billió dolláros tranzakció alapját csalás képezte. Valamelyik furfangos ügyvédi iroda előbb-utóbb rájön erre, és kidolgozza a világ legnagyobb és legjövedelmezőbb csoportos keresetét: Föld kontra Banks.
Addig is felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt megoldani. A britek és Bailey bejelentették, hogy a LIBOR-t 2021-ig életképes, kockázatmentes alternatívákkal cserélik le.
Ez azt jelenti, hogy öt éven belül tenni kell valamit a pénzügyi szerződések nepáli hegyláncának újrakonfigurálása érdekében – körülbelül 350 billió dollár értékben. Bloomberg. A 28 nappal később a stíluspánik nem kizárt. A legjobb esetben is logisztikai rémálom lesz.
„Ez a pénzügyi jogászok ünnepe lesz” – mondta Bill Blain, a Mint Partners tőkepiaci és alternatív eszközökért felelős vezetője. Bloomberg.
Donald Trump hivatalában a legtöbb egyéb dolog miatt nem érdemes aggódni. De azon, hogy a globális pénzügy egy húszéves pszichedelikus téveszme, érdemes elgondolkodni néhány percig. Ember, őrült időket élünk?
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz