Forrás: Labour Notes
A munkaadók soha nem hagyják, hogy a válság elvesszen. Mint az óramű, e szörnyű év után jönnek az engedmények iránti követelések.
Az Allegheny Technologies acélmunkásai sztrájkolnak hogy megvédjék hasznukat. A cég azt akarja, hogy többet fizessenek, bár ez egyenértékű készpénzzel. Ha azt kérdezed, miért, nem úgy gondolkozol, mint egy munkáltató.
George Mallory hegymászó arra a kérdésre, hogy miért akart felmászni a Mt. Everestre, állítólag azt válaszolta: "Mert ott van."
A munkáltatók így látják az engedményeket. Ha lehetőséget látnak, élnek vele.
A világjárvány és a gazdasági válság új lendületet és új ürügyeket kínált a munkaadóknak ahhoz, hogy előremozdítsák a meglévő napirendjüket.
RÉGI NAPIREND, ÚJ KIMENTÉSEK
A baromfiüzemek mindig növelni szeretnék a vonalsebességet. Harminc évvel ezelőtt a munkások gyors, ismétlődő mozdulatokat végeztek, az amúgy is veszélyes ütemben, percenként 90 madár; 2014-ben 140 volt.
2019-ben Trump Mezőgazdasági Minisztériuma engedte, hogy egyes gyárak elképzelhetetlen 175-re emelkedjenek – ez három madár másodpercenként.
A világjárvány gyenge fedezetet nyújtott még több ilyen felmondásra. Az Országos Csirketanács azt állította, az iparnak szüksége volt rá, hogy „bizonyosodjon arról, hogy fenn tudjuk tartani a termelést ezekben a bizonytalan időkben”.
Amire a dolgozóknak szükségük volt, az az ellenkezője volt: ahhoz lassú sorok lefelé hogy lehetővé tegye a társadalmi távolságtartást. Sok felgyorsult növény látta Covid járványok. Azoknak a munkaadóknak vér van a kezükön.
A gyorsítási követelés valójában soha nem a Covidról szólt – ezt a tényt hangsúlyozta Trump azon kísérlete, hogy a szabályváltozást állandóvá tegye. (Biden megfordította.) De elvárhatjuk, hogy a gátlástalan munkaadók továbbra is szegénységet és vészhelyzetet kiáltanak. Meg fogják fejni ezt a válságot, ahogy csak tudják.
A Bay Area-i tranzitmunkások és lovasok májusban felvonultak, és követelték, hogy szövetségi forrásokat különítsenek el munkahelyekre és szolgáltatásokra. valójában el kell költeni.
Az amerikai mentési tervről szóló márciusi törvény 1.7 milliárd dollárt tartalmazott a Bay Area közlekedési segélyére. A regionális hatóság azonban úgy döntött, hogy július végéig elhalasztja a pénz elosztását a helyi tranzitügynökségeknek.
Regina Islas tranzitversenyző egy rali alkalmával azzal vádolta az ügynökséget, hogy egy esős napra halmozta fel a pénzt. – Meghoztam az időjárás-jelentését – mondta. – Ma van az az esős nap!
A FŐNÖK olyanok, mint a kisgyermekek
A főnökök, akárcsak a kisgyermekek, megteszik, amit megúsznak. A dolgozóknak kell nemet mondaniuk.
A chicagói charteriskolai hálózat, az Urban Prep milliós segélyt kapott a szövetségtől – de a tanároknak júniusban két napig sztrájkolniuk kellett, hogy elköltsék a pénzt.
A Washington Gas DC-ben lévő 600 közműves munkása pedig júniusban legyőzte a koncessziókat azzal, hogy a sztrájk szélére ment.
A vállalat meg akarta szüntetni az elbocsátásmentes védelmet, és minimálisra akarta tartani az emeléseket. A vezetőség valószínűleg azt a belenyugvást várta, amit a múltban a szakszervezettől élvezett. De ez egy változó szakszervezet volt.
Három évvel ezelőtt a Teamsters Local 96 tagjai reformtáblát választottak, amelyet a Teamsters for a Democratic Union támogat. És egy kemény évnyi járvány után nem voltak hajlandók elfogadni az adományokat.
Most először indítottak erőteljes szerződéskötési kampányt, amelybe mindenki bevont. A végére a tagok 60 százaléka megjelent a szakszervezeti üléseken, 97 százalékuk a sztrájk engedélyezésére szavazott – és a vezetőség volt az, aki kétségbeesetten törekedett a megegyezésre.
A gázosok nyertek 14 százalékos béremelés és megvédték az elbocsátás nélküli védelmüket. Nem hagyták, hogy a főnök megússza a „mert megtehetjük”.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz