Mivel az úgynevezett „PIIGS” országok közül egy másikat is a vágóhídra vezetnek, érdemes megkérdezni, hogy valóban szükség van-e az európai hatóságok által szorgalmazott vérengzésekre. Írország a recesszió harmadik évét éli, és az egy főre jutó jövedelem már több mint 20 százalékkal csökkent 2007 óta. A munkanélküliség több mint háromszorosára nőtt a 4.3 végi 2006 százalékról mára 13.9 százalékra.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) kiindulási előrejelzése szerint az adósság a GDP 100 százaléka közelében stabilizálódik 2014-re, de még ez is függ a „kötvényvigiánsok” változékony és olykor egymásnak ellentmondó érzelmeitől – akik nem mindig úgy tűnnek, hogy tudják, mit akarnak. Egyik nap örülnek a kötvénypiacok, mert a kormány megnyirbálja a költségvetést és elbocsátja a dolgozókat, másnap újratanulják a nemzeti jövedelemelszámolást, és rájönnek, hogy ezzel a gazdaság összezsugorodik, és a GDP-hez képest nagyobb lesz a hiány- és adósságteher.
Sajnos az európai hatóságok tudják, mit akarnak: meg akarják szorítani Írországot, további fiskális szigorításokat akarnak, és csökkenteni akarják a kormány méretét. És most akarják, még ha ez azt is jelenti, hogy Írország tovább süllyed a recesszióba.
Így érthető, hogy az ír kormány ellenáll egy megállapodásnak ezekkel a hatóságokkal – köztük az Európai Bizottsággal, az Európai Központi Bankkal (EKB) és az IMF-fel. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt májusban hozták létre azzal a feltétellel, hogy minden „mentőcsomaghoz” szűkítő feltételeket kötöttek.
Van alternatíva? Igen – valójában sokan vannak. Teljesen megvalósítható, hogy az európai hatóságok segítsenek Írországnak kilábalni a recesszióból anélkül, hogy a gazdaságot – és az embereket – további büntetésnek vetnék alá.
Írország egy kis gazdaság, mindössze 4.5 millió fő, GDP-je körülbelül 166 milliárd euró. Az erre a célra már elkülönített források csekély töredékével az európai hatóságok és az IMF nagyon alacsony kamattal kölcsönözhetnek Írországnak bármilyen forrást a következő egy-két évben. Körülbelül 80-90 milliárd euróról beszélünk a következő három évben, egy 750 milliárd eurós alapból.
Amint ezek a hitelfelvételi igények biztosítottak, Írországnak nem kell aggódnia hitelfelvételi költségeinek olyan megugrásai miatt, mint amilyen a jelenlegi válságot váltotta ki, amikor is 10 éves kötvényeik kamatai hetek alatt hatról kilenc százalékra emelkedtek. . Ez önbeteljesítő próféciákat hoz létre, amelyekben az adósságteher tarthatatlanná válik, mert a „kötvény-vigilansok” úgy gondolják, hogy az lehet.
Az európai hatóságok eltörölhetik prociklikus feltételeiket, és ehelyett megengedhetik Írországnak, hogy átmeneti fiskális ösztönzést hajtson végre, hogy gazdasága újra növekedjen. Ez a legmegvalósíthatóbb és legpraktikusabb alternatíva a folyamatos recesszióhoz.
Ehelyett az európai hatóságok azzal próbálkoznak, amiben az IMF 2010. július IV. cikk szerinti konzultáció az ír kormánnyal, „belső leértékelésnek” nevezik. Ez egy olyan folyamat, amelyben a gazdaság összezsugorodik és olyan mértékű munkanélküliség keletkezik, hogy a bérek drámaian csökkennek, és az ír gazdaság nemzetközi szinten versenyképesebbé válik az alacsonyabb fajlagos munkaerőköltségek alapján. Ez lehetővé tenné, hogy a gazdaság kilábaljon a külső kereslet élénkítéséből, azaz nettó exportja növelésével.
Eltekintve attól, hogy egy ilyen stratégia hatalmas társadalmi költségeket és gazdasági pazarlást jelent, nehéz olyan példákra gondolni, ahol ez valóban működött. És ez ebben az esetben még kevésbé valószínű, ha megnézzük Írország fő exportpiacait: az eurózónát, az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat – amelyek nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben fellendülő kereslet forrásai lesznek az ír export iránt.
Ha látni szeretné, mennyire jobboldali és 19. századi brutális az európai hatóságok, csak hasonlítsa össze őket Ben Bernankéval, az Egyesült Államok Federal Reserve republikánus elnökével. Nemrég kezdeményezte a „mennyiségi lazítás” második fordulóját, vagyis pénzt teremtett – további 600 milliárd dollárt a következő hat hónapban. És ma világossá tette hogy az ilyen pénzteremtés célja az volt, hogy a szövetségi kormány felhasználhassa egy újabb fiskális ösztönző körre. Az EKB is tehetne valami hasonlót, ha nem a jobboldali ideológiája és politikája miatt.
Bár Írország túljártnak tűnhet az európai hatóságokkal való bármilyen konfrontációban, távolról sem tehetetlen. Az európai hatóságok és bankár szövetségeseik nem akarják azt látni, hogy Írország nem teljesíti adósságát vagy kilép az euróból. Ez az összes „PIIGS” országra igaz, bár mindegyik eltérő helyzettel néz szembe. Írország azonban már most is többet veszített – a kibocsátás és a foglalkoztatás tekintetében –, mint amennyit a szerkezetátalakítás/nemteljesítés és esetleg az euróból való kilépés miatt veszített volna. A kérdés az, hogy mennyit hajlandók még áldozni azért, hogy kielégítsék az európai hatóságok kívánságait?
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz