Forrás: Inside Sources
A gazdasági szankciók az elmúlt években az Egyesült Államok külpolitikájának egyik legfontosabb eszközévé váltak. Jelenleg több mint 20 országra sújtott különféle szankciókat az Egyesült Államok kormánya.
De ha több amerikai tudná, hogy valójában hány ártatlan civil hal meg e szankciók következtében, vajon a legrosszabbakat is megengednék?
Lehet, hogy Afganisztánban megtudjuk. Az országgal szemben jelenleg bevezetett szankciók jó úton haladnak annak érdekében, hogy az elkövetkező évben több polgári ember életét követeljék, mint amennyit a 20 éves háborúskodás során megöltek. Ezt már nem lehet titkolni.
Az előrejelzések szerint a téli becslések szerint 22.8 millió ember fog szembesülni „nagyfokú akut élelmezésbizonytalansággal”. Ez Afganisztán lakosságának 55 százaléka, ami az országban valaha feljegyzett legmagasabb érték. A becslések szerint idén 1 millió gyermek szenved „súlyos akut alultápláltságtól”. Az alultáplált gyermekek nagyobb valószínűséggel halnak meg betegségekben, még akkor is, ha elegendő kalóriához és tápanyaghoz jutnak a túléléshez. Az ENSZ Élelmezési Világprogramja szerint a lakosság 98 százaléka már most sem kap elegendő élelmet.
A legnagyobb és legpusztítóbb szankció, amellyel Afganisztán jelenleg szembesül, az ország több mint 7 milliárd dollárnyi vagyonának lefoglalása, amelyet az Egyesült Államok Federal Reserve-nél tartanak. Ez Afganisztán gazdaságának körülbelül a felének felel meg, és az ország importjának körülbelül 18 hónapjának – amely magában foglalja a közegészségügy szempontjából létfontosságú élelmiszereket, gyógyszereket és infrastrukturális szükségleteket.
A központi banki eszközök elvesztésének hatása azonban sokkal halálosabbnak bizonyul, mint az alapvető importok elvesztése. Az elkobzott vagyon dollárban értendő; az országoknak szükségük van ezekre a kemény valuta nemzetközi tartalékokra a stabil pénzügyi rendszer és gazdaság fenntartása érdekében. Az ország tartalékainak befagyasztása óta „a készpénzhiány és a levelező banki kapcsolatok megszakadása megbénította az afgán bankokat” – írja a Nemzetközi Valutaalap.
A helyszínről származó sajtójelentések leírják, hogy milyen katasztrofális emberi költségekkel jár a készletek elvesztésével járó zavar: kétségbeesett anyák, akik gyógyszert keresnek lesoványodott gyerekekre; a jövedelem nélkül maradó emberek ugrásszerű száma; a gazdálkodók felhagynak a földjük megmunkálásával.
Afganisztán fizetőeszköze augusztus óta több mint 25 százalékkal leértékelődött, így az élelmiszerek és más alapvető cikkek ára sok ember számára elérhetetlenné vált Ázsia már amúgy is legszegényebb országában. A bankok 400 dolláros limitet vezettek be a készpénzfelvételre, és olyan korlátozásokat is bevezettek, amelyek miatt a vállalkozások nem tudják teljesíteni a fizetésüket. Ez több embert taszít munkanélküliségbe és akut éhezésbe.
A szankciók támogatói az Egyesült Államok kormányában és máshol is azt válaszolták, hogy a szankciók következtében éhezők, alultáplált vagy munkanélküliek nemzetközi segélyekkel segíthetnek. Nyilvánvaló azonban, hogy az a logika, hogy lerombolunk egy gazdaságot, majd segélyekkel próbáljuk megmenteni az embereket, nem működik. A segélyek csak egy töredékét pótolják az ország bevételkiesésének, amely az IMF becslései szerint a következő hónapokban elképesztő, példátlan 30 százalékkal csökkenhet.
És óriási nehézségek merülnek fel a segélynyújtás során: a bankrendszer meg van akadozva, nemzetközi bankok, sőt néhány a segélyszervezetek nem szívesen vállalják a pénzátutalással járó kockázatokat, a szankciók és az ebből eredő gazdasági visszaesés miatt pedig a szállításban, valamint más alapvető szolgáltatásokban is fennakadások vannak.
Washington és szövetségesei azzal érveltek, hogy a szankciók szükséges választ jelentenek a tálibok emberi jogi visszaéléseire, beleértve a nők elnyomását is. De az emberek, különösen a legszegényebbek fizetik meg az árát. Hány tíz- vagy százezer nőt és lányt kellene feláldozni a tálibok megbüntetéséért?
A nyugati kormányok – élükön az Egyesült Államokkal, akárcsak a háború 20 éve alatt – valószínűleg nem kapnak engedményeket a táliboktól az afgán gazdaság lerombolásával. De ártatlan emberek millióinak óriási árat kell fizetniük, akik közül sokan meghalnak, mivel az élelmiszer, az egészségügy, a foglalkoztatás és a jövedelem egyre szűkösebbé válik.
A Kongresszus tagjai kezdik visszaszorítani: decemberben négytucatnyian küldtek levelet Joe Biden elnöknek, amelyben megjegyezték: „Az afganisztáni valutatartalékok 9.4 milliárd dolláros amerikai elkobzása” „mélyebbre sodorja az országot a gazdasági és humanitárius válságba”.
Borzalmas ez a kollektív büntetés rossz és erkölcstelen. A Biden-adminisztráció egy tollvonással el tudja távolítani a legnagyobb hozzájáruló tényezőt. Ezt azonnal meg kell tenniük, mielőtt túl késő lenne.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz