A Human Rights Watch (HRW) nemrégiben közzétett egy 230 oldalas jelentést
A jelentéssel kapcsolatos sajtóközleményben a HRW
A jelentés egyik megállapítása annyira robbanásveszélyes, hogy érdemes hosszasan idézni:
„A kormányzati tisztviselők rendszeresen megtagadják vagy nem válaszolnak az újságírók információkérésére. Az Últimas Noticias, egy általános kormánylap vizsgálata szerint az újságírók akadályokba ütköztek, amikor a rendőrségtől információkat szereztek a bűnügyi statisztikákról, a bírákról és bírósági tisztviselőkről, a kórházakról, az állami vállalatokról, például a PDVSA-ról, a főellenőri hivatalról és a különböző minisztériumokról…
Az El Mundo újság által közzétett napló szerint 37.5-ben a hivatalnokok mindössze 2007 százaléka válaszolt az oknyomozó riporterek hivatalos információkérésére. A válasz átlagos várakozási ideje 38 nap volt, ami majdnem kétszerese a törvényes maximumnak. Egy riporter például megkereste a Terv-fejlesztési Minisztériumot, hogy tájékozódjon a közfoglalkoztatottak fizetéséről. Hét hónap, három levél és alelnökváltás kellett, mire megérkezett a válasz. " [1]
Szívem azoknak az újságíróknak, akik nem kaptak választ – vagy akár hét hónapig is kellett várniuk, mire megkapták. Chávez bocsánatkérői rámutathatnak arra, hogy a HRW nem olyan szörnyűséges atrocitásokkal kapcsolatos vizsgálatokról beszélt, mint amilyeneket az Egyesült Államok által támogatott kolumbiai kormány végzett, és a jelentésben semmi ilyesmiről nem tesz említést, de az ilyen emberek nem értik a kínokat, figyelmen kívül hagyva. Tudom, mert évek óta írok és telefonálok a HRW-nek, és soha nem kaptam választ. Nulla százalékos a sikerarányom – sokkal rosszabb, mint az El Mundoé –, így érzem a fájdalmukat. [2]
A HRW azt is megállapította, hogy
Most, hogy a HRW lefújta a leplet a megválaszolatlan kérdések súlyos emberi jogi visszaéléseiről, talán végre válaszolni tudnak ezekre a kérdésekre:
1) Amikor 2-ben egy puccs két napra leváltotta Chavezt, miért nem tettek meg a HRW nyilvános nyilatkozatai olyan nyilvánvaló dolgokat, mint például a puccs elítélése, más országok felhívása, hogy ne ismerjék el a rezsimet, az OAS alapokmányára hivatkozva, és (főleg mivel a HRW székhelye Washingtonban) felhívja az Egyesült Államok részvételének vizsgálatát?
2) Nagyon hasonlóan, amikor 2004-ben egy puccs leváltotta Haiti demokratikusan megválasztott kormányát, miért nem ítélte el a HRW a puccsot, nem szólította fel más országokat, hogy ne ismerjék el a rezsimet, hivatkoztak az OAS chartájára, és miért nem kérte az Egyesült Államok szerepének vizsgálatát? Ezek közül sokat a karibi nemzetek közössége (CARICOM) hajtott végre. Az ENSZ Közgyűlésének egyharmada kivizsgálást szorgalmaz Aristide megdöntésével kapcsolatban. Miért nem támogatta őket a HRW?
3) Miért írt 2004 óta a HRW körülbelül 20-szor többet Venezueláról, mint Haitiról, annak ellenére, hogy a haiti puccs emberi jogi katasztrófát idézett elő, amelyben több ezer politikai gyilkosság történt, és a börtönök megteltek politikai foglyokkal? Haiti igazságszolgáltatása továbbra is tele van a puccs rezsimjének maradványaival. A puccs elhúzódó hatását az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság (IACHR) Yvon Neptune javára hozott ítélete mutatja. Haiti figyelmen kívül hagyta az IACHR végzését, amely szerint el kell utasítani a Neptune elleni ügyet, és meg kell fizetnie a jogellenes kétéves börtönbüntetéséért. [3] A HRW nem sürgette nyilvánosan a haiti kormányt, hogy engedelmeskedjen az ítéletnek, és nem gyakorolt semmilyen nyilvános nyomást a kormányra, hogy vizsgálja ki Lovinsky Pierre Antoine, vezető emberi jogi aktivista eltűnését.[4]
4) Miért nem írt egy szót sem a HRW Gerard Jean-Juste atyának, Haiti legjelentősebb politikai foglyának a puccs utáni támogatására? Még azután is, hogy az Amnesty International „lelkiismereti fogolynak” nevezte ki, és részt vett egy nemzetközi kampányban, hogy szabadlábra helyezzék, hogy rákos megbetegedést kaphasson, a HRW semmit sem mondott. Ehelyett a HRW többször is kifogásolta a venezuelai „civil társadalom” vezetői, például Maria Corina Machado elleni pereket, akiket soha nem zártak börtönbe, annak ellenére, hogy aláírta a hírhedt Carmon-rendeletet, amely rövid időre felszámolta a venezuelai demokráciát.[5]
5) Miért nem szólította fel a HRW a bolíviai ellenzék amerikai finanszírozásának teljes nyilvánosságra hozatalát, tekintettel a kormányellenes csoportok által a közelmúltban Pandóban elkövetett gyilkosságokra? A HRW felszólította az OAS-t, hogy vizsgálja ki a kolumbiai kormány azon állításait, amelyek szerint Chávez segíti a FARC-ot. Ezzel szemben a HRW nem sürgette az Egyesült Államok kormányát, hogy működjön együtt az információszabadság törvényének Jeremy Bigwood által az Egyesült Államok Bolíviával kapcsolatos tevékenységére vonatkozó kéréseivel.[6]
A HRW rendszeresen figyelmen kívül hagyja azokat a kritikusokat, akik kimutatták, hogy egyre inkább az amerikai imperializmus eszközévé vált. Ed Herman, David Peterson és George Szamuely nagyon kiterjedt és elmarasztaló értékelést írt a HRW „a balkáni NATO-háborúk kampányolójaként” betöltött szerepéről. Michael Barker részletes kritikát fogalmazott meg. Jonathan Cook, Norman Finkelstein és Sara Founders kirívó birodalmi elfogultságot emelt ki a HRW Izraelt érintő nyilatkozataiban. A HRW válaszolt Joanthan Cook egyik cikkére, de csak azután, hogy eltorzította, amit írt. – mutatott rá Cook válaszul
"Ha a HRW egyik igazgatója így torzítja el az érveimet és a bizonyítékaimat, amikor gondosan, fekete-fehéren leírtam az oldalon az ügyemet, akkor el kell csodálkozni, hogy ő és szervezete mennyire hűségesen szitálják a bizonyítékokat a sokkal trükkösebb ügyekben. az emberi jogokhoz, ahol a dolgok ritkán ilyen fekete-fehérek."
Cook többé nem hallott a HRW-ről.[7]
Egy 2006-os sajtóközleményben a HRW lehajolt, hogy megtagadja a palesztinoktól az erőszakmentes önvédelemhez való jogot. Az abszurditás elleni felháborodás olyan elsöprő volt, hogy a HRW visszavonást tett közzé. [8] Sokkal jellemzőbb, mint például Kevin Pina nyílt levele Jose Miguel Vivancónak, a HRW egyszerűen hallgatott.[9]
Jonathan Cook kivételével a HRW honlapján sehol nem találunk említést a fent idézett kritikusokról. Könnyen találhatunk azonban hosszas választ Michael Spagatnak, akinek komikusan alkalmatlan volt a kísérlete, hogy a HRW-t a kolumbiai FARC lázadókkal szemben szelídnek ábrázolja.[10]
Most bevallom, eltúloztam az együttérzésemet a venezuelai újságírók iránt, akik a telefonjuk mellett ülnek vagy a postaládájukat frissítik, és a Chavez-kormány válaszait várják. Bizonyos érzéketlenség támad, amikor felidézzük, mit ért el az Egyesült Államok és szövetségesei Haitin – és mit remélnek elérni Venezuelában. És bár nem értek egyet azzal, hogy a HRW-t kiutasítsák Venezuelából, nehéz belátnom, hogy ez miért zavarna senkit jobban, mint az újságíróknak intézett megválaszolatlan telefonhívások (amivel szintén nem értek egyet). A HRW legalábbis szoros kapcsolatban áll a National Endowment for Democracy-val (NED), amely az Egyesült Államok kormányának egy alig álcázott ága, amely a demokrácia aláásására törekszik. [11] Mondanom sem kell, ha a venezuelai kormány olyan csoportokat finanszírozott volna, amelyek rövid időre megdöntötték az Egyesült Államok kormányát, majd szabotálták az Egyesült Államok gazdaságát, akkor egy caracasi székhelyű csoport nem venne részt Washingtonban az amerikai kormányt kritizáló sajtótájékoztatókon. Venezuela szerencsés lenne, ha egyáltalán létezne országként.
Már régen nem vártam sokat a Human rights Watchtól. Kérdéseket teszek fel nekik, és erre buzdítok másokat is, tudván, hogy nem valószínű – és szükségtelen – válaszolni tőlük. A fontos dolog az, hogy elterjesszük azt a szerepet, amelyet egyre inkább betöltenek olyan csoportként, amely a liberálisok körében támogatja a nagyon csúnya birodalmi projekteket. Ezen a ponton senkit nem szabad megtéveszteni azzal a ténnyel, hogy néhány kritikát közöl az Egyesült Államokkal és ügyfeleivel szemben.
Joe Emersberger elérhető a következő címen: [e-mail védett]
MEGJEGYZÉSEK
[1]Lásd a http://hrw.org/reports/107/venezuela2008/ címen elérhető jelentés 0908. oldalát.
[2] A HRW-nek (és az Amnesty International-nek) sok levelet archiválnak a Medialens webhelyén: http://www.medialens.org/forum/viewtopic.php?t=842&sid=ffba5225b31cbaafa2ca8d1d62ccea74
[3] Lásd a "Haiti and Human Rights Watch" http://www.zmag.org/znet/viewArticle/4131 címet a HRW Haitiról és Venezueláról írottak mennyiségének és minőségének összehasonlításához. A mennyiségi különbség most sokkal nagyobb, mint a fenti, 2006-os cikkben leírtak
A Neptune-ügyről lásd: http://www.haitianalysis.com/2008/7/23/four-years-of-political-persecution-for-yvon-neptune-and-counting
[4] Kevin Pina "Félek egy eltitkolt nő a haiti emberi jogi aktivista eltűnése esetén" http://haitiaction.net/News/HIP/8_20_8/8_20_8.html
[5] Jonah Gindin "Demokrácia vs Bush-o-cracy Venezuelában" http://www.venezuelanalysis.com/analysis/1160
[6] Az Egyesült Államok kapcsolatai a bolíviai ellenzékkel „titkokba burkolva” http://www.zmag.org/znet/viewArticle/18869
[7] Ed Herman, David Peterson, George Szamuely; „Human Rights Watch: A háborús párt szolgálatában” http://www.electricpolitics.com/2007/02/human_rights_watch_in_service.html
Michael Barker "Az emberi jogok eltérítése" http://www.zmag.org/znet/viewArticle/14804
Sara Flounders, „Massacre in Jenin, Human Rights Watch and the Stage-Management of Imperialism”, CovertAction Quarterly, 2002. ősz. http://cosmos.ucc.ie/cs1064/jabowen/IPSC/articles/article0003220.html
Jonathan Cook, „The Israel Lobby Works its Magic, Again: How Human Rights Watch Lost its Way in Libanon”, Counterpunch, 7. szeptember 2006. http://www.counterpunch.org/cook09072006.html
Sarah Leah Whitson; (Közel-Kelet és Észak-Afrika rendezője) "Hezbollah rakétái és civil áldozatai: válasz Jonathan Cook-ra" http://hrw.org/english/docs/2006/09/22/lebano14262_txt.htm
Jonathan Cook, "Human Rights Watch: Még mindig hiányzik a lényeg: meg kell tagadnunk Libanontól a jogot, hogy megvédje magát?", Counterpunch, 25. szeptember 2006. http://www.counterpunch.org/cook09252006.html
[8] Jonathan Cook: „A palesztinoktól megtagadják az erőszakmentes ellenállás jogát?: A HRW megtámadta volna Martin Luther Kinget is?”, Counterpunch, 30. november 2006. http://www.counterpunch.org/cook11302006 .html
Norman G. Finkelstein, „A Human Rights Watchnak vissza kell vonnia szégyenteljes sajtóközleményét: rohanás az ítéletre”, Ellenütés, 29. november 2006.; HRW, „Human Rights Watch nyilatkozata november 22-i sajtóközleményünkről”, Human Rights Watch, 16. december 2006. http://www.counterpunch.org/finkelstein11292006.html
HRW „Human Rights Watch nyilatkozata november 22-i sajtóközleményünkről” (azaz a visszavonásról) http://hrw.org/english/docs/2006/11/22/isrlpa14652.htm
[9] Kevin Pina nyílt levél a Human Rights Watch-hoz http://www.zmag.org/znet/viewArticle/6254
[10] A HRW válasza a kolumbiai munkával kapcsolatos CERAC-vádokra. A Human Rights Watch szervezet válasza a Londoni Egyetem professzora, Michael Spagat által a kolumbiai munkánkkal kapcsolatos súlyos, de alaptalan vádakra. http://hrw.org/doc/?t=americas&document_limit= 140,20
[11]A NED szerint "Kína olimpiai ígéretei egyben a NED és a Human Rights Watch által támogatott június 19-i esemény témája is volt, amely kiemeli a Kínai Nagy ugrás: A pekingi játékok és az olimpiai emberi jogi kihívás megjelenését, Minky Worden szerkesztésében." http://www.ned.org/publications/newsletters/080508.html
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz