Az Egyesült Államokban a Szilícium-völgy Bank (SVB) csődjével kezdődő, jelenleg Japánt és más országokat is érintő, jelenleg is zajló bankválsággal kapcsolatban sokak által feltett aggasztó kérdésekre válaszolva a következő rövid elemzést ajánlom.
A ravasz
Minden rendszerszintű bankválságnak van egy kiváltó oka, amely elindítja. Az SVB esetében csődjének kettős oka van.
- A kötvények – alapvetően az amerikai államkötvények (kincstárak) – másodlagos piacán bekövetkezett áresés, amelyet a Fed kamatemelése okozott, amit viszont az infláció „kényszerített” minden jegybankra.
- A Big Tech részvényeinek árfolyamának zuhanása és a Big Tech körüli induló kis tech-vállalkozások teljes digitális ökoszisztémája – ezt a visszaesést a Fed (infláció miatt) a pénznyomtatás megszüntetése okozta.
Részletesebben, az SVB két találatot ért el egyszerre.
- Az első az alapjait sújtotta, amelyeket főleg amerikai kincstárakba fektettek be. Ez úgy történt, hogy a kamatlábak emelkedése csökkentette ezeknek a kötvényeknek a viszonteladási árát (Miért veszünk „másodkézből” egy régebbi, 0.5%-os hozamú kötvényt, ha vehetsz egy „újat”, ami 3%-ot hoz?). Ez a fejlemény önmagában nem volt elegendő az SVB csődbe juttatásához. Amíg az SVB nem volt köteles csökkentett áron eladni a nála lévő régebbi kötvényeket, addig nem volt probléma. A második találat miatt azonban az SVB kénytelen volt nagy kedvezménnyel eladni. És itt kezdődött a probléma.
- Amikor az infláció arra kényszerítette a Fed-et, hogy abbahagyja az új pénzek nyomtatását (vagyis a mennyiségi lazítás megszűnését), a nagy technológiai vállalatok részvényeit a sztratoszférában tartó források áramlása is megállt. Így a Big Tech részvényei defláltak. Mivel ezek a cégek (Google, Amazon, Meta, Twitter, Netflix, Airbnb, Uber stb.) túlértékelt részvényárfolyamaik fedezetként felvett hiteleire alapozták finanszírozásukat (pl. így vásárolta meg Elon Musk a Twittert), a Big Tech hirtelen elfogyott a készpénz. Ezért kezdték el levonni a betéteiket olyan bankoktól, mint az SVB.
Röviden, az SVB tőkealapjának csökkentésével egy időben a betétesek visszakérték betéteiket. Amint felröppent a hír, hogy az SVB késik a betétesek pénzeszközeinek visszaszolgáltatásával, klasszikus bankfutás kezdődött.
Az OK
A mögöttes ok, amiért egy közepes méretű kaliforniai bank csődje annyi szorongást keltett világszerte, az az, hogy a nemzetközi kapitalizmus soha 2008 után tudott talpra állni.
Részletesebben: A központi bankoknak (a FED, az EKB stb.) egyetlen alapvető eszközük van – a kamatláb. Amikor meg akarják fékezni a gazdasági tevékenységet, hogy kordában tartsák az inflációt, akkor emelik a kamatot, és fordítva. De az árstabilitás mellett a jegybanknak két másik célja is van: a bankrendszer stabilitása, valamint a likviditás és a befektetések egyensúlya. A jegybank által választott kamat egy. Ennyinek (pl. 3%) három célt kell egyszerre elérnie: az árstabilitást, a bankrendszer stabilitását, valamint a likviditás és a befektetés közötti egyensúly megteremtését.
És ebben rejlik az ok, amiért azt állítom, hogy 2008 után a kapitalizmus nem tud talpra állni: nincs többé egy elérhető kamatláb mindhárom ezen célkitűzések közül egyszerre. Ez a jegybankárok tragédiája: Ha meg akarják szelídíteni az inflációt (elég magas kamat mellett), akkor bankválságot váltanak ki, és ennek következtében kénytelenek megmenteni az oligarchákat, akik a kimentés ellenére hajtanak. likviditás alatti befektetések. Ha viszont alacsonyabb kamatlábat vetnek ki, hogy elkerüljék a bankválság kiváltását, akkor az infláció kicsúszik az irányítás alól – ennek eredményeként a vállalkozások kamatemelésre számítanak, ami visszatartja őket a befektetéstől. És így tovább, és így tovább.
Akkor vissza 2008-ba?
Nem, két okból. Először is, az amerikai bankok problémája manapság nem az, hogy eszközeik ócskavasak (pl. piros hiteleken alapuló strukturált származékos ügyletek), mint 2008-ban, hanem az, hogy államkötvényekkel rendelkeznek, amelyeket egyszerűen kénytelenek diszkont áron eladni. Másodszor, a Fed tegnap bejelentett mentőcsomagja eltér a 2008-astól – ma már a bankokat és a betéteseket mentik ki, de nem a banktulajdonosokat-részvényeseket. Ez a két ok megmagyarázza, hogy a banki részvények miért esnek, de nincs teljes összeomlás a részvénypiacokon.
Az, hogy nincs totális tőzsdei összeomlás, természetesen nem jelenti azt, hogy a kapitalizmus – 2008 óta folyamatosan fejlődő – válsága nem mélyül. Egyszerűen nem rendelkezik az azonnali, nehézkezes esés jellemzőivel.
Mit jelent ez a fejlődés Európa számára?
2008-ban Berlin és Párizs örült, hogy a bankkrach amerikai volt, és nem érintette őket – legalábbis ezt gondolták. Egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy a francia-német bankok tele vannak mérgező amerikai származékos ügyletekkel, amelyek csődbe vitték a Lehmant.
Ma úgy tűnik, hogy a francia-német bankoknak nincs ilyen problémájuk, hanem az európai gazdaság elavult szerkezete miatt kímélik őket. Mire gondolok? A francia-német bankok azon egyszerű okból nem adtak nagy kölcsönt az európai nagytechnológiának Európai Big Tech nem létezik – továbbra is kölcsönöznek autógyártóknak és kitermelő cégeknek. Szóval nem látok európai SVB-t a láthatáron.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az európai bankok biztonságban vannak. Saját tőkéjüket olyan kötvényekbe is fektetik, amelyek árfolyama csökkent. Egy nagy letéti járat ugyanazokat a problémákat okozza itt, mint az Egyesült Államokban. Ilyen menekülés jöhet a pénzügyi rendszer olyan részeiből, amelyeket el sem lehet képzelni – például a biztosítási szektorból (mint Nagy-Britanniában tavaly ősszel), vagy a gyenge Credit Suisse összeomlásából, amely régóta szenved.
Mit kellett volna tenni?
2008 óta a kormányok és a központi bankok a bankok szocializmusának és mindenki más számára megszorítások kombinációjával próbálják támogatni a bankokat. Az eredmény az, amit ma látunk: a válság áttétje a kapitalizmus egyik „szervéből” a másikba, és a válság mértéke minden ilyen áttéttel növekszik.
Mit lehetne tenni alternatívaként? Pont az ellenkezője: megszorítások a bankok számára, azok államosításával, akik nem tudnak túlélni. És a szocializmus a munkavállalók számára – alapjövedelem mindenkinek, visszatérés a kollektív tárgyalásokhoz, és még tovább, a high- és low-tech vállalatok részvételi tulajdonának új formái. Más szóval, nem más, mint egy politikai forradalom.
Azoknak, akik félnek a politikai forradalom eszméjétől, az üzenetem egyszerű: készüljetek megfizetni a kapitalizmus eszkalálódó válságának árát, amely elhatározta, hogy mindannyiunkat a sírjába visz.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz
1 Megjegyzés
Mert összetűzés volt a technok között!🥸🏌️