[A következő egy enyhén szerkesztett átirata a címmel ellátott Podcast 267. epizódjának RevolutionZ.]
A címet kölcsönvettem Ma eljött az idő egy Chambers Brothers dalból, amelyet 1967-ben adtak ki. Hozzátettem a „Becoming Revolutionary”-t, hogy milyen érzést éreztem abban az 1967-es zenében.
De most 2024 van. Egy szempillantás később. Egymilliárd élettel később. És hogy ismét a Chambers Brothers-t idézzem: „eljött az idő”. És itt van a 2024-es érvem a „Forradalmivá válás” mellett, mielőtt még túl késő lenne. Az érvelés egy kicsit apokaliptikus, egy kicsit optimista és egy kicsit antagonista. Úgy adom át, ahogy én érzem: félelemmel, reménnyel és ököllel.
Körülnézek. Látom, amit látok. Hallom, amit hallok. Az NBA-szezon több mint felénél véget ért. A kábelképeknek nincs vége. Mindenhol az új platformok folyamatos Taylor Swift-híreket kínálnak. Trump minden csapból. Regények bőven. És persze mindenütt jelen lévő Youtube. Végtelen szórakozás odakint. Nagy a mennyország odakint.
De ugyanakkor az aranyozott seregek felszabadítják a szent poklot. Magas víz árasztja el a városokat. Az alacsony vízszint elvezeti a víztartó rétegeket. Az önfeledt fanatizmus életigenlő szeretetet hamvaszt el. Fej a koszban A tagadás szörnyű képmutatást szül. A lendületes gyávaság hemzseg a középpontban. Éheztesd őket, betegítsd meg, lődd le, robbantsd fel őket. Ez egy népirtó felvonulás odakint. És hihetsz-e a mai amerikai feladatnak: nem ám, tervezz új atombombát, harminc év óta az első újat. És fiam, ez kell nekünk? Nagy pokol van odakint.
Ezek a dolgok kimondhatatlanok. A fájdalmon túl. A vágyon túl. A szégyenen túl. Az érzésen túl. Az értelmen túl. Túl azon túl.
De hé, semmi gond. Ne aggódj. Legyél boldog. Hurrá a csapatomnak. Égesd fel a csapatodat. Egy szelfi nekem. Ezermillió vágás neked. A lassított gyilkosság tömeggyilkossággá válik. Egy időnkénti hazugság hazugságok viharává válik. A tévétől a koncertteremig, az óvodától a ravatalozóig a hazugság az új érettség. Készítsen szelfit. Vegyél másikat. Tanítsd a gyerekeidet. A pillangók sikoltoznak.
Miért tesszük, amit csinálunk? Csak azért, mert ezt tettük, és miután megtettük… újra megtesszük, nehogy rájöjjünk, hogy végig szörnyen tévedtünk? És akkor megismételjük. És újra. Halálig. Csak a hatalomért, a pénzért, a szexért, a kérkedésért? Vagy csak uralni kell ahelyett, hogy uralják? De hé, hurrá a csapatomnak. Égesd fel a csapatodat. Egy új játék számomra. Ezermillió vágás neked. Az oroszlánok sírnak.
A tudomány megijed. A tisztelet elhal. A hazugság uralja az igazságot. Az igazság meghal. A becstelenség a mi sorsunk? Az egoizmus az örökségünk?
Robotosan üdvözlik az embernek látszó robotokat. Robotosan üdvözlendő robotszerelem. Baszd meg a robotot. Baszd meg a robot. Csukd le, szívj el egy cigarettát. De várj, ez beteges. Zárd le. Nézzen meg egy videót egy erőszakos drónról. Ez egészséges. A bevásárlóközpontban mindent beszerezhet. Tedd élvezetből. Csináld a fájdalom miatt. A különbség csökken. Igyál egy szivart. Talán egy ízület. Tök mindegy. A kutyák nyöszörögnek.
Az erőszak erénynek nevezi magát. Erőszakos. Az erőszak vírusként terjed. Az erőszak az első számú golyóval. Az erőszak éhség és bombák. Az erőszak hurrikánok és árvizek. Az erőszak uralma és végrehajtása. Az erőszak nemi erőszak. Az erőszak vírusként terjed. Az erőszak te és én vagyunk. Nem tagadhatjuk ezt a szart.
Erőszak van a bevásárlóközpontban. Az erőszak az iskolában van. Erőszak működik. Erőszak van a konyhában. Az abortuszok megszakítása. Lő lőtereken. És a bevásárlóközpont is.
Az erőszak azt kiabálja: „Lássatok mindenhol”. "Nagyszerű vagyok." – Hajolj meg előttem. Az erőszak azt követeli: „térdelj értem”. "Mi a nevem? – Mi az én játékom? „Grovel vagy más” „Utálok mindent.” „Hívj Boldnak. Hívj Maraudernek.
A kapzsiság megragadja a gazdagságot. A prédikátorok a tetőtéri istenekhez imádkoznak. Hülyék uralkodnak a háborúban. Az őrültek kenik a pusztítást. Az idióták feldúlják a történelmet. Tanulj gyűlöletet. Taníts gyűlöletet. Cél. Lő. Gyászol. Vagy még jobb: ne gyászolj, bulizz. Ég az ég. Az ég sír. Sehol nincs csend.
De várj egy nem olyan maszlagos percet. Igen, ez a szar ott van. Nem hagyhatjuk ki. De az inspiráció is ott van. Békét követel. Gondoskodási igények. Egészségügyi igények. Tudásigények. A szexuális gyógyulás igénye. Azt követeli, hogy vessünk véget a milliárdosok profitszerzésének. A milliárdosok végét követeli, pont. Azt követeli, hogy vessünk véget a főnökök főnökösködésének. A főnökök időszakának befejezését követeli. Nincs több színkódolás. Nincs többé sorvadó élet. Nincs több alig élt élet. Nem oltott ki több élet.
Méltóságkövetelmények. A bolygó megmentését követeli. Méltóságkövetelmények. Önmagunk megmentését követeli. Méltóságkövetelmények. A tüzelés abbahagyását követeli. Hagyd abba a tüzelést, a fenébe. Odakint szaporodnak az igények. A galambok ébren. Jön a változás.
Az igények szépek, de az igények megvalósításához gondos tervekre és folyamatos erőfeszítésekre van szükség. A gondos tervek és folyamatos erőfeszítések megvalósításához pedig sok-sok emberre van szükség. És ahhoz, hogy sok-sok embert összehangoljunk, majd még több embert, és még több embert, jól kell hallgatnunk. És ahhoz, hogy jól hallgassunk, tiszta hangokra van szükségünk. Inspiráló cselekedetekre van szükségünk. Tágra nyílt fülekre van szükségünk, hogy mi van a metró falaira írva, és ami a bérházakban visszhangzik.
Levezetés: ahhoz, hogy sok-sok ember keresse a békét, az igazságosságot és a felszabadulást, sok-sok emberre van szükség, hogy láthassák a reménykeltő befogadó mozgáslehetőségeket, és előre lássák a méltó mozgalmi sikereket. Az ébredésen túl sok embernek szüksége van arra, hogy kompatibilisen és simogatóan megosszák, hova szeretnének eljutni, és hogyan kívánnak eljutni.
Nem tagadhatjuk, hogy a mi időnk az arcunkban van. Hogy korunk tagadhatatlanul kínos. Undorító, hogy a mi időnk lecsúszik a listáról. Hogy korunk esztelenül pimasz és öngyilkosan égbekiáltó. Az ördög üvölti.
De nem tagadhatjuk, hogy korunk is tagadhatatlanul reményteli. Szakszervezetek, közösségek, fiatalok, párok, magányosok, szülők és gyerekek parázsolnak. Keverjük. felébredünk. A fenébe sem, nem megyünk.
A jobb szakaszban a náci apokalipszis hullámzik és elszaporodik. Gyűlöletet üvölt. A bal oldalon a szabadság, a méltóság, a tisztelet, a kölcsönös segítségnyújtás és egy új világ tárul elénk. Életben maradás. A mozdulatok rugalmasak. A méltóság újra előlép.
Korunk tagadhatatlanul nyomorúságos. Korunk tagadhatatlanul reményteli. Melyik oldalon áll a barátunk? Melyik oldalon állsz? Melyik oldalon állunk?
Nincs több szedés. Nincs több szellemkép. Nincs több önámítás. Nincs több üzlet a szokásos módon. Nincs több tegnapi újság. Nincs több kifogás a rossz oldalra való csatlakozásra. Nincs több kifogás a hallgatásra. A csend arany, de csak a gazdagoknak. A csend táplálék, de csak az erőszakért. Hé, mi ez a hang? Emberek jönnek a kanyarban.
Nincs több alkalmazkodás. Nincs többé elfoglalva a haldoklással. Jobb is lehetséges. Jobb is szükséges. Jobb a méltóság. Jobb az élet. Ma eljött az idő.
Ezt a forrongó konfrontációt semmiképpen nem lehet elkerülni. Vagy élő halottak leszünk, majd halottak, vagy újra és újra megszületünk. Felszabadított.
Utálom az apokaliptikus megfogalmazásokat. Nem bírom őket. De itt vagyok. Itt vagyunk. Apokalipszis csábít minden sarkon. Többé nem tagadhatjuk, nem félhetünk, gúnyolódhatunk vagy játszhatunk az alapvető változáson. Ma eljött az idő. De a szakadék mély. Csápjai erősek. Nem nyerjük meg a világot egy csapásra. A világot akarjuk, igen, de nem tudjuk egy mozdulattal megszerezni. Egy korty retorika torkos ostobaság. A támogatás felhalmozása időbe telik. A támogatás felhalmozásához meg kell nyújtani a kezét és befogadni. A mélységből a szépségbe való kijutás nem egy óra munka. A történelem időbe telik.
A győzelemhez sok szálat kell egyesítenünk. Sok szál egyesítéséhez számtalan részlépést kell összefonnunk, amelyek legyőzik a múltat és felépítik a jövőt. Nemi lépések. Kulturális lépések. Jogalkotási lépések. Gazdasági lépések. Ökológiai lépések. Nemzetközi lépések. Lépések, melyeket segítünk megvalósítani. Varázslatos rejtélyes lépések, amelyek oda vezetnek, ahová szeretnénk eljutni. Nincs élcsapat, nincs utóvéd, csak kollektivitás egy igazi utópia létrehozásához.
Következtetés: Nem kell többé tagadni a nyilvánvalót. A törekvésünk, a munkánk, a napirendünk, a hivatásunk, amit csodálunk, mire vágyunk, mit tisztelünk, mit ünnepelünk, kik akarunk lenni, kik kell lennünk és kik leszünk, türelmesnek kell lenni , okosan és könyörtelenül forradalmi. Hajoljon tovább, vitorlázzon tovább, az alapvető változás felé. Gondoskodó, érett, józan forradalmárokká kell válnunk. Semmi macsó hülyeség. Nincs passzív elzárkózás. Lépésről lépésre el kell foglalnunk magunkat, amíg nem civilizáljuk magunkat. Amíg nem civilizáljuk a világot. Ma eljött az idő.
Amikor a Chambers Brothers énekelte a dalukat, éreztem. Szóval itt vannak a dalszövegeik 1967-ből. Nagyon jók. De a zenével, ha meghallgatod, még jobbak lesznek. Ma te is ezt érezheted.
Ma eljött az idő
A fiatal szívek járhatják útjukat
Nem halaszthatja más napra
Nem érdekel mit mondanak mások
Azt mondják, úgysem hallgatunk
Ma eljött az idő
(Hé)
Ó, a szabályok ma megváltoztak (Hé)
Nincs hol maradnom (Hé)
A metróra gondolok (Hé)
A szerelmem elrepült (Hé)
A könnyeim jöttek és elmentek (Hé)
Ó, Uram, barangolnom kell (Hé)
Nincs otthonom (Hé)
Nincs otthonom (Hé)
Most eljött az idő (Idő)
Nincs hová futni (Idő)
Lehet, hogy megégek a naptól (Idő)
De jól szórakoztam (idő)
Szerettek és félretettek (Idő)
Összetört a hullámvölgy (Idő)
És a lelkem pszichedelikussá vált (Idő)
Most eljött az idő (Idő)
Vannak dolgok, amiket észre kell venni (Idő)
Ma eljött az idő (Idő)
Ma eljött az idő (Idő)
Emlékszem, hallottam erről egy koncerten, mindenhol, a Harvard Egyetem futballstadionjában Cambridge-ben, Massachusettsben. A közönség az ütemre rezonált. Időben tapostuk a lábunkat az egész lelátón. Nem foci, hanem forradalom. Bűnözők ezrei és ezrei Amerika szemében. Együtt. Az egész hely megremegett. Képzeld el.
Számunkra 1967-ben ma eljött az idő. De nem, úgy tűnt, de nem. Alig több mint fél évszázaddal ezelőtt nagy rázkódás ment végbe, de nem építettünk eleget. Nem egyesültünk eléggé. Nem képzeltük el eléggé. Nem osztottuk meg eleget. Nem lettünk elég teljesek. Nem ragadtuk meg eléggé az időt.
Akkor most mi van? Mi lesz 2024-vel? Mi indokolt? Mi szükséges? Ezt kérdezed magadtól? Mi jár a fejünkben? Új termék a bevásárlóközpontban? Ma esti tévéadás? Holnapi vizsga? Hogyan kerüljük el, hogy feldühítsük iskolánkat, főnökünket, az idősebb generációt, a következő generációt, a meg nem születetteket, a halottakat?
Mi jár a fejünkben? Vacsora? Befektetni? Bérleti díj fizetése? Hogyan kell kikelni az ágyból? Hogyan kell kikelni az ágyból? Hogyan kell kikelni az ágyból? Hogyan ne fulladjunk meg? Ez nem szarkazmus. Mindez teljesen ésszerű. Biztosan az. A társadalom fogói által megkötött kényszerzubbonyban elhitetni, hogy teljesen szabadok vagyunk, nem érünk el semmit. Szűk lehetőségek és nehéz poggyász között kell navigálnunk. De mi a helyzet azzal, hogy megkérdezzük, hogyan fordítsuk meg az egészet, hogyan szakítsuk meg az erőltetett láncokat, hogyan nyerjünk jobban?
Dühös vagy, dühös, de arra is kíváncsi, hogyan lépj ki? Ha nem, akkor miért ne? Hiszen ma eljött az idő.
A bíróság kimondja – hát igen, gondolkozzunk el rajta, tegyük fel pontifikálni, légy velünk türelmes –, de oké, igen, oké, biztosan, igen, látjuk, a népirtás népirtás. Azta! Elképesztő. Végtére is, mindeddig a népirtás az a bátor munka volt, amelyet Isten mellett végeztünk. A köntösök mást suttognak, és most már tudjuk. Ez népirtás. De most mi van? Vissza az iskolába? Vissza dolgozni? Felejtsd el? Kivéve, hogy nincs szem elől, és felemészti az elménket, amíg üregek nem leszünk.
A tudósok azt mondják: az árvizek, hóviharok és huzatok csak most kezdődnek. Tudják, miről beszélnek. Akkor most mi legyen? Vissza az iskolába? Vissza dolgozni? Felejtsd el? Kivéve, figyelj, azt mondják, ez még csak a kezdet. Tehát a világ öngyilkosságra figyel. De ki figyel? Ami még fontosabb, ki lép közbe? Adu? Biden? Természetesen nem. Szóval mi lesz velünk? Ma eljött az idő – nem igaz?
Egy barátom, az én korom, és bármit mondok magamnak, hogy hiányzik a foga, rossz a szemem, kiöregedett a fülem, nemrég azt mondta nekem, hogy a legtöbb, akit ismer, és sok embert ismer, normális embereket, jó embereket, nincs gondolata a Közel-Keletről, nincs gondolata a globális felmelegedésről, és nincs gondolata a rohamos őrült fasizmusról. Ehelyett, mondta, udvariasan elbeszélgethetnek róla egy percig, csak komolyan gondolják, hogy mi újság a bevásárlóközpontban, mi történik a tévében. Csak arra gondolnak, hogy a legközelebbi, legindividualistabb dolgokat befolyásolják.
És értem. Ezek az emberek nem őrültek. De nincs reményük. Felébredsz, kikelsz az ágyból, egy fésűt húzol a fejeden. Megtanulsz táncolni, öltözni, megpróbálsz sikeres lenni. Eközben a kinti élet zajlik körülötted… amíg meg nem történik.
Itt van még néhány dalszöveg hátulról, amikor sokakkal együtt tapostam a lábaimat, és úgy éreztem, hogy az egész rohadt stadion és a Harvard is, és az univerzum minden elit mestere, mint például a Harvard, le fog jönni, és hogy mi újjáépítené a világot. Ez volt az, amikor eljött az ideje nekem és sokaknak, de ez egy olyan időszak volt, amely végül nem sikerült. Nem jártunk sikerrel. Gyerekek voltunk. Gyerekeknek kellett volna maradnunk. Csináld jobban. Legyen fiatal. Maradj fiatal.
Kicsit később itt van Jackson Browne The Pretender című dala. Figyelmeztetése az, hogy egy szempillantás alatt felnőhetsz, és színlelővé válhatsz. Szóval mi a fenét riogatok? Ne válj színlelővé. Szeress, de harcolj is. Élj a mának, de a holnapnak is. Tehát Jackson Browne énekelte:
bérelek magamnak egy házat
Az autópálya árnyékában
Reggel bepakolom az ebédemet
És minden nap menj dolgozni
És amikor körbefordul az este
Hazamegyek, és lefekszem a testem
És amikor beáramlik a reggeli fény
Felkelek és újra megcsinálom, Ámen
Mondd még egyszer, Ámen
Szeretném tudni, hogy mi lett a változásokkal
Vártuk a szeretetet
Csak a rossz álmok lennének
Valami nagyobb ébredésről?
Tisztában voltam az idő múlásával
Azt mondják, a végén csak egy szempillantás
Amikor beszűrődik a reggeli fény
Felkelsz, és újra megcsinálod, Ámen
A szerelem utáni vágyakozás közé ragadva
És a harc a törvényes fizetőeszközért
Ahol a szirénák énekelnek és megszólalnak a templom harangjai
És az ócska ember ütögeti a sárvédőjét
Ahol a veteránok a harcról álmodoznak
Mélyen alszik a közlekedési lámpánál
A gyerekek pedig ünnepélyesen várnak
A fagylaltárusnak
Ki az esti hűvösbe
Sétál a színlelőt
Tudja, hogy minden reménye és álma
Ott kezdődik és fejeződik be
Ó, a szerelmesek, ahogy átszaladnak az éjszakán
Nem hagy mást, mint választani és harcolni
És minden erejükkel tépjék a világot
Miközben az álmaikat hordozó hajók
Vitorlázz el a szem elől
Keresek magamnak egy lányt
Ki tudja megmutatni, mit jelent a nevetés
És pótoljuk a hiányzó színeket
Egymás festmény-szám szerinti álmaiban
És akkor feltesszük a sötét szemüvegünket
És addig szeretkezünk, amíg el nem fogy az erőnk
És amikor beáramlik a reggeli fény
Felkelünk, és megismételjük
Tedd fel újra
Boldog idióta leszek
És harc a törvényes fizetőeszközért
Ahol a hirdetések célba érnek és állítják az igényüket
A költekező szívéhez és lelkéhez
És higgy abban, ami hazudik
Azokban a dolgokban, amiket pénzért meg lehet venni
Ahol az igaz szerelem esélyes lehetett volna
Ott vagy? Mondj egy imát a színlelőért
Aki olyan fiatalon és erősen indult, hogy megadja magát
Mondj egy imát a színlelőért
Odavagy a tettesért?
Mondj egy imát a színlelőért
Odavagy a tettesért?
Felkészültél a színlelőre?
Az én bárd énekelt, akkor is. Túl hosszúra nyúlik a szóváltásom, így csak egy versszak:
A reklámtáblák arra késztetik, hogy azt gondolják, te vagy az igazi
Ez képes arra, amit még soha,
Ez megnyerheti azt, amit soha nem nyert meg,
Eközben a kinti élet zajlik körülötted.
És na jó, itt van egy másik versszak ugyanabból a dalból:
Szemem frontálisan ütközik tömött temetőkkel
Hamis istenek!
A kicsinyességben, ami olyan durván játszik
Sétáljon fejjel lefelé a bilincsben
Rúgd a lábaimat, hogy letörjem
Mondd, oké, elegem van
Mit tud még mutatni?
Tehát ez Michael Albert azt mondja, hogy a világunk nincs rendben, ezért jött el a mi időnk, és ezért kell megmutatnunk magunknak az utat, hogy elhagyjuk a törvényes fizetőeszközért való küzdelmet, és forradalmivá váljunk.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz