"A Hezbollah azt gyanítja, hogy a Hamász harcra tanította a szunnita lázadókat Szíriában"
Szóval Obama mennydörög tovább. A Hezbollahnak távoznia kell Szíria. Ettől remegni fognak a csizmájukban a Bekaa-völgyben. A Hezbollahnak ugyanis – egy ismerőse szerint egy héttel ezelőtt egy nap alatt 22 halott – nem áll szándékában kivonulni a libanoni létét veszélyeztető csatából. Áldozatok? Nos, hatalmasnak tűnik – és erre később térünk ki. De…?
Íme egy kis történet, amely segíthet megmagyarázni, hogy a síita muszlim Hezbollah, a világ legrettenthetetlenebb és legkegyetlenebb gerillahadserege miért van Szíriában. Vezetője, Sayyed Hassan Nasrallah nagy politikai hibája kétségtelenül. De nem egy jelentős katonai. A szíriai háború ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy átcsap Libanonba; nem az észak-libanoni Tripoli városában, ahol szunnita és alavita (síita) milíciái régóta szimbolikus harcot vívnak egymás között. De a szennyszegény Arsal városában, fent a szír határ melletti dombokon, alig 20 mérföldre a Hezbollah kezében lévő – és úgy értem, „tartott” – libanoni Hermel városától.
Arsal – itt egy turista sem vesztegetheti az idejét, pedig az emberek kedvesek és törődnek városukkal – szunnita és meglehetősen szalafista hely. Támogatja a szunnita felkelést Bassár el-Aszad szíriai elnök.
Ha a szunnita lázadó szomszédai a határ túloldalán, Qusayrban – a legtöbb az iszlamista Dzsabhat al-Nuszra (nem a Szabad Szíriai Hadsereg, akit Obama és John McCain szenátor szeretett) – elfoglalják Qusayrt, használhatják majd a libanoni várost. Az Arsal, mint a pihenés és a kikapcsolódás, sőt, az újrafegyverzés helye.
Az Arsal egy aknavető távolsága a Hermel és Libanon déli része közötti főúttól, a Hezbollah két libanoni hűbérbirtokától. Három libanoni katonát öltek meg Arsalban a múlt héten – valószínűleg azért, mert a szíriai lázadók nem akarják, hogy megfigyeljék a Libanonba és onnan történő mozgásukat.
Tehát Arsal és Hermel jelenleg Libanon két legfontosabb városa. A libanoni hadseregnek nincsenek ellenőrző pontjai Hermelben – ezért a Hezbollah fegyveres emberei lovagolják ott a lőteret –, de eltökélt szándéka, hogy szorosan kézben tartsa Arsalt. Éppen ezért a helyi Aszad-ellenes emberek inkább a libanoni hadsereg elhagyását részesítenék előnyben. És ezért ment el a libanoni elnök – maga volt tábornok – meglátogatni a múlt héten a hadsereg öngyilkosságának helyszínét. Nem ment el Hermelbe, ahol néhány órával korábban egy fiatal síita nőt ölt meg egy rakéta, amelyet szinte biztosan kilőttek. Szunnita lázadók Szíriában.
Ezek nem tények, amelyek bekerülnek a címlapok közé. És minden dicséret a keresztény francia nyelvű L'Orient Le Jour újság remek újságírásának, és különösen annak riporterének, Scarlett Haddadnak (egyszer bevallotta nekem, hogy a szülei Scarlett O'Hara után nevezték el), amiért nemcsak a csatára mutattak rá. - Észak-Libanon vonalai, de a libanoni hadsereg ellenálló képessége, amely ma az egyetlen olyan alaptömb, amelyen Libanon maga is fennmarad. Mert ez egy olyan ország, amelynek nincs sem működő kormánya, sem törvényes parlamentje – jóllehet a közgyűlés most szavazott meg magának újabb 17 hónapnyi meg nem választott hatalmat.
De vannak más események is, amelyek szintén elkerülték a címlapokat az elmúlt napokban. Nem utolsósorban az az érdekes karakter, amely John McCain szenátor mellett látható egy fényképen, amikor nemrégiben járt a lázadók által uralt Észak-Szíriában. McCain mellett ugyanis látható egy férfi, akit itt Bejrútban Mohammed Nourként, az Északi Viharbrigád szunnita muszlim szóvivőjeként azonosítanak, akit azzal vádolnak, hogy egy évvel ezelőtt elrabolt 11 libanoni síita zarándokot Szíriában.
Mi a fenét csinált McCain egy ilyen sráccal? Ha Nour volt az, az „sajnálatos” – mondta McCain szóvivője. Eléggé. Ugyanúgy sajnálatos volt, hogy Washingtonban a jelek szerint senki sem ítélte el a fiatal síita nő múlt héten Hermelben történt meggyilkolását. Miért? Mert síita volt? Vagy azért, mert a gyilkosok szíriai lázadók lehettek – lehet, hogy azok a lázadók, akiknek Obama (és Hague és más csatlósai) segíteni szeretne.
Más dolgok is történnek Libanonban, amelyekről a világnak tudnia kell. Nem utolsósorban a palesztinok (többségük szunnita) haragja a Hezbollah iránt.
A múlt héten a palesztinok a legszégyenletesebb menekülttáborokban – a szidoni Ein el-Hilwehben – a Hezbollah élelmiszercsomagjait égették el egy plakát mellett, amelyen az állt, hogy „nem akarjuk, hogy a szíriai nép vérébe áztatott segítség”. A Hamasz, Gáza palesztin irányítói a forradalom kezdete után elhagyták Damaszkuszt; most a Hezbollah azt gyanítja, hogy a Hamász harcra tanította a szunnita lázadókat Szíriában.
Ez az oka annak, hogy a Hezbollah olyan sok embert veszít? A Qusayrból hazatérő síita harcosok ijesztő történeteket mesélnek; hogy a szunniták éjszaka elégetik a testüket, hogy ne azonosítsák őket, hogy új mesterlövész puskájuk van.
Érdekes módon egy szíriai katonatiszt azt mondta nekem néhány hónappal ezelőtt, hogy amikor a lázadók megrohamozzák a kormányzati támaszpontokat, markoló horgokkal nyerik ki halottaik holttestét; ismételten, hogy ne legyen azonosítás.
Megkérdeztem egy afgánt – aki mindig az ilyen információk legmegbízhatóbb forrása –, hogy a Hezbollah miért szed ilyen hatalmas áldozatokat. Ezt a választ kaptam: „Dél-Libanonban, amikor az izraeliekkel harcoltak, a Hezbollah ismerte a saját földjét és területét.
„Otthonról harcoltak, és az izraeliek beleestek a csapdába, mert nem ismerték Libanont. A megszállottak mindig jobban ismerik a területet, mint a megszállók. De most a Hezbollah ismeretlen területen van. A szírek ismerik Qusayr-t. A Hezbollah nem."
Egy nagy „jaj”. Gondolom, Sayyed Nasrallah elgondolkodik ezen.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz