A CNN-n belüli kiszivárogtatások azt mutatják, hogy a vezetők hónapok óta aktívan olyan szerkesztői irányvonalat vezettek be, amely megerősíti Izrael's keretezi az eseményeket Gáza, egészen addig a pontig, hogy elfedje az izraeli hadsereg atrocitásait.
A diktátumok – állítják a bennfentesek – azt eredményezték, hogy a vezető beosztású alkalmazottak nem hajlandók elfogadni a régióba küldött megbízásokat, „mert nem hiszik, hogy szabadon elmondhatják az egész történetet”. Mások gyanúsított távol tartják őket a szerkesztők, akik attól tartanak, hogy harcolni fognak a korlátozások ellen.
A belső feljegyzések ragaszkodnak ahhoz, hogy a történeteket az állomás jeruzsálemi irodája hagyja jóvá, ahol a személyzetet széles körben partizánoknak tekintik, akik Izrael javára ferdítik a jelentéseket. A palesztin nézőpontok szigorúan korlátozottak.
"Végső soron az, hogy a CNN tudósít az izraeli-gázai háborúról, újságírói visszaélésnek minősül" - mondta egy munkatárs. vizsgálat a Guardian újság által.
A személyzet beszámolói szerint a CNN Izrael-barát irányelvei a legfelsőbb helyről származnak – Mark Thompson, a BBC-től bérelt tévévezető. A Guardian cikke szerint Thompsonra a BBC munkatársai emlékeztek meg arról, hogy „több alkalommal meghajolt az izraeli kormány nyomása előtt” – ez feltehetően az egyik olyan képesítés, amely miatt elnyerte a CNN élére járó állást.
Ő volt az, aki 2009-ben köztudottan kiállt a BBC vitájában döntés Ez az első alkalom, hogy ne sugározzák a katasztrófaelhárítási vészhelyzeti bizottság éves adománygyűjtő felhívását, amely a nagy brit jótékonysági szervezetek egy csoportja, mert a pénzek Gázába kerültek, miután izraeli bombázások elpusztították azt.
A CNN-nél tapasztalt boldogtalanság mellett a hírek szerint történt nyugtalanság a BBC-nél. A munkatársak, köztük a vezető előadók, a múlt hónapban megbeszélést tartottak Tim Davie főigazgatóval, Thompson egyik utódjával, hogy palesztin-ellenes elfogultsággal vádolják a vállalatot.
Aggodalmukat fejezték ki a Gázában meggyilkolt palesztinok leírására használt „dehumanizáló” nyelvezet miatt A BBC kudarca az Al Jazeera és más hálózatok által közölt fontos történetek fedezésére.
Egy forrás azt mondta a Deadline webhelynek, hogy a másként gondolkodók csoportját meglepte Davie őszintesége. Állítólag elismerte, hogy az Izrael-barát lobbi „szervezettebb volt, mint a palesztin támogatók a BBC-vel való kapcsolataiban”.
Elferdített napirendek
Ezek egyike sem érhet meglepetést.
A Middle East Eye-nek van kiemelt a nyugati hírek egyértelműen torz prioritásai, amióta a Hamasz október 7-én kitört Gázából – mintegy 17 évvel azután, hogy Izrael katonai ostromot kezdett el, amely már így is alig lakhatóvá tette az enklávét.
A Hamász támadása – valamint Izrael válogatás nélküli erőszakos reakciója – által aznapi vérengzésben mintegy 1,139 ember vesztette életét Izraelben.
Ahogy a MEE is neves korábban az egész nyugati sajtó, nem csak a CNN és a BBC, nem teljesítette alapvető kötelességét, hogy kiegyensúlyozott képet mutasson az elmúlt négy hónap eseményeiről.
Azt is sikertelen hogy az izraeli állításokat az őket megillető szkepticizmussal kezeljék, különösen, mivel Izrael hosszú múltra tekint vissza a hazugságok és megtévesztések terén.
Paradox módon, tekintettel a CNN-nél megfogalmazott aggodalmakra, a CNN-nek és a BBC-nek felhozott újságírói kudarc vádjai közül sok a Guardian újságra – vagy bármely más médiaszervezetre – is irányulhat.
A Hamász október 7-i kitörését követően Izrael szabadjára engedett pusztító támadás Gáza lakosságáról – eddig palesztinok tízezrei haltak meg vagy tűntek el a romok alatt.
Ennek ellenére az összes nyugati média félrevezető módon továbbra is Izrael gázai tombolását – ideértve a civilekre sújtott kollektív büntetést az élelem és víz megtagadásával – „megtorlásként”, „háborúként a Hamasz ellen” és „a Hamasz felszámolására irányuló műveletként” fogalmazza meg.
A nyugati média is nagyrészt kerülte a mint jellemzését "etnikai tisztogatás" az izraeli hadsereg parancsa a palesztinoknak, hogy hagyják el otthonaikat. Ennek eredményeként 1.7 millióan rekedtek Gáza déli részén egy kis területen, ahol könyörtelen bombázásokkal kell szembenézniük.
Hasonlóan volt már majdnem nincs említés Izrael régóta fennálló tervéről – amely most úgy tűnik, hogy közel van a megvalósításához –, hogy Gáza lakosságát a szomszédos Sínai-sivatagba terelje. Egyiptom.
Ugyanezek a sajtóorgánumok pedig megtagadták, hogy összekapcsolják azokat a túl nyilvánvaló pontokat, amelyeket Izrael – a legtöbb gázai otthon lerombolásával, szinte az összes egészségügyi intézményének erőszakos bezárásával, az élelem és a víz elzárásával, ugyanakkor nemzetközi követelésekkel. az Unrwa finanszírozását, az ENSZ fő gázai segélyszervezete – nyíltan folytat egy népirtó politika.
Izrael élhetetlenné teszi Gázát, akárcsak Giora Eiland, az izraeli védelmi miniszter tanácsadója, megfogadta Izrael támadása kezdetén ezt tenné: „Gáza olyan területté válik, ahol az emberek nem élhetnek.”
Amikor a média a népirtásra hivatkozik, az szigorúan a Nemzetközi Bíróság azon határozatával összefüggésben történik, bíróság elé állítják Izraelt a „bűncselekmények bűntettéért”. Még akkor is, az intézményi média nagyrészt minimalizálva a Világbíróság döntésének jelentőségét, vagy akár Izrael győzelmeként pörgette azt.
Meglepő módon az ICJ 17 bíróból álló testülete sokkal bátrabbnak bizonyult, mint a nyugati média újságírói.
Gyenge bejelentők
Figyelemre méltó, hogy bár a Guardian a CNN-nél tapasztalt „hátrányra” hivatkozik, ennek egyetlen értelmes bizonyítéka az újságírók egy csoportja, akik névtelenül közvetítik panaszaikat a Guardiannek.
A CNN és a BBC magát „rettenthetetlen igazmondónak” valló önmagukat – saját bevallásuk szerint – túlságosan elbizonytalanodottnak tüntették fel ahhoz, hogy őszintén beszámoljanak Izrael gázai atrocitásairól.
Nem az újságírók és a helyszíni tudósítások alakítják a híradást – panaszkodnak. Jól fizetett médiavezetőkről van szó, akik a vállukon át néznek a vállalati hirdetőkre, a kormányzati tisztviselőkre és a mindkettőbe szorosan behálózott Izrael-barát lobbira.
A Guardian által idézett újságírók túlságosan félnek még ahhoz is, hogy kritikáikkal rögzítsék. Ők a leggyengébb fajta bejelentők.
Még az a minimális bátorság is hiányzik belőlük, amelyet az a 800 amerikai és európai tisztviselő mutatott, akik aláírt egy nyilatkozatot, amelyben elítélik kormányaikat, amiért félrehúzták a szakértői tanácsokat, és kockáztatták a bűnrészességet „ezen évszázad egyik legrosszabb emberi katasztrófájában”.
Hol vannak azok a nyugati újságírók, akik azt követelik Izraeltől, hogy hagyja abba a palesztin újságírók elleni merényleteket? Vagy hogy Izrael vége médiaostrom ami megakadályozza, hogy a külföldi tudósítók elérjék a népirtás zónáját, hacsak nincsenek beágyazva izraeli katonákba?
Miért az újságírók nem emel ezeket az ügyeket nyilvánosság elé tárni, vagy az általuk oly rendszeresen vendégül látott izraeli kormánytisztviselőket a helyszínen sugározni azzal, hogy magyarázatot követelnek?
A CNN munkatársainak a Guardiannek tett megjegyzései is egy alapvető félreértésre utalnak. Az egyik megfigyelte: „Sok belső viszály és nézeteltérés van. Vannak, akik ki akarnak szállni.”
Egy másik megjegyezte a jeruzsálemi iroda szerepét, miszerint „a kritikus változások – a pontatlan nyelvezet bevezetésétől a döntő fontosságú történetek tudatlanságáig – biztosítják, hogy szinte minden jelentés, bármilyen elítélő is legyen, mentesítse Izraelt a jogsértéstől”.
De bár a CNN lehet a legrosszabb egy rohadt csapat közül, az egyszerű igazság az, hogy nincsenek olyan médiacélpontok, ahol ezek a kiábrándult újságírók azt tapasztalnák, hogy szabadon beszélhetnek Izrael bűneiről, nem is beszélve átfogó népirtási céljairól.
Ha valóban megpróbálnak igazmondóként viselkedni, nagy valószínűséggel osztoznak a sorsban Antoinette Lattouf, egy újságírót, akit az Australian Broadcasting Corporation kirúgott, mert újra közzétette a Human Rights Watch riportját az izraeli atrocitásokról.
Lattouf állt a középpontban Izrael-barát lobbikampány követelte az elbocsátását, miután megvizsgálta egy videó valódiságát állítólagos hogy mutassák meg Sydney-ben a „Gáz a zsidókat” skandáló tiltakozó tömegeket.
Szokás szerint a történet megkérdőjelezhetetlen volt jelentett a nyugati média nagy része. Múlt héten egy hosszadalmas új-dél-walesi rendőrség vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a hangsávot hamisították.
Sötétben hagyták
Az egyik fő kritika a CNN tudósításával kapcsolatban Thompson idején az, hogy ragaszkodott az Izrael-párti keretekhez. Az egyik vezetői feljegyzés kijelenti: „Továbbra is mindig emlékeztetnünk kell hallgatóságunkat a jelenlegi konfliktus közvetlen okára, nevezetesen a Hamász-támadásra, valamint civilek tömeggyilkosságára és elrablására”.
A bennfentesek szerint a CNN a Hamász október 7-i merényletét használta fel „izraeli akciók hallgatólagos igazolására, és hogy más kontextus vagy történelem gyakran nem kívántak vagy marginalizáltak”.
Ahogy az egyik munkatárs megjegyezte: „Izrael minden lépése – hatalmas bombák ledobása, amelyek egész utcákat pusztítanak el, egész családokat semmisítenek meg – a tudósítást végül masszírozzák, hogy létrehozzák az „eljönnek” narratívát.
De amint azt a MEE korábban kifejtette, nem csak a CNN határozta el, hogy olyan hamis egyensúlyt hoz létre, amely hasznosan lehetővé teszi számára, hogy kétségbe vonja a népirtást.
A BBC és más csatornák hónapok óta újranézték az október 7-i történelmi borzalmakat, túl gyakran annak rovására, hogy Izrael gázai lemészárlásának jelenlegi borzalmait sugározzák.
A felfedezés például az tömegsír A múlt héten Gáza északi részén a nyugati média eltemette azokat az áldozatokat, akiket megbilincseltek, és a jelek szerint megkínozták őket a kivégzés előtt.
Ahogy Kenneth Roth, a Human Rights Watch vezetője, kíváncsi egy tweetben: „Miért nem ez egy nagyobb történet?” Ki kételkedhet abban, hogy a holttestek ukránok voltak, és Oroszország, nem pedig Izrael volt a keretben?
A bizonyítékok mellőzésének van egy olyan mintája, amely ellentmond Izrael hivatalos narratívájának, és amely az október 7-i eseményekkel kezdődött – állítólag a CNN vezetői szerint a létfontosságú, közvetlen kontextust folyamatosan hangsúlyozni kell, mint „ennek a jelenlegi konfliktusnak az okát”.
Meglepő módon a nyugati csatornák hetek óta megtagadták, hogy beszámoljanak az izraeli média nyomozásairól, amelyek újraértékelték az október 7-i eseményeket, és megdöntötték a hivatalos izraeli követeléseket.
A nyugati közönség teljesen homályban maradt.
Október 7. óta Izrael és a nyugati média népszerűsíti azt a történetet, miszerint a Hamász elevenen elégette az izraelieket – ez a nyilvánvaló vadság, amely hamarosan a legfőbb indoka lett Izrael népirtó bombázásának és Gáza lakosságának éheztetésének. De az izraeli média nyomozások erősen jelez hogy nem a Hamász, hanem maga Izrael égette el sok polgárát tanklövedékekkel és Apache helikopterek által kilőtt Hellfire rakétákkal.
Ezek a jelentések azt mutatják, hogy a Hamász támadástól elvakult izraeli parancsnokok a hadsereg hírhedt "Hannibál-irányelvére" hivatkoztak, amely előírja az izraeli katonáknak, hogy akadályozzák meg az izraeliek túszul ejtését, még akkor is, ha az megöli őket.
Ezt a „tömeges Hannibált”, ahogy egy izraeli parancsnok nevezte, útnak indították nagy részletességgel a Yedioth Ahronoth izraeli újság veterán katonai tudósítóitól.
Hasonlóképpen, a nyugati média egyike sem látta megfelelőnek, hogy beszámoljon arról, hogy az izraeli hadsereg saját etikai tanácsadója, Asa Kasher, a Tel-avivi Egyetem professzora hívott az izraeli hadsereg aznapi akciói „borzasztóak”, és sürgősen ki kell vizsgálniuk egy állami vizsgálóbizottságot.
Azt mondta az izraeli Haaretz újságnak, hogy gyanítja, hogy a Hannibál-irányelv izraeli civilek ellen, nem pedig elfogott izraeli katonák ellen hivatkoznak az izraeli törvényekre.
Karrier öngyilkosság
A probléma nem csak az, hogy a nyugati média egyként járt el az Izrael által október 7-én elkövetett bűncselekmények meggyőző bizonyítékainak eltüntetésében. Ugyancsak egyként hiszékenyen különösen barbár bűncselekményeket tulajdonítottak a Hamásznak a legkevesebb bizonyíték alapján – olyan megalapozatlan állítások alapján, amelyeket Izrael akkor használt népirtó tombolása igazolására.
Ez közvetlenül október 7-e után kezdődött azzal a váddal, hogy a Hamász különféleképpen lefejezte a csecsemőket, felakasztotta őket a mosókötélre, és sütőben megsütötte. Ezeket az állításokat még a Fehér Ház is visszhangozta.
Még mindig nincs bizonyíték egyikre sem.
A CNN munkatársai fel vannak háborodva, hogy Hadas Gold, az egyik jeruzsálemi riportere – a Gázáról szóló minden példányt átvizsgáló egység tagja – kritikátlanul újrahasznosította Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök hivatalából származó hazugságokat.
Hihetetlennek minősítette a Hamász cáfolatát a lefejezett csecsemőkről, „amikor szó szerint van videónk ezekről a srácokról, ezekről a fegyveresekről, ezekről a terroristákról, akik pontosan azt teszik, amit állítólag nem tesznek civilekkel és gyerekekkel”.
Valójában senki nem látott ilyen videókat, legkevésbé a CNN. Egyszerűen megismételte azokat a hazugságokat, amelyeket izraeli tisztviselők mondtak neki, és megdönthetetlen tényeknek adta ki őket. De ez a legalapvetőbb újságírói elvek feladása nem korlátozódik a CNN-re. A nyugati média nagy része sietett hozzá vádolja a Hamászt csecsemők meggyilkolásával és lefejezésével.
Az óvatosságot nyugodtan szélnek örvendezhetjük, amikor a Hamász elleni követelésekről van szó, amikor egyetlen nyugati újságíró sem merne ilyen meggondolatlanul előmozdítani az Izrael elleni bizonyítékok nélküli követeléseket. Nincs szükségük feljegyzésre a vezetőségtől, hogy megértsék, ez karrier-öngyilkosság lenne.
Éppen ezért az Izraelről és Palesztináról szóló tudósítások tudományos kutatása mindig ugyanarra a következtetésre jut: a média palesztinokkal szembeni elfogultsága lekerült a listáról.
Például egy tanulmány, amely a BBC első hónapjában a Gázai övezet elleni izraeli támadásról tudósított, teljes következetlenséget talált a használt nyelvezetben.
A „gyilkosság”, „gyilkos”, „tömeggyilkosság”, „brutális gyilkosság” és „irgalmatlan gyilkosság” kifejezéseket folyamatosan használták az izraeliek egyetlen október 7-i napon bekövetkezett halálának leírására és a nézők emlékeztetésére. Azok kifejezéseket egyszer sem használták az izraeli palesztinok sok hetes lemészárlásának tudósításában.
Mint mindig, a média implicit módon legitimitást és törvényességet biztosít az izraeli erőszaknak, még akkor is, ha népirtást követ el, hogy a palesztin erőszakot automatikusan megtagadják.
A Hamasz elsötétülése
Ez a probléma nemcsak a népszerű sajtót, hanem az úgynevezett komoly, „liberális” médiát is nagyon megfertőzi.
A The Guardian követte a New York Times-t abban, hogy nem csak nem számolt be azokról a borzalmakról, amelyeket Izrael sújtott saját polgáraira október 7-én. Mindketten aktívan támogatták a Hamász elleni bizonyítékok nélküli állítást, miszerint aznap „szisztematikus” nemi erőszakot követett el, szexuális erőszakot háborús fegyverként használva.
A New York Times lélegzett Ennek az állításnak a hitelességét egy széles körben megosztott történetben december végén. A feltételezett elsődleges nemi erőszak áldozatának családját a New York Times azonnal idézte vádlott a hamisság előmozdításának és azok manipulálásának papírja. Más jelentős eltérések és következetlenségek is voltak a jelentésben.
Miután belső tiltakozások támadtak a személyzet körében a gyengén bizonyított történet miatt, a lap határozatlan időre elhalasztotta zászlóshajója, a „The Daily” podcast egy epizódját, amelynek a Times eredeti történetét kellett volna kibővítenie.
Az Intercept meg A New York Times dilemmája: vagy „futtasson egy olyan verziót, amely szorosan illeszkedik a korábban közzétett történethez, és kockáztatja, hogy súlyos hibákat újra közzétesz, vagy tegyen közzé egy erősen tompított verziót, amely kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a lap továbbra is kitart-e az eredeti jelentés mellett”.
Ennek ellenére, e nyilvánvaló gyengeségek ellenére, a Guardian regurgitált a Times története pontosan – ugyanazon hiteltelen izraeli források alapján.
Ami a tényszerű feljegyzések félrevezetését olyan könnyűvé teszi, az az, hogy a média kizárólag izraeli forrásokra támaszkodik, és reflexszerűen bízik azokban.
A The Guardian a CNN-nek végzett vizsgálata, ismét paradox módon, a személyzet azon aggodalmára hivatkozik, hogy a vezetés ragaszkodott a Hamász-nyilatkozatok elhallgatásához, azzal érvelve, hogy bármi, amit ír, „lázító retorika és propaganda”, és ezért „nem hírértékű”.
Az egyik munkatárs megjegyezte: „A CNN-nézőket megakadályozzák abban, hogy halljanak a történet egyik központi szereplőjéről… Nem újságírás azt mondani, hogy nem beszélünk valakivel, mert nem szeretjük, amit csinálnak.”
De ez a szokásos médiagyakorlat, amikor a Hamászról van szó. A BBC és más csatornák jelzik eredendő ideológiai elfogultságukat, amikor kormányaik öncélúan „terrorszervezetként” minősítették a Hamászt. Soha nem mernék úgy leírni Izraelt – egészen pontosan –, hogy „a Nemzetközi Bíróság népirtás vádja alatt áll”.
Craig Murray volt brit nagykövetként neves, a BBC egy nyolcperces részlettel vezette hírét, amelyben az ENSZ menekültügyi hivatalának gázai övezetében tevékenykedő munkatársainak a Hamászban való részvételével kapcsolatos, bizonytalan izraeli vádakat dolgoztak fel. A BBC tudósítása hatékonyan racionalizálta az Egyesült Királyság kormányát határozatot az Unrwa visszafizetéséről, még akkor is, ha egy ottani példátlan humanitárius katasztrófa történt.
Később a Channel 4 volt az, az igazi újságírás egy túl ritka pillanatában kimutatta, hogy az Izrael által az Egyesült Királyságnak és más kormányoknak küldött dokumentumok nem szolgáltattak bizonyítékot állításainak alátámasztására.
Pontosan az az újságírás-ellenes döntés, hogy figyelmen kívül hagyják a Hamasz nézeteit, valamint a szélesebb palesztin perspektívák mellőzése, az ad Izraelnek és lobbicsoportjainak szabad kezet saját lázító retorikájuk és propagandájuk terjesztésére.
A Hamaszt túl gyakran ítélik bűnösnek, bármivel is vádolják. Ez a gyalázkodási folyamat még azokra is kiterjed, akik szolidaritást tanúsítanak Gáza szenvedésével, köztük milliókra, akik a nyugati városokban vonultak fel. Már többször is feliratú és a Hamasz támogatóiként gyalázzák.
Az igazi nyomások
A The Guardian különféle magyarázatokat ad arra vonatkozóan, hogy a CNN miért nem tudott olyan lehangolóan megfelelően tudósítani a gázai mészárlásról. Mindegyikben van igazság eleme.
A CNN valóban attól tart, hogy szembeszáll az Egyesült Államok kormányával, és megkérdőjelezi külpolitikai programjának kritikus részét.
A hirdetők kétségtelenül kereskedelmi nyomást gyakorolnak. Az izraeli lobbi biztos lehet benne, hogy fenyegetéseit komolyan veszik, amikor az újságírókat antiszemitizmussal vádolják, amiért kiléptek a sorból. Mindezeket a nyomásokat pedig tetézik azok a nehézségek, amelyekkel az újságírók szembesülnek a Gázába való bejutás során.
A Guardian azonban nem akarja, hogy olvasói észrevegyék, hogy mindezek a nyomások nemcsak a CNN-re, hanem minden más vállalati médiára is vonatkoznak, beleértve magát a Guardiant is. Ez az oka annak, hogy a kudarcok általánosak, nem korlátozódnak egy vagy két műsorszolgáltatóra.
És ezek a nyomások nem csak a jelenlegiek. Mindig ott vannak. Éppen ezért az állami-vállalati média nem volt hajlandó komolyan venni a vezető izraeli és nemzetközi emberi jogi szervezetek érveit, amelyek szerint Izrael egy apartheid, rasszista állam, és egy olyan szisztematikusan elnyomja palesztinok.
De még ezek a magyarázatok sem mondják el a teljes történetet. A mélyebb igazság az, hogy a nyugati kereskedelmi média nem különül el jobban hirdetői vállalati érdekeitől, mint egy olyan állami műsorszolgáltató, mint a BBC, az őt finanszírozó állam kulcsfontosságú érdekeitől. Ezek szervesen össze vannak kötve.
A médiát birtokló nagyvállalatok és milliárdosok nagymértékben fektetnek be a fegyver- és fosszilis tüzelőanyag-iparba, amely a Nyugat folyamatos gyarmati stílusú katonai uralmát követeli meg a bolygón és erőforrásaiban.
Izrael régóta az olajban gazdag Közel-Kelet nyugati intézményeinek irányítója, és a fegyverek, az új technológia, a felügyeleti és rakétaelfogó rendszerek próbapadja.
Bár ritkán emlegetik, jelenleg nyugati bombák pusztítják Gázát, és a nyugati finanszírozású technológia védi meg Izraelt a megtorlástól. Végtelen nyugati támogatás nélkül Izrael soha nem telepedett volna meg a palesztinok hazájának romjain. És töretlen támogatás nélkül már régen kénytelen lett volna békét kötni szomszédaival.
Ezzel a kontextussal – és csakis ezzel – magyarázható a média konzisztens, kiszámítható és reflexív tudósítása a régióról. Izraelnek mindig a kétely haszna van, még akkor is, ha bűnei félreérthetetlenek, míg a palesztinokról azt feltételezik, hogy vadságot követnek el, még akkor is, ha a bizonyítékok gyengék vagy nem léteznek.
A valóság az, hogy a nyugati média soha nem tud igazán beszámolni Izrael több évtizedes bűnözésének természetéről és mértékéről. Mert ha ezt tennék, az azt jelentené, hogy lelepleznék régóta bűnrészességüket ezekben a bűncselekményekben.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz