William Deresiewicz ismerteti, hogyan működik a szépirodalom, James Wood
Nincs áram felszabadító kritika, nincs életképes alternatívája a szépirodalom és más irodalom status quo-kritikájának, ahogyan William Deresiewicz állítja a Nation magazinban?: „A heroikus kritika gondolata, akárcsak a hősi művészeté,… már nem hiteles”, tekintve, hogy „felhagytak a az elmúlt évtizedek radikális kritikájának politikai dimenziója” és „minden olyan érzés, hogy a politika és a kultúra összefügg, vagy hogy kritikájukat össze kell kapcsolni…”.
Valójában néhány felszabadító kritika hangzik el az akadémián, nemhogy máshol, különösen az interneten, másokkal együtt felszabadító lit is. Jelentős előrelépés történt a kritika terén az elmúlt évtizedekben, különösen a nagyrészt a kereskedelmi kritikai körökön kívülről, többek között Edward Said munkássága miatt.
A domináns kritika túlságosan elszegényedett – jegyzi meg Deresiewicz –, de sokkal elszegényedettebb, mint amennyit érint. Ez különösen az internet korszaka felé tart, hogy a domináns folyóiratokon és folyóiratokon túl ne keressünk más aktuális kritikai irányzatokat, legalábbis elhanyagolható, hogy megőrizzük a cikkben elítélt zárt irodalomszemléletet. különösen azért, mert az egyetlen bemutatott alternatíva az elmúlt évtizedek korlátozott, túl gyakran elfogult vagy retrográd domináns kritikája. Noha Deresiewicz azt állítja, hogy James Wood példája sivatagba vezetné a kritikát, saját cikke máris ott hagyja az olvasókat, mert Deresiewicz nemcsak eltemeti a kortárs felszabadító kritikát, hanem el is temeti. a múlt ilyen kritikája, tendencia az amerikai kritikában létfontosságúbb, döntőbb, mint az általa idézett kritikai hagyományok nagy része.
Elmenekül kiváló kritikus, Maxwell Geismar, az egyre progresszívebb Geismar, aki egy időben írt, mint a meghatározó kritikusok, Deresiewicz dicséri („a New York-i kritikusok”), Geismar, aki egy ideig nem volt idegen a Nemzet lapjaitól, de később kiírták a történelemből. a felszabadító világ gyökereinek, jelenlegi valóságának és lehetőségeinek nagy részével. Deresiewicz Wooddal és a New York-i kritikusokkal a saját készítésű domináns kivilágított dűnék között találja magát.
A recenziójában szereplő Deresiewicz-borítók egy részét korábban és mélyebben felszántották a „Fiction Gutted – Az intézmény és a regény" (újabban is röviden itt: "Zadie Smith „Két út a regényhez” című művéből“) és máshol ezen az oldalon, olyan kritikákban, amelyek Deresiewicz nézeteinek egyébként korlátozott jellegét is mutatják. Idáig azt mondja a létesítmény, aztán ez egy kicsit távolabb, és nem több… egészen a jövőbeni további apró kiigazításokig.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz