GAZA CITY, február 14. (IPS) – A zuhogó esőben Suhail el-Amoudi Gáza város kikötőjének rakpartján áll, és nézi az elöregedett és viharvert halászhajókat, amint veszedelmesen billegnek a földközi-tengeri téli vihar hullámai közepette.
El-Amoudi, a gázai vizeken 30 éves veterán halász számára azonban nem a hullámok vagy a szél aggasztja. Inkább az izraeli haditengerészet hajója a láthatáron, jól látható a vihar ellenére.
A tengeren töltött elmúlt három évtized során El-Amoudi számos változáson ment keresztül – de a gázai életnek mindig van egy állandója: „Az izraeliek jelentik az élmény kulcsát” – mondta. – A jelenlétük mindig érezhető.
Különösen a palesztin felkelés 2000. szeptemberi kezdete óta Izrael „feszíti a hurkot” a gázai halászokon – mondta El-Amoudi. A halász hozzátette, hogy bár az izraeli védelmi erők és a gázai halászok közötti kapcsolatok soha nem voltak jók, „ilyen rossz sem volt még soha”.
Következésképpen a rakpartok ritkán lakottak, a piacok pedig teljesen üresek a halaktól.
A gázai kikötő ma már elhagyott halászhajók múzeuma, amelyek javítási költsége messze meghaladja a tulajdonosaik erőforrásait.
"A hajómnak 20,000 50 dollár karbantartásra van szüksége" - mondta el-Amoudi, hozzátéve, hogy a nehéz helyzet szegénységre ítélte. El-Amoudi két izraeli sékelből (XNUMX cent) kiürítette a zsebét, és fanyar mosollyal azt mondta az IPS-nek: „Ez nem megy”.
A gázai kikötőben mintegy 433 hajót tartanak nyilván, de ezeknek csak elenyésző töredéke alkalmas a tengerre.
Még mindig kevesebben kockáztatják az izraeli tilalmat a gázai halászokra.
Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint 40 októbere óta a gázai vizeken az esetek legalább 2003 százalékában abszolút halászati tilalom van érvényben.
2006. június vége óta – csaknem nyolc hónapja – a tilalom teljes.
Összességében a palesztin halászok havi fogása a 823. júniusi 2000 tonnáról 50 végére 2006 tonnára esett vissza.
A regisztrált halászok száma is jelentősen csökkent, az 5,000-as évek 1980-ről napjainkra kevesebb mint 3,000-re csökkent az ENSZ adatai szerint.
Legalább 35,000 80 ember támaszkodik közvetlenül a halászati ágazatra a megélhetésükért, miközben az ENSZ több mint XNUMX százalékos szegénységi szintet tart Gázában.
2000-ben a Palesztin Központi Statisztikai Hivatal 10 millió dollárra értékelte az iparágat; ma ennek a termelékenységnek az árnyéka.
A Palesztin Nemzeti Hatóság (PNA) halászati minisztériuma komor értékelése szerint 2007 végére az egész ágazat összeomlik, ha az izraeliek nem változtatnak drasztikusan a gázai halászokkal kapcsolatos politikájukon.
A Gázában tevékenykedő ENSZ-ügynökségek 2006 végén egy átfogó jelentésben megerősítették a PNA borzasztó előrejelzését.
Az ENSZ konszolidált fellebbezési folyamatáról szóló közelmúltbeli jelentése kijelentette, hogy ha a válságot kiváltó „kiváltó tényezők” továbbra is fennállnak, „az élelmezésbizonytalanság továbbra is meredek ütemben fog növekedni, ami hátrányosan érinti a kiszolgáltatott csoportokat”.
A szűkösség a hal árának rohamos emelkedéséhez vezetett, amelynek ára mostanra meghaladja Gáza 1.5 millió lakosának szinte teljes árát.
Az Élelmezési Világprogram, amely Gáza legszegényebbjeinek körülbelül negyedmillió emberét látja el, sürgős felhívást tett közzé a gázai halak és egyéb állati fehérjék étrendjéből való eltávolítása miatti alultápláltság miatt.
A WFP szerint a halfehérje az elfogyasztott gázai menekült lakosság legalább egyharmadát tette ki.
A PNA és az izraeli kormány által a telepesek 2005-ös, Gázából történő Izrael általi „kivonását” megelőző hónapokban jóváhagyott átfogó értékelésében a Világbank kijelentette, hogy a palesztin gazdaság összeomlása „a modern történelem legrosszabb eseményei közé tartozik”.
A Világbank a gazdasági válságért „mindenekelőtt” Izrael bezárási rendszerét említette.
Ez az értékelés azt jelentené, hogy Izrael megsérti a Negyedik Genfi Egyezmény (52) 1949. cikkét, amelyet Izrael is aláírt. Az 52. cikk kimondja: „Semmilyen szerződés, megállapodás vagy rendelet nem csorbíthatja a munkavállaló jogait, akár önkéntes, akár nem.”
A cikk így folytatódik: „Tilos minden olyan intézkedés, amelynek célja a munkanélküliség megteremtése vagy a munkavállalók számára kínált lehetőségek korlátozása a megszállt területen, hogy rávegyék őket arra, hogy a megszálló hatalomnak dolgozzanak.”
Június vége óta, amikor egy izraeli katonát palesztin fegyveresek fogságba ejtettek egy izraeli katonai forrás „merész kommandós razziának” nevezett izraeli hadsereg egyik állomásán a gázai határon, teljes halászati tilalom van érvényben.
Az izraeli hadsereg azt állítja, hogy a tilalmat azért vezették be, hogy a palesztin fegyveresek ne vigyék tengeren Egyiptomba az elfogott katonát.
A gázai kikötőben partra vetett fogyatékkal élők és golyókkal teli csónakok felületes tanulmányából kiderül, hogy sok halász szembeszáll az izraeli tilalmakkal, és jelentős árat fizetett.
„Mit választunk” – kérdezte el-Amoudi, miközben mérlegelte a családja éhezésének hatását, illetve a halászat veszélyét az apró gázai partvidéken.
A gázai Palesztin Emberi Jogi Központ figyelemmel kíséri a bezárási rendszert, és heti jelentései mindig tartalmazzák az izraeli erők halászok és felszereléseik elleni támadásait.
A PCHR közelmúltbeli jelentése így szólt: „Az izraeli megszálló erők intenzív megfigyelés alatt tartották a halászokat, akik helikoptereket és ágyús hajókat használnak” a kis halászhajók ellen.
Az izraeli haditengerészet rendszeresen letartóztat és lelőtt palesztin halászokat.
Az elmúlt évben négy halász halt meg, miután izraeli erők megtámadták őket. Több tucat embert letartóztattak.
Január 11. és január 17. között az izraeliek legalább 14 gázai halászt fogva tartottak jóval a palesztin halászati területen belül.
A PCHR szerint a január közepén letartóztatottak közül hárman még mindig őrizetben vannak, és azóta nem hallottak róluk.
A palesztinok gyakran kénytelenek a parttól néhány száz méteren belül horgászni, vagy akár a partvonalról is kivetik házi hálóikat.
Az oslói békeszerződés értelmében a palesztin halászok 20 tengeri mérföldre jogosultak a gázai partvonaltól, de el-Amoudi határozottan azt állítja, hogy ez a szabadság soha nem valósult meg.
„Amint elhagyja a dokkot, a zsidó vizeken van” – mondta El-Amoudi. – Nem tesznek különbséget. (END/IPS/MM/PI/IP/IF/HD/JO/SS/07) (END/2007)
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz