A közel két évtizeddel ezelőtt a dél-afrikai apartheid leállítását elősegítő gazdasági és politikai nyomásgyakorlás nemzetközi kampánya mintájára a növekvő bojkott, elidegenítés és szankciók (BDS) mozgalom, amely a palesztin területek Izrael általi megszállását célozza, az utóbbi időben figyelemre méltó győzelmeket aratott.
Az eredmények közé tartozik az áprilisi bejelentés, hogy az Ahava, egy izraeli kozmetikai cég zászlóshajója, amely állítólag egy ciszjordániai telepen gyártja termékeit, elveszíti bérleti szerződését, válaszul az évekig tartó tiltakozásra. Februárban a legendás folkénekes, Pete Seeger csatlakozott az Izrael bojkottja előtt álló művészek listájához, köztük Elvis Costello, Dustin Hoffman, Gil Scott-Heron, Johnny Depp és a Pixies.
Izrael védelmezői ezeket a győzelmeket kisebb irritációnak tekintik, de a kormány riadtan reagált. Februárban a Knesszet először jóváhagyta a BDS támogatását kriminalizáló törvényjavaslatot. Izraeli kommentátorok, köztük a befolyásos tel-avivi székhelyű Reut Institute, a BDS mozgalmat „stratégiai fenyegetésnek” nevezték Izrael államra. Az Egyesült Államok pedig, Izrael pártfogója, csatlakozott a kritikusok kórusához. „Amikor izraeli akadémikusokat bojkottálnak – ez nem kifogásol egy politikát –, az antiszemitizmus” – mondta Hannah Rosenthal, a külügyminisztérium antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó megbízottja április 2-i beszédében.
Rosenthal nyilatkozata közvetlenül azután hangzott el, hogy az Egyesült Államok jeruzsálemi konzulátusa jóváhagyta a régóta halogatott vízumot Omar Barghoutinak, a BDS mozgalom egyik vezető alakjának. A Boycott, Divestment and Sanctions: The Global Struggle for Palestiinan Rights című új könyv szerzője, Barghouti kénytelen volt elhalasztani az amerikai egyetemi kampuszok körútját, miután vízumát négy hónapig felfüggesztették. Válaszul egy nemzetközi kampány telefonhívásokkal és e-mailekkel bombázta a konzulátust.
A Barghouti turnéjának meghiúsítására tett kísérlet nem meglepő a BDS mozgalom növekvő népszerűsége feletti amerikai és izraeli kormányzat fokozott ellenőrzése mellett. Barghouti alapító tagja az Izrael tudományos és kulturális bojkottjáért indított palesztin kampánynak, Max Blumenthal díjnyertes újságíró pedig „a BDS mozgalom egyik leghatékonyabb stratégájaként és támogatójaként” emlegeti Barghoutit.
Barghoutival azután találkoztam, hogy kiadója, a Haymarket Books áprilisra ütemezte turnéját. Egy zsúfolt manhattani kávézóban ülve Barghouti arról beszélt, hogy az apartheidellenes kampányolóként szerzett tapasztalataira építve az amerikai egyetemi kampuszokra összpontosította figyelmét. „Amikor az apartheid-ellenes mozgalom tagja voltam, tudtuk, hogy nyertünk, amikor a Columbia, Stanford, Berkeley, Harvard és Princeton leváltak. Ez volt a dél-afrikai apartheid rendszer végének kezdete.”
Barghuti úgy írja le könyvét, mint „egy mozgalomról, amely valójában még mindig nagyon gyorsan növekszik, és változik, átalakul, és sok támogatóra tesz szert. [A könyv] számba veszi a mozgalom fő intellektuális alapját, a fő eredményeket, a fő kihívásokat és azt, hogy innen merre tovább.
A mozgalomnak három követelése van: a palesztin területek izraeli megszállásának és az elválasztó gát lebontásának megszüntetése, az izraeli palesztin állampolgárok egyenlősége és a palesztin menekültek visszatérésének joga. E célok elérése érdekében a BDS mozgalom az izraeli termékek és intézmények bojkottálását, a megszállásból profitáló vállalatoktól való megválást és az Izrael elleni kormányzati szankciókat szorgalmazza.
A BDS kritikusai azt állítják, hogy a mozgalom Izrael „delegitimizálására” törekszik. Barghuti visszautasítja az ilyen vádakat: „Ez legfeljebb képmutató, megalapozatlan és teljesen alaptalan. A dél-afrikai időkben az apartheidellenes mozgalomban – amelyben én is részt vettem – senki sem állította, hogy a dél-afrikai apartheid elleni küzdelem a dél-afrikaiak, afrikánerek, fehérek és angol dél-afrikaiak delegitimálása lenne. Úgy tekintették, mint az apartheid delegitimizálását, hiszen… Delegitimizáljuk a megszállást, az apartheidet és a jogok megtagadását. Nem delegitimálunk egyetlen embert sem.”
A nagyhatalmú kormányok válaszaiból egyértelműen kitűnik, hogy a BDS mozgalom feldarabolja az Izraelt támogató kulcsfontosságú bástyákat Nyugaton – pontosan a mozgalom célja, mondja Barghuti. „Úgy gondolom, hogy Nyugaton sok helyen, különösen Nyugat-Európában, már megnyertük a csatát a szívekért és az elmékért. … A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint az európaiak Izraelt, Észak-Koreával, Iránnal és Pakisztánnal együtt a világbéke legfontosabb fenyegetéseinek tekintik. Tehát Izrael ott van a bajnokságban, és a BDS mozgalom kulcsszerepet játszott.”
De az Egyesült Államokban még nagyobb a tét. Barghuti azt mondja: „Túl korai még megemlíteni egy valódi, jelentős változást az Egyesült Államokban a palesztin-izraeli gyarmati konfliktusról szóló diskurzusban”, de az alulról és a főiskolai campusokról „nagy változás történt a a diskurzus."
Például a New York-i Egyetem Students for Justice in Palestine nevű szervezete éppen most indította el az elidegenítési kampányt az egyetemen, és az Arizonai Egyetem hallgatói nemrégiben hasonló erőfeszítésbe kezdtek.
A BDS mozgalom az Egyesült Államokban hatalmas erőkkel áll szemben. Az izraeli kormány felszólítására olyan szervezetek, mint az Észak-Amerikai Zsidó Szövetség és a Zsidó Közügyek Tanácsa, 6 millió dollárt költenek a következő három évben a BDS-kezdeményezések leküzdésére. Mindazonáltal a baloldali zsidó csoportok, mint például a Meretz USA cionista csoport, elkezdték magáévá tenni a bojkott logikáját. Kiváló példa erre a Jewish Voice for Peace, amely jelenleg egy kampányt vezet, hogy nyomást gyakoroljon a TIAA-CREF nyugdíjalapra, hogy a megszállásból hasznot húzó vállalatoktól válasszon részesedést.
„Sok zsidó csoport, akik korábban a kerítésen ültek a gázai izraeli mészárlás előtt, a Gáza utáni palesztin jogok mellett foglalt állást. Egyre inkább a BDS irányába mozdulnak el” – mondja Barghuti.
Egyes aktivisták azzal érveltek, hogy a BDS mozgalom most is profitálhat az arab felkelésekből, amelyek sok amerikait elbűvöltek és inspiráltak, amint azt a wisconsini szakszervezeti tiltakozás is mutatja.
„A legtöbb arab felkelés a palesztin intifádát, az első intifádát tulajdonítja forradalmaik fő inspirációjának. Viszont nagyon inspirálnak bennünket a népek forradalmai, különösen Tunéziában és Egyiptomban. A legfontosabb, hogy az egyiptomi forradalom után drasztikus, visszafordíthatatlan átalakulás ment végbe az erőviszonyokban” – mondja Barghuti.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz