Amikor a fiatalok újonnan tiltakoznak, sokan elgondolkodhatnak azon, hogy miért kell. Miért szenvednek iskolai lövöldözéstől, elviselhetetlen diákadósságtól, gyermekéhségtől, rasszista gyilkosságoktól, szexista nemi erőszaktól, növekvő szegénységtől, tompító háborútól, értelmetlen és bizonytalan munkától, burjánzó profitszerzéstől, mindent átható politikai korrupciótól és eszkalálódó klímakatasztrófától? Miért okoz opioid csapást az egészségügy? Miért hamvasztja el a természetet az áruk létrehozása? Miért kell a fiataloknak annyi társadalmi hibát kijavítaniuk?
Mi idős aktivisták válaszoljuk, mert társadalmunk profitorientált, rasszista, szexista, én-első konyhái, hálószobái, iskolái, játszóterei, városrészei, szavazófülkék, kulturális központok, törvényhozók, bíróságok és munkahelyek társadalmi bajokat produkálnak. A társadalom fogója addig hajlít bennünket, amíg alá nem vetjük magunkat a túlélésért, vagy lopunk, hogy boldoguljunk. A fenébe a rendszer. Átok a kongresszusra és a vállalatokra. Hiányos, válaszunk elkerüli a felelősséget.
Az én generációm az 1960-as években ébredt. Az állampolgári jogok, a nők felemelkedése, a szegények felvonulása és a háborús erőszak tanítottak bennünket. Az ellenkultúrális innovációk tápláltak bennünket. Lázadók lettünk okokkal. Egy történelmi szempillantás alatt milliók utasították el a meglévő társadalmi kapcsolatokat. Több százezren jutottunk el az elnyomással szembeni ellenállás teljességébe. Több tízezren köteleztük el magunkat az élet minden oldalának forradalmasítása mellett.
Ismertük a társadalom bajait. Ismertük a forrásukat. Még azt is sejtettük, hogy cseréljünk. Mindezt még azelőtt, hogy gyermekeink nem születtek volna, mielőtt gyermekeink nem születtek, és mielőtt a gyerekeink gyermekei felébredtek Trumpra. Tehát fél évszázad elteltével miért van még mindig tele a világ igazságtalansággal?
Túl könnyű azt mondani, hogy a világ csúnyasága mélyebbre és keményebbre futott, mint gondoltuk, és túl könnyű azt mondani, hogy megpróbáltuk, a rendszer legyőzött minket, rajtad a sor, csináld jobban. Túl rezignált, hogy azt mondjuk, túl sokan veszítettük el a reményt és estek vissza abba a szerepbe, amelyből korábban kiestünk, és túl elkeserítő ahhoz, hogy azt állítsuk, hogy egy nagy rossz ellenfél elkerülhetetlenül legyőzött minket, keressünk kevesebbet.
Ötven év elteltével az én generációmnak be kell vallania, hogy elrontottuk az esélyünket, hogy megnyerjünk egy új világot. Tájékozottak voltunk, elkötelezettek és állhatatosak voltunk. Bátran cselekedtünk olyan módon, amely csökkentette a katonai káoszt, felújította a faji, nemi és szexualitási kapcsolatokat, javította az ökológiát és még sok minden mást. De elkövettünk olyan pusztító hibákat is, amelyek csökkentették elérhetőségünket, és lelassították kilátásainkat. Itt van néhány.
Gyakran voltunk szigeten, de ritkán voltunk kifelé. Szocializálódtunk, de túlnyomórészt hozzánk hasonló emberekkel. Élveztük közösségünket, de olyan agresszíven védtük a valós és képzelt jogsértések ellen, hogy lebegtünk, immunizáltunk a kívülről jövő belátások ellen, és többnyire elidegenítettünk másokat a velünk való kapcsolattartástól. Megerősítettük azokat a kapcsolatokat, amelyek már összekötöttek bennünket, de nem sikerült fáradhatatlanul új kapcsolatokat létrehozni, így az aktivizmus támogatottsága inkább nőtt, mintsem stabilizálódott vagy zsugorodott. Kerültük, hogy boldog idiótákká legyünk, de hagytuk, hogy a paranoia mélyre vessen.
Gyakran voltunk érzéketlenül reformellenesek, de ritkán határozottan forradalmárok. Joggal utasítottuk el, hogy szerény haszonra törekedjünk önmagukban, vagyis jogosan utasítottuk el a reformizmust, de elmulasztottuk, hogy a fájdalmat csökkentő reformok megnyerése növelheti az ellenállást. Mi megnyerheti a reformokat most, és ezzel egyidejűleg növelheti az erőt, hogy később még többet nyerhessen. Gyakran még nevetségessé tettük azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányultak, hogy több igazságot és több előnyt szerezzünk a legrosszabb helyzetben lévők számára. Elutasító magatartásunk azokkal szemben, akik kevesebbet keresnek, mint most a világot megnyerni, érzéketlen volt, és még inkább érzéketlenséget szült.
Gyakran voltunk büszkén rugalmatlanok, de ritkán rugalmasan magabiztosak. Annyira merevek voltunk, hogy elveszítettük a képességünket, hogy oly módon változtassunk, ami megkérdőjelezte az újonnan kialakított önmeghatározásunkat. Idővel nem hallottunk más hangokat, mint a sajátunkat. Eljutottunk a csodálatra méltóan állandó új válaszok keresésétől az újonnan elfogadott gondolatok és tettek káros megvédéséig a további növekedés ellen. A változást keresőkből azon változtunk, hogy megvédjük magunkat a változástól. Túl gyakran láttunk minden kritikát támadásnak, amelynek célja, hogy kisikljon minket. Kicsit, sőt néha vadul szektássá váltunk. Összekapkodtuk magunkat közben.
Gyakran voltunk félszegen szolidárisak, de ritkán teljes szívvel egységesek. Bámulatra méltóan támogattuk a kölcsönös segítségnyújtást, de sokféle célunk mellett ritkán jutottunk el a szép szavaktól az értelmes cselekedetekig. Sem készpénz, sem munkaerő gyakran nem áramlott az aktivizmus azon részeiből, amelyek mindegyikéből sokat tudtak felvenni, olyan részekre, ahol nem voltak ilyen lehetőségek. Olyan koalíciókat alakítottunk, amelyek lehetővé tették, hogy a különböző prioritású szervezetek és mozgalmak együtt harcoljanak egy meghatározott igényért, például egy háború befejezéséért. De nem hoztunk létre mozgalmak és szervezetek átfogó tömbjét, amelynek napirendje a legnagyobb közös összeg, semmint a legkisebb közös nevező volt az összes érintett között. Óvatosan egyesültünk, de nem mindannyian vettük át a vezetést a háborúellenes háborúellenes prioritások, a rasszizmusellenes faji prioritások, a feminista nemi szempontok, az ökológia és az osztályok gazdaságossági prioritásai között. Nem fonódtunk össze egyetlen nagy mozgalmi tömbbe, amelyben mindenki részesült abból, hogy minden résztvevő mindenkit támogat. Nem beszéltünk a nagy különbségekről, mivel mindannyian erőteljesen dolgoztunk a részek összegénél nagyobb egészért. Eltúloztuk, sőt fokoztuk az apró különbségeket, mivel mindannyian gyengén dolgoztunk egyedül.
Pénzügyileg gyakran voltunk ostobák, de pénzügyileg ritkán bölcsek. Joggal gyűlöltük a készpénzkapcsolat perverz dinamikáját, de tévesen alábecsültük erőfeszítéseink finanszírozásának közös megközelítésének szükségességét. Joggal utasítjuk el a profitszerzést. Mi jogtalanul ünnepeljük az elszegényedett eszközöket.
Káprázatosan látástalanok voltunk, nem éleslátóan látnokok. Miközben az ellenfelek kigúnyolták, hogy nem tudunk mindenre a jövőre vonatkozó válaszokat, mi elkezdtünk ünnepelni, hogy nincs válaszunk semmi jövőjére. Mivel a közönség nem remélt jelentős változást, elkerültük, hogy felvesse a nagy változás szükségességét és lényegét. Ahogy a családtagok, a szomszédok és a munkatársak kérdezték, hogy mi a célunk, az igazságosság és egyenlőség kérdését mondtuk, és felsoroltunk különféle rövid távú változásokat, de kerültük az olyan intézményeket, amelyek inkább megvalósítanák, semmint elfojtanák ezeket a célokat. Ahogy az emberek kételkedővé, cinikussá, sőt elutasítóvá váltak, azzal tápláltuk elidegenedésüket, hogy végtelenül ismételgettük, milyen rosszak a dolgok, és végtelenül figyelmen kívül hagytuk a kételyeiket, hogy bármi jobbat kínálhatunk. Azt mondtuk, csatlakozzon hozzánk a küzdelemben annak ellenére, hogy nem lát méltó intézményi célokat. Azt mondtuk, hogy egy másik világ is lehetséges, de nem adtunk reményt és intézményes célokat, amelyek bárkit is meggyőzhetnének az állítás igazáról. Nem mi inspiráltuk és nem adtunk okot a harcra egy másik világért.
Tehát amennyit elértünk, annyit vesztettünk, és ezért van az, hogy a mai fiataloknak annyi társadalmi hibát kell kijavítaniuk.
Tehát bármilyen utat fedeznek fel ti fiatalok, és bármilyen új döntést is hoznak, kérjük, kerülje el hibáinkat, nehogy aláássák az Ön törekvéseit, mint a miénket.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz