John Kerry külügyminiszter visszavetette magát a közel-keleti "békefolyamatba", különböző közel-keleti fővárosok között ingadozik, és megpróbálta rávenni az izraeli kormányt, hogy valamiféle megegyezésre jussanak a Palesztin Hatósággal.
Egyelőre ez csak folyamat. De ezen a ponton még a folyamat önmagában is óvott optimizmusra ad okot, miszerint történt némi előrelépés.
A két fél megegyezett, hogy megbeszélik. Ha azonban hamarosan valóban megindulnak a tárgyalások, akkor a figyelem a lényegre fog irányulni, és ez egy teljesen más kérdés. Ha valóban a tárgyalók a jövő héten Washingtonban az asztal túloldalán ülnek, a kérdés az lesz, ami mindig is volt: véget ér-e az 1967-ben elfoglalt földek izraeli megszállása, és megállapodnak-e egy palesztin állam határairól? Ha az esetleges regionális rendezés keretei nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, akkor tényleg nincs miről tárgyalni.
A Palesztinai Hatóságnak nyújtott új pénzügyi támogatás, egy esetleges fogolycsere, valamint a Palesztin Palesztin Köztársaság megállapodása, hogy felfüggeszti a további támogatást az ENSZ-nél vagy a Nemzetközi Bíróság előtti fellépést, mind fontos "bizalomépítő" intézkedések lehetnek. De a dolog lényege megmarad: a megszállás. Ott találkozik a gumi az úttal.
Naysayers és szabotőrök
Mióta Kerry megkezdte lázas űrsiklódiplomáciai körét, amelynek célja, hogy az Egyesült Államok által szponzorált megállapodást kössön új tárgyalásokról, az izraeli politikai intézmény – az amerikai tömegtájékoztatás nagy részének segítségével – igyekezett lekicsinyelni, sőt nevetségessé tenni Kerry erőfeszítéseit.
Először azt mondták nekünk, hogy az izraeli közvélemény nem sokat törődik az erőfeszítéssel, mivel a hazai aggályok foglalkoztatják. Aztán az a vonal ment tovább, hogy amíg az arab világ politikai felfordulásban van, az Egyesült Államok küldetésének semmi értelme. Még halványan burkolt felvetések is megjelentek, hogy nem a Fehér Ház áll a külügyminisztérium küldetése mögött. A Wall Street Journal rovatvezetője Bret Stephens [1] Kerryt "bolondnak nevezte, aki bolond ügyében jár". Caroline Glick [2], Benjamin Netanjahu miniszterelnök egykori külpolitikai tanácsadója, aki szorosan kötődik az amerikai neokonzervatívokhoz, azt írta, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere "kicsit idiótának tűnik manapság". Ennek ellenére Kerry makacsul követte célját.
Kerry egyértelműen egy csomag botot és sárgarépát használt, hogy biztosítsa az áttörést. Az Arab Liga kilenc tagú küldöttsége, amely Kerryvel találkozott Jordániában, kiadott egy nyilatkozat [3] azt mondták, "úgy vélik, Kerrynek a bizottságnak ma javasolt ötletei jó alapot és megfelelő környezetet biztosítanak a tárgyalások újraindításához, különösen az új és fontos politikai, gazdasági és biztonsági elemek tekintetében". Kerry az mondott [4] 4 milliárd dolláros gazdasági ösztönzőcsomagot ajánlott fel a palesztinoknak a tárgyalások megkezdéséhez.
Az, hogy Netanjahu és Mahmúd Abbász, a Palesztin Köztársaság elnöke megegyezett a beszélgetés megkezdésében, sokkot keltett Tel-Aviv hivatalos köreiben. A New York Times tudósítója, Jodi Rudoren azt írta, hogy „a fogoly szabadon bocsátása – és a tárgyalások folytatásáról szóló nagyobb megállapodás – azon múlott, hogy az elkövetkező napokban megszavazzák a kérdésben keserűen megosztott izraeli vezetést. Ez alábecsülésnek minősülhet.
A nyugati média gyorsan megjegyezte, hogy Danny Danon izraeli védelmi miniszter-helyettes, Netanjahu kabinetjének egyik vezetője és a kormányzó Likud Párt egyik kiemelkedő vezetője nyilvánosan kijelentette, hogy a kormány ellenezné a palesztin államot, és hogy az ezzel kapcsolatos tárgyalások hiábavaló. "A mi érdekünk" - mondta Danon [5], "a lehető legtöbb terület megtartása Júdeában és Szamáriában, Izrael fennhatósága alá helyezve azokat". Később azt mondta, a jelenlegi kormánykoalíció többsége soha nem engedné meg egy palesztin állam létrehozását.
Június 30-án Danont megválasztották a Likud Központi Bizottságának elnökévé.
Az amerikai médiában aligha esett szó arról, hogy Danon kijelentései csak részei voltak annak az izraeli magas körökben folyó szélesebb kampánynak, amely a Kerry-törekvés elejétől fogva kudarcra volt ítélve. Naftali izraeli gazdasági miniszter – mondta Bennett a médiának [6], hogy a palesztin állam gondolata "reménytelen", és a kísérlet, hogy egy palesztin államot létesítsen "földünkön", véget ért. Bennett a telepesek konferenciáján sürgette Izraelt http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2013/jun/18/israel-build-build-b… [7] , hogy "építs, építs, építs" annak érdekében, hogy "izraeli jelenlétet mindenütt" megteremtsünk. Ciszjordánia több mint 60 százalékának gyors annektálását szorgalmazta, és a rovatvezető szavaival élve. Roger Cohen a New York Timesban [8] "kijelentette, hogy a föld 3,000 éve Izraelé, és a kétállami megoldásra való törekvést a hiábavalóság kolosszális gyakorlataként jellemezte."
Tzipi Hotovely közlekedési miniszter-helyettes "illúziónak" nevezte a kétállami megoldást. Július 19-én Ze'ev külügyminiszter-helyettes – mondta Elkin az izraeli rádiónak [9] hogy az 1967-es határ elfogadása öngyilkosság lenne, és ellenezte az izraeli engedményeket a tárgyalások megkezdésére.
"Fontos a tárgyalás, és még fontosabb, hogy a tárgyalások realizmuson, és ne illúziókon alapuljanak" - mondta Netanjahu bizalmasa és Avigdor volt izraeli külügyminiszter. Lieberman írta [10] a Facebookon. "Nincs megoldás az izraeli-palesztin konfliktusra, legalábbis nem a következő években, és ami lehetséges és fontos, az a konfliktuskezelés." (Lieberman tavaly decemberben átmeneti szabadságot vett ki kormányzati tisztségéből a csalással és a bizalom megsértésével kapcsolatos nyomozás eredményéig.)
Uri lakásügyi miniszter Ariel negatívan reagált [11] a fogoly esetleges szabadon bocsátásáról szóló jelentésekre. "Ha igazak a külföldi sajtóban az előfeltételekhez való beleegyezésről szóló értesülések, az súlyos hiba" - mondta.
Izrael közlekedési minisztere – mondta Katz, a Likud tagja [12] „Senki sem gondolja komolyan a terület átadását” a Palesztin Hatóságnak.
Last Chance
Az, hogy a Kerry-misszió érdemi előrelépést tud-e elérni a közel-keleti békerendezés felé – amire az Obama-adminisztráció egyértelműen vágyik –, nagymértékben azon múlik, hogy mi történik az izraeli oldalon. Netanjahu valóban eladta a kétállami megoldást, vagy – ahogyan azt sokan már egy ideje gyanítják – csak Washington megnyugtatására mondja?
"A főbb tesztek még hátravannak" - mondta a Haaretz izraeli napilap. "A labda most a két fél kezében van, és a tárgyalások előremozdításáért a fő felelősség Izraelt terheli. Csak Izrael tud véget vetni a megszállásnak, ami minden más kulcsa."
A Haaretz szerkesztői megjegyezték, hogy sok izraeli támogatná Netanjahut, ha bátran lépne fel a béke érdekében, hozzátéve, hogy ha "igazán eltökélt szándéka, hogy történelmi megállapodást kössön, új koalíciót állít össze, amely támogatja lépéseit".
William brit külügyminiszter, Kerry arra törekedett, hogy újraindítsa a tárgyalásokat. – mondta Hague [13] májusban, egy régióbeli utazás után. "Ha ez nem működik, nem lesz még egy olyan pillanat az amerikai diplomáciában, amely elkötelezettebb és energikusabb lenne a tárgyalások lebonyolítására. Nagyon fontos tehát – heteken, nem hónapokon belül – a lehető legtöbbet kihozni ebből a lehetőségből."
"A kétállami megoldás elcsúszik; már nincs sok hátra" - mondta Hague. "Soha nem szeretjük azt mondani, hogy ez az utolsó próbálkozás semmire, de közeledünk az utolsó próbálkozáshoz. Minden fél számára létfontosságú, hogy megkösse a szükséges kompromisszumokat a [kétállami megoldás] felé irányuló tárgyalások sikeréhez."
Hague így foglalta össze: "Nem hiszem, hogy azt mondhatnánk, hogy a szükséges kompromisszumok már megtörténtek, de úgy gondolom, hogy az elmék összpontosulnak. De hacsak a merész vezetés nem hajlandó a lehető legtöbbet kihozni ebből a lehetőségből, akkor mi valóban sivár helyzettel kell szembenéznie a Közel-Keleten."
Amíg ez meg nem történik, minden csak folyamat marad.
A Foreign Policy In Focus rovatvezetője, Carl Bloice, a Demokrácia és Szocializmus Levelezési Bizottsága Országos Koordinációs Bizottságának tagja, a Black Commentator [14] rovatvezetője. Szerkesztőbizottságában is dolgozik. A Portside egyik moderátora is.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz