Az Obama-adminisztráció hanyatló napjaiban a képviselőházi demokraták megdöbbentő szemrehányást tettek Obama elnök mérsékelt külpolitikai örökségére, és ténylegesen támogatták a hivatalba lépő Trump-adminisztráció keményvonalas nézeteit Izraelről.
Január 5-én a képviselőházi demokraták többsége gyakorlatilag minden republikánus mellett szavazott állásfoglalás bírálta, hogy az Egyesült Államok nem volt hajlandó megvétózni az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyébként egyhangú határozatát, amely ellenzi az izraeli telepeket a megszállt Ciszjordániában. A képviselőház határozata Izrael illegális gyarmatosítási törekvéseivel szembeni ellenállást „Izrael-ellenesnek” nevezte.
Valójában a képviselőház 109 demokratája közül 193 elutasította, hogy kihívja Trumpot az új kongresszus első külpolitikai szavazásán, ami aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Kongresszusban kevés lesz az ellenállás Trump napirendjével szemben, miután hivatalba lép.
„Egyoldalúság”
A képviselőház határozatának tárgya az volt Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2334. sz. határozata, december 23-án fogadták el. Az Egyesült Államok csalódást okozott az emberi jogok, a nemzetközi jog és az izraeli-palesztin béke számos támogatójának, mivel a 15 tagú ENSZ Biztonsági Tanácsban egyedüliként nem támogatta a határozatot, és inkább a tartózkodás mellett szavazott.
Az Obama-adminisztráció közelmúltbeli ENSZ-gyakorlatától megszakítva azonban az Egyesült Államok sem volt hajlandó megvétózni a határozatot, így az elfogadásra került. Trump és kétpárti támogatói a Kongresszusban azzal érveltek, hogy az Egyesült Államoknak ténylegesen meg kellett volna vétóznia a határozatot.
Az állásfoglalás felszólított mindkét az izraeli és a palesztin kormányt, hogy megakadályozzák a polgári lakosság elleni erőszakot, elítéljék és leküzdjék a terrorizmust, tartózkodjanak az erőszakra való felbujtástól, és teljesítsék a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeiket. A képviselőház közleménye azonban bírálja az ENSZ határozatát, mert az „egyoldalú”.
Az ilyen állítás oka az volt, hogy a Biztonsági Tanács határozatában olyan kitételek is voltak, amelyek bírálták az illegális izraeli telepeket. Az e témával kapcsolatos „egyoldalúság” oka egyértelmű: a két fél közül Izrael az egyetlen, amelyik illegálisan telepít megszállt területeket – ez megsérti a negyedik genfi egyezményt, amint azt a Nemzetközi Bíróság és a széles körű konszenzus is megerősítette. nemzetközi jogtudósok és emberi jogi szervezetek.
Nem valószínű, hogy a Kongresszus ellenezte volna bármilyen ENSZ-határozat a Negyedik Genfi Egyezmény palesztin fél által elkövetett megsértése ellen, például egy határozat, amely elítélte a Hamász öngyilkos merényleteit.
International Law
H. Res. 11., a képviselőház nyilatkozata gyakorlatilag egyenlővé teszi az izraeli jobboldali kormány illegális gyarmatosítási törekvésével szembeni ellenállást magával Izrael ellenzésével. Úgy tűnik, hogy ez annak a kétpárti erőfeszítésnek a része, amely az izraeli politikával szembeni kritikák legitimizálására irányul.
Ironikus módon a mérsékelt Izrael-barát csoportok, mint pl J Street és a Amerikaiak a békeért támogatta Obama azon döntését, hogy nem vétózza meg a határozatot, felismerve, hogy a telepek korlátlan bővítése lehetetlenné teszi egy életképes, szomszédos palesztin állam létrehozását Izrael mellett – és ezért végül arra kényszeríti Izraelt, hogy válasszon a demokrácia vagy a zsidó állam között.
Az ENSZ 2334. számú határozata egyszerűen megerősítette azt a régóta fennálló konszenzust, hogy az ilyen telepek illegitimek. 49. cikke Negyedik Genfi Egyezmény – amelynek Izrael és az Egyesült Államok is aláírta – megtiltja, hogy bármely megszálló hatalom „saját polgári lakosságának egy részét áthelyezze az általa megszállt területre”.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan intézkedésekkel, mint a Biztonsági Tanács határozatai 446, 452, 465és 471, többször is elismerte, hogy Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem külföldi hadviselő megszállás alatt álló területek – és hogy Izrael telepei megsértik ezt a kritikus nemzetközi szerződést. A mérföldkőnek számító 2004-os döntés a Nemzetközi Bíróság is megerősítette ugyanezt. Ebben az ítéletében a Világbíróság arra utasította az Egyesült Államokat és a Negyedik Genfi Egyezmény más aláíróit, hogy „bizonyosodjanak arról, hogy Izrael betartja a nemzetközi humanitárius jogot”.
Továbbá a hivatalos amerikai külügyminisztérium pozícióAz 1978-ban elfogadott és soha nem hatályon kívül helyezett törvény kimondja, hogy „a polgári telepek létrehozása ezeken a területeken nem egyeztethető össze a nemzetközi joggal”.
Mind a republikánus, mind a demokrata kormányzat felismerve, hogy a telepek lehetetlenné teszik egy életképes, szomszédos palesztin állam létrehozását, ellenezték a terjeszkedést azzal az indokkal, hogy az „akadályozza a békét”. Az Egyesült Államok által támogatott béketervek, amelyeket a CIA volt igazgatója terjesztett elő George Tenet és a Mitchell Bizottság felszólított az izraeli telepes tevékenységek leállítására, mint ahogyan azt a sokat dicsért „Útiterv a békéért”, amelyet mind a Bush-, mind az Obama-kormányzat többször is hangsúlyozta, hogy szükséges volt a konfliktus megoldásához.
Azonban H. Res. 11 megkérdőjelezi az Egyesült Nemzetek Szervezetének azon jogát, hogy a nemzetközi joggal kapcsolatos kérdéseket kikényszerítse vagy akár foglalkozzon is a külföldi hadviselő megszállás alatt álló területeken.
Ez ellentétben áll más olyan megszállásokkal, amelyekben az Egyesült Államok az ENSZ részvételét szorgalmazta, például Irak 1990–1991-es Kuvait megszállásával. Az Egyesült Államok akkor nem ragaszkodott ahhoz, hogy az ügyet Irak és Kuvait kormánya közötti közvetlen tárgyalásokra bízzák. A Kongresszus azon állítása, miszerint az izraeli-palesztin konfliktus csak a megszálló és a megszállók közötti tárgyalások tárgya lehet, megkérdőjelezi az ENSZ létezésének alapját.
Régóta fennálló amerikai politika
A kétpárti határozat Obama elleni támadása magában foglalja a vádakat, miszerint a kormányzat „eltérett a régóta fennálló politikától” azzal, hogy tartózkodott a 2334. számú ENSZ BT-határozattól. A valóságban az Egyesült Államok több mint 50, az izraeli akciókat kritizáló ENSZ BT-határozatot támogatta vagy tartózkodott a szavazástól 1967-es hódítása óta. Ciszjordánia. Ez a legutóbbi szavazás az első olyan állásfoglalás, amely kritizálta a nemzetközi jog izraeli megsértését, amelyet az Obama-adminisztráció nyolc éves hivatali ideje alatt hagyott elfogadni, de láthatóan ez is túl sok volt a Kongresszus számára.
Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások ezt mutatják a demokraták többsége támogatná a szankciók vagy még szigorúbb intézkedések bevezetését Izraellel szemben az illegális telepek terjeszkedésének megállítása érdekében, az Obama-kormány egyértelművé tette, hogy megvétózik minden olyan határozatot, amely bármilyen végrehajtási rendelkezést tartalmaz. Ennek ellenére H. Res. 11 ragaszkodik ahhoz, hogy az ENSZ határozata igazságtalanul „szabja meg” a végleges státusszal kapcsolatos tárgyalások feltételeit a feleknek, sőt „ellentmond az oslói egyezménynek”.
A Kongresszus azonban soha nem jelezte, hogy maguk a települések sértik meg a Oslo megállapodások, amely megtiltja mindkét félnek, hogy olyan lépést tegyen, amely „megváltoztatja Ciszjordánia státusát… az állandó státuszról szóló tárgyalások eredményéig”. Oslo azt is előírja, hogy Ciszjordániát „egyetlen területi egységnek” kell tekinteni, ami feltehetően azt jelenti, hogy nem osztják fel Ciszjordániát egy sor nem összefüggő kantonra az izraeli teleptömbök következtében.
Röviden, úgy tűnik, a kongresszusi demokraták úgy gondolják, hogy Benjamin Netanjahu izraeli jobboldali vezető illegális telepek létrehozásának engedélyezése a megszállt palesztin területeken nem sérti az Oslói Megállapodást, de Obama tartózkodik az ilyen illegális telepeket tiltó határozattól.
Még egy zavaró aspektusa a H. Res. 11, hogy megkérdőjelezi Kelet-Jeruzsálem megszállt terület státuszát. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma, a Nemzetközi Vöröskereszt, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Nemzetközi Bíróság régóta „megszállt területként” ismerte el az 1967. júniusi háborúban Izrael által elfoglalt területeket, köztük Kelet-Jeruzsálemet is. Ezt megismételték az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai (a 252., 267., 271., 298., 476. és 478-mal kezdődően) – amelyeket az Egyesült Államok ellenvetése nélkül fogadtak el mind a demokrata, mind a republikánus kormányzat során –, amelyek kifejezetten elismerik Kelet-Jeruzsálemet külföldi hadakozás alatt állóként. Foglalkozása.
Elágazások Izraelen túl
Nem csak a H. Res. 11 gyakorlatilag bármely határozatnál szélsőségesebb, az úgynevezett „Izrael-párti lobbi” megosztott volt.
A mérsékeltebb Izrael-barát csoportok, mint például a J Street és az Americans for Peace Now, támogatták Obama ENSZ-álláspontját, és ellenezték a H. Res 11-et, mivel ez rossz Izrael hosszú távú érdekeinek. A demokraták többsége azonban csatlakozott a republikánusokhoz, és olyan jobboldali Izrael-barát csoportok mellé állt, mint pl. Amerikai Cionista Szervezet és a AIPAC - és tágabb értelemben jobboldali izraeli telepesekkel - Trump ENSZ-ellenes álláspontja és az őket ellenző amerikai zsidók többsége ellen.
Ennek eredményeként a határozat következményei jóval túlmutatnak Izraelen.
A demokraták többsége lényegében megkérdőjelezte az Egyesült Nemzetek Szervezetének azon jogát, hogy érvényt szerezzen a nemzetközi humanitárius jog kérdéseinek, vagy akár mérlegelje is azokat a külföldi hadviselő megszállás alatt álló területeken. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a megszállt területek gyarmatosításának befejezésére csak akkor kerülhet sor, ha, amikor és a megszálló hatalom által jóváhagyott feltételek mellett – és hogy a megszállók képviselőivel folytatott tárgyalásoknak külső nyomás vagy beavatkozás nélkül és figyelmen kívül kell menniük. a megszálló cselekedeteinek jogellenességére.
Ennek a szavazásnak az Egyesült Nemzetek Szervezetére és a nemzetközi jogra vonatkozó következményei ezért meglehetősen nyugtalanítóak. És tekintettel arra, hogy az amerikai demokraták egykor fontos szerepet játszottak az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a Negyedik Genfi Egyezménynek a kidolgozásában, különösen kiábrándító, hogy a kongresszusi demokraták többsége most éppen ezekkel a dokumentumokkal szemben áll.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz