Eléggé nyár telt el a CanWest újságokban való feminista dühöngés miatt.
A hónap elején John Robson az Ottawa Citizenben írt "…multikulturalista, melegbarát, feminista progresszívekről", akik "figyelmen kívül hagyják a radikális iszlám hatókörét és mérgező hatását".
Marni Soupcoff, a National Post egyetlen női szerkesztőbizottsági tagja helytelenítette a "tévútra tévedt" feministákat, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy "a férfiak a nők tárgyiasításával és megítélésével hoznak létre étkezési zavarokat".
Naomi Lakritz, a Calgary Herald munkatársa a legfrissebb példákat adja az augusztus 7-i "Egy gyilkos egy egész nemet nem bánt" című könyvében.
Lakritz jellemzően informális tévedést követ el azzal, hogy eltorzítja a feminista álláspontot, majd megcáfolja saját torzítását. Példája a legutóbbi többszörös női gyilkosság, amelyet egy férfi követett el: George Sodini három nőt ölt meg egy pittsburghi edzőteremben.
Lakritz néhány példát ad arra, amit ő "férfisértő ostobaságnak nevezett, amelyet az évek során kifújtak" Marc Lepine 1989-es montreali 14 diáklányának lemészárlása óta. Aztán telerakja oszlopát vörös heringekkel, például nőkkel, akik megölik a gyerekeiket.
Lakritz ezt írja nekünk, feministáknak: "Ti mindannyian együtt vagytok, srácok. Mindannyian Marc Lepine vagytok. Mindjárt George Sodinivé válsz. Készülj fel a támadásra."
Lakritz azt írja: „…a feministák a gyilkosságot ideológiai indíttatásúnak tekintik, ahelyett, hogy annak látnák, ami…”, de ahogy rámutat, ezek a férfiak kifejezetten a nők iránti gyűlöletükről írtak, majd megöltek nőket. Mi lehet ennél ideologikusabb?
"Érdekes, hogy [a feministák számára] csak azok a pszichotikusok képviselik az összes férfit, akik egyszerre nagy számú nőt lőnek le" - mondja Lakritz.
Micsoda teljes és teljes ostobaság! Lakritz szerint feministaként el kell hinnem, hogy Mark Lepine vagyok! A legtöbben, feministák, hisznek a nemek közötti egyenlőségben, pont. Keresse meg a definíciót a szótárban. Azzal, hogy a feministák azt állítják, hogy minden férfi Marc Lepines, Lakritz a felismerhetetlenségig eltorzítja a feminizmust, és szítja a média és a közvélemény feminizmus elleni visszhangját.
Néhányan közülünk, feministák teljesen jogosan tekintik az egyes nők vagy csoportok elleni férfierőszakot a társadalmi egyenlőtlenség, sőt a nőgyűlölet tüneteként. Ezeket a cselekedeteket az egyéni őrültségnek tulajdonítani, mint azt Lakritz teszi, kifosztás, és figyelmen kívül hagyja azt a módot, ahogy a nők elleni erőszakot hagyományosan eltűrték, sőt elnézik Kanada patriarchális társadalmában.
Szemlélete megszégyeníti e bűncselekmények áldozatait azáltal, hogy elriasztja a szélesebb körű okok kivizsgálását és a megelőző intézkedéseket. Ha a tettesek egyszerűen őrültek, semmit sem lehet tenni.
Júliusban David Warren, az Ottawa Citizen munkatársa azzal kérkedett, hogy "nemrég írtam a feminizmus gonoszságáról, és arról, hogy meg kell fordítani előretörését." Egy júniusi rovatában, melynek címe "A pátriárkák dicsérete", azt írta, hogy sok apának van gyereke, akit "egy számító, a családjogi rendszerben dolgozó anya ellenük fordít", mert a "rendszert feministák tervezték".
Warren a jelenlegi "radikális feminista fantáziáról" írt, amely szerinte "a férfiak bukását" hirdeti. Azt mondta, a "feminista forradalom" a "legfontosabb belpolitikai kérdés" Észak-Amerikában, amely "a feminizmus alaptétele, a patriarchátus démonizálása elleni támadást követeli meg".
Nos, igen, mivel a feminizmus a nemek közötti egyenlőséget hirdeti, és mivel a patriarchátus férfiuralom, mi feministák do ellenzi a patriarchátust. De a férfiak bukásának elősegítése? Feministák által tervezett rendszer? Milyen vad és alaptalan vádak! Ez a feminizmus, nem a patriarchátus, amit itt démonizálnak.
A kanadai patriarchátusban elsősorban a férfiak alkotják a törvényeket és hajtják végre azokat.
Lakosságunk többségét a nők teszik ki, de Kanadában csak minden ötödik parlamenti képviselő, és minden hetedik tagja a konzervatív kormánynak.
A nők mindössze 27 százalékát teszik ki a szövetségi kabinetnek, és csak minden ötödik parlamenti titkár a kabinet minisztereinek.
Kanada történelmében egyetlen női miniszterelnök volt, aki csak néhány hónapig töltötte be hivatalát. A szenátorok mindössze egyharmada nő.
A Legfelsőbb Bíróság áll a legközelebb az egyenlőséghez, de a nők még mindig kisebbségben vannak.
Az 500 legnagyobb kanadai vállalat mindössze öt százalékának van női vezérigazgatója.
A Kanadai Statisztikai Hivatal 2007-ben a Toronto Starban közölt adatai azt mutatják, hogy b1999 és 2004 között 653,000 10 nő tapasztalt valamilyen erőszakot jelenlegi vagy korábbi házastársa vagy élettársa által. A női áldozatok több mint kétszer nagyobb valószínűséggel sérülnek meg, mint a férfiak, háromszor nagyobb valószínűséggel féltik az életüket, és kétszer nagyobb valószínűséggel válnak több mint 60 erőszakos epizód célpontjaivá. Nők és családjaik ezrei élnek továbbra is a probléma félelmével és pusztító hatásaival nap mint nap. Kanadában évente legalább XNUMX nő hal meg egy partnertől.
A windsori Matthew Smith feleségverője ököllel ütötte, megfojtotta, megkéselte és megégette feleségét, Alisha Collicutte-t cigarettával. Megfenyegette, hogy megöli, ha a rendőrségre megy. Smitht az év elején egy év házi őrizetre ítélték.
Eközben Lynette "Squeaky" Fromme augusztus 14-én szabadult a börtönből, miután 34 évet letöltött, mert fegyverrel megfenyegette Gerald Ford volt amerikai elnököt. A fegyverkamrában nem volt golyó, és Fromme azt mondta, nem állt szándékában lelőni Fordot, csak fel akarta hívni a figyelmét a környezetvédelmi problémákra.
A feminizmus a patriarchátus kihívásáról szól: a társadalmi intézményekről, amelyeket egy olyan ideológiai rendszer támogat, amely előnyben részesíti a férfiakat és leértékeli a nőket.
Dr. James Winter a Windsori Egyetem Kommunikáció, Média és Film Tanszékének professzora
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz