Valószínűleg nincs nagyobb bűn az amerikai politikában, mint elképzelni egy világot háború, egyenlőtlenség és kapitalizmus nélkül. Valójában csak a kapitalizmus kedvesebb, igazságosabb változatát képzeljük el, amelyben az elit gazdagságának létét mérsékelte az emberek joga az egészségügyi ellátáshoz, a főiskolai oktatáshoz, a megfizethető lakhatáshoz, az erős munkahelyi szakszervezetekhez, a nők teljes reproduktív jogaihoz, és a faji megkülönböztetés megszüntetése elég ahhoz, hogy a vállalati média és a politikai intézmény főpapjai utópisztikus ideológusként elutasítsák.
Indeed, it’s probably easier as some observe for most media pundits and mainstream politicians to envision the climate crisis bringing a cataclysmic end to all human civilization than to imagine the end of capitalism. To advocate the socialist vision of a world beyond capitalism, where the human needs of all prevail over the private profits of a few, is the quickest route to the trash dumpsters parked in the alleys outside the headquarters of CNN, MSNBC, and other corporate purveyors of news.
Of course, this near-sighted outlook is intrinsic to establishment politics. But it’s also increasingly out-of-touch with the outlook especially of many younger Americans. Consider one recent szavazás that shows about 70 percent of U.S. millennials (between the ages of 23 and 38) would vote for a socialist presidential candidate. Similar pro-socialist sentiment exists among teens and college-aged youth. Earlier this year another Gallup poll kiderült 43 percent of Americans embrace the idea of “some form of socialism” as a positive direction for the nation. As well, a 2018 Harvard Institute of Politics szavazás found a majority of young people support “democratic socialist” policies for health care, education, and jobs.
Significantly, among young adults (ages 18 to 29), the Harvard survey found majority support (56 percent) for a federal jobs guarantee and at least $15 an hour with paid family/sick leave and health benefits. There was also majority support for eliminating tuition and fees at public colleges and universities for anyone from a family earning under $125,000, with free community college for all income levels. Single-payer health care was supported by 55 percent of young Americans. There was also support (37 percent) among young adults for the idea of “building a militant and powerful labor movement…rooted in the multi-racial working class.”
A szocializmus újjáéledése
Ez az új nyitottság a szocialista perspektívák felé a politikai környezet dinamikus változásának része, legalábbis az Occupy Wall Street 2011-es tiltakozása óta. Az Occupy-tüntetések abból a sok fiatal csalódásából származtak, hogy az Obama-adminisztráció nem tudott semmiféle értelmes dologgal szembesülni. A demoralizáló valóság a növekvő vagyoni egyenlőtlenség az Egyesült Államokban.
Az amerikai életszínvonal hosszú, lassú hanyatlása viszont a „szabadpiaci” neoliberalizmus ideológiájának mindkét bevett párt általi felkarolása miatt következett be. A neoliberalizmus a legkülönfélébb kortárs vállalati politikusok – többségükben milliomosok – meddő ideológiája, olyan eszmék és politikák opportunista csapása, amelyek immár több mint négy évtizede ellopják a jövő reményeit a hétköznapi dolgozóktól.
According to the Institute for Policy Studies (IPS) 2017 report, Billionaire Bonanza: The Forbes 400 and the Rest of Us, the wealthiest 400 Americans now have combined wealth greater than the bottom 64 percent of the U.S. population. That’s 400 people vs. 204 million people! Additionally, three corporate CEOs, Bill Gates, Jeff Bezos, and Warren Buffett, now own more wealth than 160 million Americans combined. That’s three people versus half the population of the entire United States!
How is it even possible to pretend a healthy democratic society exists when such extreme wealth inequality prevails?
Hogyan lehetséges egyáltalán úgy tenni, mintha egy egészséges demokratikus társadalom létezne, amikor ilyen szélsőséges vagyoni egyenlőtlenség uralkodik? Az Egyesült Államokat inkább „a gazdagság és a hatalom örökletes arisztokráciájaként” lehetne leírni, ahogyan az IPS Thomas Piketty francia közgazdász értékelésére hivatkozva arra a következtetésre jut.
A vagyoni egyenlőtlenségek normalizálódása által uralt társadalom, ahol a politikai demokrácia csak egy újabb kelléke az elitek osztályuralmának, egyben egy olyan társadalom is, amely nagyon ki van téve a szélsőjobboldali demagógok, a politikai csatornákból hangosan kimászó hamis populisták térnyerésének. a status quo „megrázását” ígéri. Célpontjuk sohasem a vagyonnal és hatalommal rendelkezők, hanem mindig a leginkább áldozatul esett és elnyomott emberek.
Sajnos a választásokon való versengésre, a munkássztrájkok támogatására és az utcákon társadalmi mozgalmak kiépítésére szervezett, valódi tömegpolitikai ellenzék hiányában kevés akadálya van annak, hogy a szélsőjobboldal eme hadnagyai csúnya tisztelgésüket fejezzék ki. a tőke uralma alatt elképzelhető legrosszabb kegyetlenségekre.
Ma több millió amerikai láthatóan kész elhinni minden idióta ostobaságot, ami Donald Trumpból szivárog. Ez a korrupt, rasszista, nőgyűlölő, hazug, kapzsi nárcisztikus üzletember, akiből szélsőjobboldali politikus lett, tönkreteszi az emberi állapot minden tisztességes késztetését. Trump és republikánus védői a Kongresszusban az emberi jogok, a társadalmi igazságosság és a demokrácia ellenségei. Ami az általános népességen belüli támogatóikat illeti, nagyrészt egy haldokló társadalmi rendszer rosszul nevelt plebejusai, túl naivak vagy rosszul alkalmazkodtak ahhoz, hogy tudják, gazdag „vezetőik” kevésbé törődhetnének a jólétükkel. Akaratlan színpadi kellékek egy kibontakozó disztópikus rémálomban.
A kapitalizmus ellenáll a reformnak
Szerencsére milliók vannak, akik jobbat akarnak. Az Occupy Wall Street-tüntetésektől az országos tanári sztrájkok újabb hullámáig, Bernie Sanders (I-Vt.) szenátor népszerűségéig és „demokratikus szocialista” elnökségi kampányaiig, Kshama Sawant szocialista városi tanácsi tag sikereiig Seattle és még sok más, a szocializmus már nem tiltott szó az amerikai politikai köznyelvben.
What’s especially notable is the particularly strong support among younger voters for Sanders “socialist” presidential primary campaign. For example, one recent Emerson szavazás among voters ages 18-29 showed 45 percent support for Sanders. The Vermont senator also just won the jóváhagyás of the California Young Democrats, swamping his closest primary contenders with 67 percent of the votes in one of the state party’s largest caucuses.
the Sanders idea of socialism is basically a modernized version of the old 1930s New Deal liberalism
Természetesen a szocializmus Sanders-eszméje alapvetően a régi 1930-as évek New Deal liberalizmusának modernizált változata. Ez nem Karl Marx vagy Eugene V. Debs szocializmusa. Sanders napirendjén nincs elképzelés egy tényleges antikapitalista forradalomról, nincs vízió arról, hogy a munkások irányítsák az ipart és a termelést. Ez nem a tömeggazdasági demokrácia szocializmusa, a modern korporáció felülről lefelé irányuló tekintélyelvűsége a feje tetejére áll, és a döntési jogkör a munkások kezébe került.
A szocializmus Sanders-féle víziója inkább a kapitalizmus kedvesebb, szelídebb szociáldemokrata modellje, amely már régóta létezik Európa azon részein, ahol a szociális juttatások, mint a hosszabb szabadság, a fizetett családi szabadság, az ingyenes közegészségügy és egyéb szociális támogatások már régóta léteznek. a múlt segített stabilizálni a kapitalista gazdaságokat. Ez kevésbé a hatalmon lévő munkásság víziója, mint a tőkével partnerségben, a döntéshozó asztalnál megosztva.
A Sanders-féle szocializmusban a Wall Street-i dinoszauruszok fellélegezhettek. Nem fogják megfosztani magánvagyonuktól és befektetéseiktől, és nem küldik csomagolni valamelyik lakatlan dél-csendes-óceáni szigetre, hogy ott éljék le napjaikat, hogy kapitalizmust színlelnek egymás között. De előfordulhat, hogy több adót kell fizetniük, és be kell tartaniuk a munkavállalóbarátabb szabályozási szabályokat.
The progressive reforms Sanders proposes are hardly a bad thing, but whether it is enough to save society is questionable. In fact, the rule of capital is increasingly toxic to social development. Those with vested interests in perpetuating this dying system cannot allow themselves much in the way of latitude, even for reforms in the people’s interests based on old social-democratic models. As Glen Ford recently observed in Fekete napirend jelentés, “late stage capitalism is relentlessly eviscerating the European model and has no intention of allowing a replica to be erected in the United Corporate States of America, the global headquarters and armory of the Lords of Capital.”
Ironically, the political center in the United States has shifted so far to the right that the New Deal-style politics Sanders espouses are now perceived by establishment ideologues as some sort of way-out, radical vision rather than a program entirely within the purview of the capitalist order. Tellingly, the day after Sanders’ enthusiastic New York City rally of more than 25,000 people with speeches by Rep. Alexandria Ocasio-Cortez (D-NY), Michael Moore, and others, NBC News featured a story with this headline: Bernie Sanders struggles to rebound: Staffing, strategy, health.
In late-stage capitalism, Wall Street and the corporate media consider a return to even the New Deal programs that Sanders espouses, and which saved capitalism in the 1930s, a now intolerable option
In late-stage capitalism, Wall Street and the corporate media consider a return to even the New Deal programs that Sanders espouses, and which saved capitalism in the 1930s, a now intolerable option. Hence, their ongoing efforts to deflate the public’s enthusiasm for Sanders “democratic socialist” movement. Hence, the attempts by candidates Joe Biden, Pete Buttigieg, and basically the whole DNC crowd to undermine the Sanders vision of progressive change, such as Medicare for All, free college, and other popular reforms. These ostensibly liberal candidates essentially proclaim to the world that the United States, the richest global nation, can’t afford far-reaching progressive change, only permanent war spending,
Mégis, még a Trumphoz hasonló rosszindulatú szélsőjobboldali zsivaj mellett is, a Demokrata Párt nemzeti vezetőinek többsége kitart abban az illúzióban, hogy visszaállítsa a republikánus-demokrata partnerség régi tiszteletteljes, kétpárti kollegialitását, ahol mindenki egyetértett abban, hogy a szolgálati időkig nem ért egyet. hogy a Wall Street továbbra is a „legitim” politika implicit meghatározása maradt.
Sok fiatal számára ezek az idők elmúltak. Ford elismeri, hogy „minden faj fiataljai tudják, hogy a kapitalizmusnak nincs más kínálata, mint a végtelen gazdasági megszorítások és háború”.
Kifogy az időből és a demokráciából
Egy interjú last summer with FOX News host Tucker Carlson, Sen. John Kennedy (R-LA) referred to Rep. Alexandria Ocasio-Cortez (D-NY), Rep. Ilhan Omar (D-MN), Rep. Rashida Tlaib (D-MI), and Rep. Ayanna Pressley (D-MA) the “Four Horsewomen of the Apocalypse.” A former Democrat turned Republican, the “folksy” Kennedy dismissed the congresswomen as “left-wing cranks” and “the reason why there are directions on a shampoo bottle.”
Kennedy azt állította, Omar és munkatársai úgy vélik, Amerika mindig is „gonosz” és „gonosz” ország volt. Mi a teendő ezekkel az Amerika-gyűlölőkkel? „Ez nem Kína, ez Amerika” – jelentette ki Kennedy. "És Amerikában, ha gyűlöli az országunkat, szabadon távozhat."
Úgy tűnik, a régi vietnami háború korabeli „szeresd vagy hagyd” shibboleth-jeit ma a jobboldali tekintélyelvűek nagylelkű toleranciájának gesztusaként tartják számon. De talán hálásnak kellene lennünk. Végül is ezeknek a jobboldali tömböknek a retorikai vergődése lehetőséget ad mindenkinek, aki panaszkodik az egészségügyi ellátás vagy a főiskolai oktatás magas költségeiről, az alacsony bérekről, a reproduktív jogok megsértéséről vagy más igazságtalanságokról, hogy kijusson innen a pokolba, mielőtt a nemzet elpusztulna. Az előkelő hazafiak azt követelik, hogy a kormány elnyomásának kalapácsát leverjék tudatlan koponyájukra.
Mindez oda vezet. Mennyi idő van még azelőtt, hogy a hatalmon lévő republikánusok durva, zaklató retorikája végül a saját bolíviai „megoldásuk” felé fordul, amelyet az Egyesült Államok nézeteltérésű utcáin alkalmaznak?
Enough! The clock is ticking on the capitalist system, both in the United States and globally. The present system with its unfolding climate crisis is leading us into a social and environmental abyss where a raw and brutal, even fascist future, is not out of the question. Now, there is only so much time for the mass of humanity to get organized politically, to seize the reins of society from the right-wing demagogues, corporate polluters, Pentagon militarists, and Wall Street elites who have brought society to the brink of disaster.
The sooner the capitalist profit system can be relegated to history’s proverbial dustbin, the sooner our species can get on with the work of discovering what it actually means to be fully human, fully alive
A társadalom és a bolygó megmentéséhez nincs szükségünk Bezos vagy Buffet nevű milliárdosokra, hogy megáldjanak minket nagyságukkal, ha elismerjük rendkívüli gazdagságuk szentségét. Valójában a milliárdosok teljes ábécéje A-tól Z-ig szükségtelen a civilizáció túléléséhez. Az osztályon, vagyonon és fegyveres hatalomon alapuló társadalmi hierarchiák fékezik az emberi fejlődést. Most több tömeges társadalmi tiltakozásra, a kétpártrendszer határainak több kritikájára van szükségünk, és talán hamarosan az első merész lépésekre egy új, tömegesen független szocialista párt létrehozása felé.
Minél hamarabb kerülhet a kapitalista profitrendszer a történelem közmondásos szemétládájába, fajunk annál hamarabb kezdheti meg a munkát, hogy felfedezze, mit jelent valójában teljesen embernek, teljesen élőnek lenni. Egyelőre kevés hely van az antikapitalista forradalom perspektívájának a jelenlegi amerikai választási vitákban. Mindazonáltal a szocialista jövő vagy a jövő nélküli választás a mérlegen lóg.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz