Hétfőn az Independent arról számolt be, hogy számos ország összeesküvésben áll, hogy a dollárt mint elsődleges olajkereskedelmi valutát ledobják, ami katasztrófát jelent az amerikai gazdaság számára. De az Egyesült Államoknak nem kell félnie – még ha igaz is lenne.
Legalább az elmúlt évtizedben egy kitartó, visszatérő összeesküvés-elmélet azt vallotta, hogy a nagy olajexportőrök felhagynak az olaj dollárban történő árazásával, ami aztán az amerikai gazdaság összeomlásához vezet, mivel a dollár értéktelenné válik. Egyes beszámolók szerint Irak azon döntése, hogy dollár helyett euróban árazza olaját, előzte meg Szaddám Huszein amerikai megdöntését, és Irán dollártól való eltávolodási fenyegetése az igazi oka annak, hogy az amerikai kormány riasztást kelt az ország nukleáris programjával kapcsolatban.
Ennek a hagyománynak a legújabb eleme Robert Fisk, egy régi közel-keleti tudósító cikke volt a londoni székhelyű Independentben. A cikk figyelmeztet egy nagy összeesküvésre az arab olajállamok, Kína, Japán, Oroszország és Franciaország között, hogy 2018-ig leállítsák az olaj dollárban történő árazását. Fisk szerint amikor ez megtörténik, a dollár súlyos csapást fog szenvedni nemzetközi helyzetére és a Az Egyesült Államok nehezen fizetheti meg olaját. A cikk láthatóan megrendülést keltett a devizapiacokon tegnap, mivel a pánikba esett befektetők dollárt raktak ki, reagálva az állítólagos nemzetközi olajösszeesküvés félelmetes kilátásaira.
De tényleg nem kell aggódniuk. Fisk elmélete jó cselekmény lenne egy hollywoodi filmhez, de közgazdasági szempontból nincs sok értelme. Igaz, hogy az olaj ára dollárban történik, és a legtöbb olajat dollárban forgalmazzák, de ezek a tények viszonylag kis mértékben befolyásolják a dollár nemzetközi valuta státuszát vagy az Egyesült Államok gazdasági jólétét.
Miután az Egyesült Államok a második világháború utáni kiemelkedő gazdasági hatalom lett, a dollár a világ tartalékvalutájává vált: a legtöbb ország dollárt tartott tartalékban arra az esetre, ha hirtelen a saját valutáján kívül más eszközre lenne szüksége az import kifizetéséhez. , vagy saját valutájuk támogatására. A nemzetközi kereskedelem nagy részét, beleértve az Egyesült Államokat nem érintő kereskedelmet is, dollárban bonyolították le. Ezen túlmenően a legtöbb nemzetközi kereskedelemben forgalmazott nyersanyag ára dollárban lett a tőzsdéken. A dollárt azonban soha nem használták általánosan a kereskedelem (még az olajkereskedelem) lebonyolítására sem, és a nyersanyagok dollárban történő árazása elsősorban csak konvenció.
Minden piac – tőzsde, búza vagy olajpiac – megköveteli a mértékegységet. Az amerikai gazdaság fontossága a dollárt a legtöbb piac számára nyilvánvaló választássá tette. De nem lenne igazi különbség, ha az eurót, a jent vagy akár a búzaköbölöket választanák az olajpiac elszámolási egységeként. Ez egyszerűen számviteli probléma.
Tegyük fel, hogy az olajpiaci árakat jenben vagy búzaköbölben jegyezték. Jelenleg az olaj hordónkénti ára körülbelül 70 dollár. Egy dollár ma körülbelül 90 jent ér. Egy köböl búzát körülbelül 3.50 dollárért adnak el. Ha az olajat jenben áraznák, akkor egy hordó olaj jenben kifejezett jelenlegi ára 6,300 jen lenne. Ha az olaj ára búzában lenne, akkor egy hordó olaj ára 20 köböl lenne. Ha az olajat jenben vagy búzában árazzák, annak nem lenne közvetlen következménye a dollárra nézve. Ha továbbra is a dollár lenne a preferált eszköz az olajeladók körében, akkor az olaj jenének vagy búza árának dollárban megfelelőt kérnének. A számítás a modern számítógépeken a másodperc milliárdod részét venné igénybe, és az üzlet pontosan úgy menne, mint ma.
Kissé számít, hogy a kereskedés általában dollárban zajlik. Ez azt jelenti, hogy azoknak, akik olajat szeretnének vásárolni, dollárt kell szerezniük az olaj megvásárlásához, ami növeli a dollár iránti keresletet a világ pénzügyi piacain. Az olajkereskedelem hatása azonban valószínűleg nagyon csekély, a dollár értékét befolyásoló tényező. Még ma sem adnak el minden olajat dollárért. Az olajtermelők szabadon alakíthatnak ki bármilyen feltételt olajuk eladására, és sokan gyakran beleegyeznek abba, hogy más pénznemben is fizetnek. Semmi sem akadályozza meg Szaúd-Arábiát, Venezuelát vagy bármely más olajtermelőt – akár tagja az OPEC-nek, akár nem – abban, hogy olyan szerződéseket írjon alá olaja eladásáról, amilyen pénznemben megszerzi őket.
Még ha az összes olajat dollárért adnák is el, az nagyon csekély tényező lenne a dollár iránti nemzetközi keresletben, amint azt egy kis egyszerű aritmetikával is láthatjuk. A világ olajtermelése valamivel napi 90 millió hordó alatt van. Ha ennek az olajnak a kétharmadát országhatárokon át értékesítik, akkor az napi 60 millió hordó olajkereskedelmet jelent. Ha mindezt az olajat dollárban adják el, akkor az azt jelenti, hogy az olajfogyasztóknak együttesen 4.2 milliárd dollárt kellene tartaniuk napi olajfogyasztásuk fedezésére.
Összehasonlításképpen: Kína önmagában több mint 1 billió dollár valutatartalékkal rendelkezik, ami több mint 200-szorosa az olaj iránti tranzakciós keresletnek. Más szóval, ha Kína mindössze 0.5 százalékkal csökkentené dollárkészletét, az nagyobb hatással lenne a dollárkeresletre, mintha az összes olajexportőr hirtelen abbahagyná a dollár elfogadását olajáért.
Ez egy komolyabb kérdést vet fel, amely a dollár keresletét érinti, ami a dollár nemzetközi tartalékvaluta státusza. Jelenleg a dollár messze az előnyben részesített valuta, de mások, különösen az euró egyre nagyobb teret hódít. A dollárról való átállás csökkenti annak értékét, de ettől aligha kell félni: valójában ez volt és az is egy hivatalos politikai cél George W. Bush és Barack Obama kormányának.
Mindkét adminisztráció arról panaszkodik, hogy Kína "manipulálja" valutáját. Kína ezt úgy éri el, hogy hatalmas mennyiségű dollárt vásárol fel devizatartalékként, így elnyomja a jüan értékét a dollárral szemben. Ez viszont olcsóbbá teszi a kínai árukat az Egyesült Államokban, és megerősíti Kína exportját.
Ha Kína felhagyna a hatalmas mennyiségű dollár felvásárlásával, ahogy az Egyesült Államok kívánja, akkor a dollár értéke csökkenne a jüannal szemben, és ezzel drágulna a kínai import. Az eredmény az lenne, hogy az Egyesült Államok kevesebb importot vásárolna Kínából, javítva ezzel kereskedelmi mérlegét. Nem túl sok embert ijeszt meg ez a kilátás.
Összefoglalva, a nemzetközi olajkereskedelem finanszírozásához szükséges dollárok csekélyek a dollárkereslet egyéb forrásaihoz képest. A devizatartalék-tartásra választott deviza hatással lehet a dollárkeresletre, de ennek semmi köze az olajkereskedelem lebonyolításához választott devizához. Ha Szaúd-Arábia dollár helyett eurót akarna tartani, szinte azonnal annyi dollárt rakhat ki, amennyit csak akar. Ráadásul a Fehér Ház mindenképpen azt akarja, hogy a dollár csökkenjen, mert az javítaná az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegét.
Így a Fisk által feltámasztott összeesküvés-elmélet megrémíthette a piacokat, de a valóság az, hogy nincs mitől félni. A dollár értéke idővel valószínűleg csökkenni fog (ahogyan az euróval szemben az elmúlt kilenc évben). De a kártyákon semmi sem utal összeomlásra, még akkor sem, ha Szaúd-Arábia euróért vagy jüanért kezdi el árulni olaját.
— Ez a cikk 7. október 2009-én jelent meg a Foreign Policy gondozásában.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz