Az átiratok ötéves késéssel történő közzétételére vonatkozó politikájának megfelelően a Federal Reserve Board nemrégiben közzétette a a Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) 2006-os üléseinek átiratai. Sok minden okozhat fájdalmat és szórakozást.
Utóbbi kategóriában valószínűleg nincs semmi, ami legyőzhetné a pénzügyminisztert Timothy Geithner (akkoriban a New York-i Federal Reserve Bank elnöke) mondta a leköszönő Fed-elnöknek Alan Greenspan:
"Szeretném, ha a rekord megmutatná, hogy szerintem te is nagyon jó vagy. És ha a valószínűségekre gondolunk, úgy gondolom, hogy nagyobb a kockázata annak, hogy a jövőben úgy döntünk, hogy még jobb vagy, mint gondolnánk, mint a alternatív."
De itt többről van szó, mint az alázatosságról. Az ország vezető gazdaságpolitikai döntéshozói között is mély a tudatlanság a gazdasággal kapcsolatban.
Ne feledje: 2006 az az év, amikor a 8 tn USD lakásbuborék elérte a tetőfokát, és kezdett leengedni. Más szóval, ez azt az időszakot takarja, amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, és elkezdett felszállni a vízre. De ezen a süllyedő hajón senki sem gondol a mentőcsónakokra.
A nyolc FOMC ülésen senki sem utal arra, hogy a gazdaság komoly turbulenciával néz szembe. Nem is beszélnek arról, hogy enyhe recesszió lehet a kilátásban.
Valójában a 2006 utolsó ülése (pdf)Janet Yellen, aki akkoriban a San Francisco Bank elnöke volt, most pedig a kormányzótanács alelnöke, ezt kommentálja:
"Biztató jelek mutatkoznak arra vonatkozóan, hogy a lakások iránti kereslet stabilizálódhat… A meredek zuhanást követően úgy tűnik, hogy a lakáseladások kiegyenlítődtek... Végül, a lakásárak és a fundamentumok közötti különbség nem biztos, hogy akkora, mint azt egyes számítások sugallják."
Mondanom sem kell, ez nem volt egészen helyes. A havi lakáseladások csaknem 40%-kal estek vissza 2007 folyamán. A lakásárak, amelyek addig a pontig csak hónapról hónapra lefelé estek, sokkal gyorsabban kezdenek csökkenni. 2007 végére csaknem havi 2%-os csökkenés következett be.
Amellett, hogy ez a fajta árcsökkenés közvetlen hatást gyakorolt a lakásszektorra, ez közel 400 milliárd dolláros lakáskiesést is jelentett havonta. Elkerülhetetlen volt, hogy egy ilyen mértékű vagyonvesztés lassítsa a fogyasztást.
Úgy tűnt, az FOMC teljesen megfeledkezett arról, hogy a megtakarítási rátát rekordmélységre sodorta az ingatlanpiaci buborék által generált vagyon; és hogy ez a fogyasztási boom véget ér, amikor a lakásbuborék-vagyon eltűnik. Azok az emberek, akiknek már nem volt tőke az otthonukban, nem tudtak hitelt felvenni fogyasztásuk támogatására. Ráadásul azok, akik arra számítottak, hogy a lakástőkék támogatni fogják őket a nyugdíjban, hamar rájönnek, hogy megtakarításaik újbóli felépítéséhez nagymértékben vissza kell csökkenteniük a fogyasztást.
Nyilvánvalónak kellett lennie annak is, hogy a pénzügyi rendszert komoly fizetésképtelenségi hullám fogja sújtani. A lakhatás mindig nagy tőkeáttételű eszköz, de ez 2006-ban sokkal inkább igaz volt, mint a történelem bármely korábbi szakaszában, mivel sokan vásároltak lakást úgy, hogy a szó szoros értelmében semmit sem tettek le. Az árak zuhanásával lakástulajdonosok milliói esnének víz alá. Ez garantálta a több lefoglalást és nagyobb veszteséget mindegyiknél.
Lehet, hogy nem volt nyilvánvaló, hogy ki viszi a találatokat, de a világot tiszta szemmel látó közgazdászok tudták, hogy nagy sikerek jönnek. Sajnos egyikük sem ült a FOMC-n.
Íme Frederick Mishkin, a A Federal Reserve Board kormányzója, aki később főszerepet játszott az Inside Job című filmben, kellett mondani a kockázatokról a lakáspiac ugyanazon a 2006. decemberi ülésen:
"Nem látok arra utaló jeleket, hogy a gyengébb lakások és a gépjárművek nagymértékben átgyűrűznének más ágazatokra. Ebben az értelemben némi aggodalomra ad okot egy kis gyengeség, de a helyes szó, azt hiszem, egy kis, nem egy csomó."
Az év utolsó ülésén a legnagyobb aggodalom az infláció miatt hangzott el. Az FOMC több tagja aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az akkori munkanélküliségi ráta (4.5%) túl alacsony volt az infláció kordában tartásához. Azt remélték, hogy a 2007-es lassabb növekedés a stabil inflációnak megfelelő szintre emeli a munkanélküliségi rátát. Minden bizonnyal teljesítették a növekedés lassulására vonatkozó kívánságukat, bár 2008-ig kellett várniuk, hogy érezzék annak teljes hatását.
A közvélemény jelenleg tehetetlen lehet arra, hogy politikai vezetőinket arra kényszerítse, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a gazdaság teljes foglalkoztatottságba való visszaállításához. Azonban minden bizonnyal képesek vagyunk nevetségessé tenni a megelőzhető katasztrófáért felelős személyek alkalmatlanságát. Teljes mértékben ki kell használnunk a Fed legutóbbi átiratai adta lehetőséget. Lehet, hogy ez nem nyújt ugyanolyan megnyugvást egy ijedt és szenvedő nemzet számára, mint a filmek a nagy gazdasági világválság idején, de ez egy kezdet.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz