Forrás: Rural India Online
A média soha nem ismerheti el nyíltan, hogy a világ elmúlt évek legnagyobb békés demokratikus tiltakozása – minden bizonnyal a világjárvány tetőpontján szervezett legnagyobb – hatalmas győzelmet aratott.
Győzelem, amely örökséget visz tovább. Mindenféle gazdálkodó, férfi és nő – beleértve az adivasi és dalit közösségeket is – döntő szerepet játszott az ország szabadságharcában. Függetlenségünk 75. évében pedig a gazdák Delhi kapujában megismételték ennek a nagy küzdelemnek a szellemét.
Modi miniszterelnök bejelentette, hogy az Országgyűlés e hónap 29-én kezdődő téli ülésszakán visszavonul és hatályon kívül helyezi a mezőgazdasági törvényeket. Azt mondja, ezt azután teszi, hogy „a gazdálkodók egy részét minden erőfeszítés ellenére” nem sikerült meggyőznie. Csak egy szakasz, ne feledje, hogy nem tudta meggyőzni, hogy elfogadja, hogy a három hiteltelen mezőgazdasági törvény valóban jó nekik. Egy szó sem szól arról a több mint 600 gazdálkodóról, akik meghaltak e történelmi küzdelem során. Világossá teszi, hogy kudarca csak a meggyőzés képességében rejlik, abban, hogy nem látta meg a fényt a „gazdálkodóknak”. Semmiféle kudarc nem kötődik magukhoz a törvényekhez vagy ahhoz, ahogy kormánya átverte őket a világjárvány kellős közepén.
Nos, a khalisztánok, nemzetellenesek, álaktivisták, akik farmernek álcázzák magukat, „a gazdák egy részévé” váltak, akik nem voltak hajlandók meggyőzni Modi úr dermesztő bájait. Nem volt hajlandó meggyőzni? Mi volt a meggyőzés módja és módja? Azzal, hogy megtagadják tőlük a beutazást a fővárosba, hogy kifejtsék panaszaikat? Árokkal és szögesdróttal elzárva őket? Vízágyúval ütve őket? A táboraikat kis gulágokká alakítva? Azzal, hogy a baráti médiával minden nap rágalmazzák a gazdákat? Azzal, hogy elgázolta őket járművekkel – állítólag egy szakszervezeti miniszter vagy a fia tulajdonában? Ez a kormány elképzelése a meggyőzésről? Ha ezek lennének a „legjobb erőfeszítései”, utálnánk látni a legrosszabbakat.
A miniszterelnök csak ebben az évben legalább hét látogatást tett a tengerentúlon (mint a legutóbbi a CoP26 alkalmából). De egyszer sem találta meg az időt arra, hogy lehajtson néhány kilométerre a lakóhelyétől, hogy meglátogassa a Delhi kapujában lévő farmerek tízezreit, akiknek kínja oly sok embert megérintett az országban mindenhol. Ez nem valódi meggyőzési erőfeszítés lett volna?
A mostani tiltakozások első hónapjától kezdve a média és mások kérdései zúdultak rám meddig tudnák esetleg kitartani ? A gazdák válaszoltak erre a kérdésre. De azt is tudják, hogy ez a fantasztikus győzelmük az első lépés. A hatályon kívül helyezés azt jelenti, hogy egyelőre le kell venni a vállalat lábát a kultivátor nyakáról – de az MSP-től és a beszerzéstől kezdve a sokkal nagyobb gazdaságpolitikai kérdésekig számos egyéb probléma megoldást igényel.
A televíziós műsorvezetők azt mondják – mintha ez egy lenyűgöző leleplezés lenne –, hogy ennek a kormány visszalépésének biztosan köze van a jövő februárban öt államban sorra kerülő parlamenti választásokhoz.
Ugyanez a média nem közölt semmit a november 29-án meghirdetett 3 közgyűlési és 3 országgyűlési választókerületben elért közvélemény-kutatási eredmények jelentőségéről. Olvassa el az akkori vezércikkeket – nézze meg, mi került elemzésre a televízióban. Arról beszéltek, hogy a kormányzó pártok rendszerint közvélemény-kutatásokat nyertek, helyi haragról – és nem csak a BJP-vel és más hasonló blahákkal szemben. A közvélemény-kutatás eredményeit befolyásoló két tényezőről – a gazdálkodók tiltakozásáról és a Covid-19 rossz irányításáról – kevés szerkesztőség volt szó.
Modi úr mai bejelentése azt mutatja, hogy legalább bölcsen megértette mindkét tényező fontosságát. Tudja, hogy óriási vereségek történtek azokban az államokban, ahol heves a gazdák izgatottsága. Olyan államok, mint Radzsasztán és Himachal – de amelyeket a média, amely papagáj a közönség előtt, hogy Punjab és Haryana volt, nem tudta figyelembe venni elemzései során.
Mikor láttuk utoljára a BJP-t vagy mást sangh parivar formáció a harmadik és a negyedik helyen áll Radzsasztán két választókerületében? Vagy vegyük azt a ragasztást, amit Himachalban szereztek, ahol elveszítették mindhárom parlamenti és egy parlamenti helyet?
Haryanában, ahogy a tüntetők fogalmaztak, „az egész kormány a CM-től a DM-ig” ott kampányolt a BJP mellett; ahol a Kongresszus ostoba módon jelöltet állított Abhay Chautala ellen, aki lemondott a gazdák kérdésében; ahol a szakszervezeti miniszterek nagy erővel beszálltak – a BJP még mindig veszített. A kongresszusi jelölt elvesztette betétjét, de sikerült egy kicsit lefaragnia Chautala árrányáról – így is több mint 6,000 szavazattal nyert.
Mindhárom állam érezte a gazdálkodók tiltakozásának hatását – és ezt a kormányfő megértette, ellentétben a kábítószeresekkel. Az Uttar Pradesh nyugati részén zajló tiltakozások hatására, amelyekhez hozzáadták a Lakhimpur Kheriben elkövetett döbbenetes gyilkosságok önmaga okozta kárát, és talán 90 nap múlva választások következnek ebben az államban, látta a fényt.
Három hónap múlva a BJP-kormánynak válaszolnia kell arra a kérdésre – ha az ellenzéknek van esze felvetni –, mi történt a gazdálkodók jövedelmének megduplázódásával 2022-ig? Az NSS (National Sample Survey, 77–2018) 19. fordulója a növénytermesztésből származó bevételek részarányának csökkenését mutatja a gazdálkodók számára – felejtsük el, hogy a gazdálkodók bevételei összességében megduplázódtak. Azt is mutatja egy a reáljövedelem abszolút csökkenése növénytermesztésből.
A gazdálkodók valójában sokkal többet tettek annál, mint hogy elérték a törvények hatályon kívül helyezése iránti határozott követelést. Küzdelmük mélyen befolyásolta ennek az országnak a politikáját. Csakúgy, mint a 2004-es általános választások szorongása.
Ezzel még korántsem ért véget az agrárválság. Ez a csata új szakaszának kezdete a válság nagyobb kérdéseiről. A gazdák tiltakozása már régóta tart. És különösen erősen 2018 óta, amikor Maharashtra adivasi gazdái felvillanyozták a nemzetet bámulatos, 182 km-es gyalogos menetükkel Nashikból Mumbaiba. Aztán azzal is kezdődött, hogy elbocsátották őket, mint „városi naxálokat”, mint nem igazi gazdákat, és a többi bla. Menetelésük elűzte a csalóikat.
Sok győzelem született ma itt. Nem utolsósorban az, amit a gazdálkodók értékeltek a vállalati médiában. A farmon (mint sok másnál) ez a média extra teljesítményű AAA elemként működött (Ambani Adani + erősítő).
December és jövő április között 200 éves lesz annak a két nagyszerű folyóirat (mindkettő Raja Rammohan Roy tollából), amelyekről azt mondhatjuk, hogy egy igazán indiai (tulajdonban lévő és nemez) sajtó kezdete volt. Amelyek közül az egyik - Mirat-ul-Akhbar – ragyogóan kitettek a angrezi a comillai (jelenleg Chittagongban, Bangladesben) bíró által elrendelt, Pratap Narayan Das meggyilkolása ügyében. Roy erőteljes vezércikke azt eredményezte, hogy a bírót a korabeli legfelsőbb bíróság felhívta és bíróság elé állította.
A főkormányzó erre a sajtó terrorizálásával reagált. Egy drákói új sajtórendelet kihirdetésekor igyekezett őket a sarkába állítani. Roy nem volt hajlandó ennek alávetni magát, és bejelentette, hogy leáll Mirat-ul-Akhbar ahelyett, hogy alávesse magát az általa lealacsonyítónak és megalázónak nevezett törvényeknek és körülményeknek. (És folytatta a csatáját más folyóiratokban és azon keresztül!)
Ez a bátorság újságírása volt. Nem a baráti bátorság és kapituláció újságírása, amit a farmkérdésben láthattunk. A gazdák iránti „aggodalommal” űzték aláíratlan vezércikkekben, miközben az oldalakon úgy sújtották őket, mint gazdag gazdákat, akik „szocializmust keresnek a gazdagok számára”.
A Indiai expressz , a Times of India , az újságok szinte teljes skálája – lényegében azt mondaná, hogy vidéki igásokról van szó, akikkel csak édesen kell beszélni. A szerkesztések változatlanul a fellebbezéssel végződtek: de ne vonják vissza ezeket a törvényeket, nagyon jók. Ugyanez a média többi részének is.
Elmondta-e valaha e kiadványok bármelyike olvasóinak – a gazdálkodók és a vállalatok közötti ellentétről –, hogy Mukesh Ambani 84.5 milliárd dolláros személyes vagyona? Forbes 2021) nagyon gyorsan bezárta Pandzsáb állam GSDP-jét (mintegy 85.5 milliárd)? Mondták egyszer, hogy Ambani és Adani (aki 50.5 milliárd dollárt tett ki) vagyona együtt nagyobb, mint Punjab vagy Haryana GSDP-je?
Nos, vannak enyhítő körülmények. Ambani a média legnagyobb tulajdonosa Indiában. És azokban a médiában, amelyeket nem ő birtokol, valószínűleg a legnagyobb hirdető. E két vállalati báró gazdagságáról lehet és gyakran írnak is – általában ünneplő hangnemben. Ez a corpo-crawl újságírása.
Már most arról van szó, hogy ennek a ravasz stratégiának – a meghátrálásnak – jelentős hatása lesz a pandzsábi közgyűlés szavazásán. Amarinder Singh ezt győzelemként képzelte el, amikor lemondott a Kongresszusról és tárgyalt Modival. Hogy ez megváltoztatja a szavazás képét.
De az abban az államban élő emberek százezrei, akik részt vettek ebben a küzdelemben, tudják, kinek a győzelme. A pandzsábiak szíve azoké a tiltakozó táborokban, akik átvészelték Delhi évtizedek egyik legrosszabb telét, a perzselő nyarat, az azt követő esőzéseket, valamint Modi úr és a fogságban lévő médiája nyomorúságos bánásmódját.
És talán a legfontosabb, amit a tüntetők elértek, ez: ellenállást gerjeszteni más szférában is, egy olyan kormánnyal szemben, amelyik egyszerűen börtönbe veti ellenfeleit, vagy más módon üldözi és zaklatja őket. Ez szabadon letartóztatja a polgárokat, köztük az újságírókat az UAPA értelmében, és fellép a független médiával szemben „gazdasági bűncselekmények” miatt. Ez a nap nem csak a gazdák győzelme. Ez egy győzelem a polgári szabadságjogokért és az emberi jogokért. Győzelem az indiai demokráciának.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz