Gondolkoztál már azon, hogy a mainstream rádió miért olyan felesleges? Miért hallhatjuk sokszor ugyanazt a dalt egy nap alatt? Vagy miért olyan sok művész hangzik hasonlóan?
A válasz három szóban rejlik: Clear Channel Communications.
Az elmúlt évek során a Clear Channel, az ország legnagyobb AM/FM-rádiótulajdonosa, többször is érintett volt a payolával kapcsolatos botrányokban, vagyis abban, hogy pénzt követelnek műsoridőért cserébe egy lemeztársaság legkeresettebb előadóitól.
A Payola illegális, és évtizedek óta az, de a Clear Channel és a hozzá hasonlók mindig megtalálták a módját ennek elkerülésére. Ezek a kifizetések akár több ezer dollárt is elérhetnek, mindössze egy hét műsoridőért. A végeredmény: csak olyan zenekarok léphettek fel, akiknek egy nagy kiadó támogatása volt, azok pedig, akik ezt nem engedhették meg maguknak, hidegen hagyták. Néhány évvel ezelőtt a gyakorlat olyan lendülettel tért vissza, hogy több kommentátor és zenerajongó panaszkodni kezdett a mainstream rádió haldokló lejátszási listáira. Barry Willis, a Stereophile munkatársa egy 2003-as cikkében szerint „a kereskedelmi rádió már régen nem volt jó forrás az új zenék felfedezéséhez. "A főiskolai rádióállomások, a kábeltévé DMX-szolgáltatása és az internet sokkal gazdagabb források." Úgy tűnik, a Clear Channel érezte a meleget, és megpróbálta gyorsan változtatni a dallamát.
Tavaly májusban a Szövetségi Kommunikációs Bizottság lezárta az ügyben folytatott hosszú vizsgálatot. A Clear Channel és három másik kommunikációs behemót 12.5 millió dolláros bírságot fizetett (pusztán zsebpénzt), és elismerték, hogy nem követtek el hibát. Talán a legnagyobb győzelem az volt, hogy megállapodás született arról, hogy a Clear Channel megköveteli állomásaitól, hogy 4,200 órát szenteljenek független és helyi művészeknek.
A megállapodás értelmében űrlapokat tettek közzé az interneten, hogy független művészek jelentkezzenek a műsorra. Végül úgy tűnt, hogy némi előrelépés történik a rádió élénkebbé és változatosabbá tételében. De a múlt hónapban a másik cipő leesett. A DC 101 FM alkalmazásról kiderült, hogy az előadóknak alá kell írniuk digitális előadói jogaikat, ha a Clear Channel úgy dönt, hogy az interneten keresztül használja a dalt. Hogy ez mit jelent, azt a Future of Music Coalition közleménye tömören kifejtette: "Más szóval, a Clear Channel arra kéri a művészeket, hogy írják alá jogdíjfizetési jogukat, ha digitálisan közvetítik a művész munkáját." Hasonló nyelvet találtak más állomások alkalmazásaiban is.
Jenny Toomey, a Future of Music Coalition ügyvezető igazgatója jól fogalmazott: „Ez olyan, mintha a róka másodszor is elkapna a tyúkólban, és azzal érvelne, hogy ne essen baja, mert békén hagyja a tyúkokat… megeszik az összes tojást."
Ennyit a játéktér kiegyenlítéséről.
A helyzetet még rosszabbá teszi, hogy a Clear Channel nem csak egy jelentős szereplő, hanem egy igazi behemót. A rádiózás 1996-os távközlési törvényben történt deregulációja óta a társaság megszerezte a földfelszíni rádióállomások hatvan százalékának ellenőrzését.
És igen, ez ugyanaz a Clear Channel, amelyik betiltotta a Dixie Chicks-et, miután Bush ellen felszólaltak. Aki közvetlenül szeptember 9-e után betiltott minden politikai dalt, beleértve a Rage Against the Machine zenéjét is. És akik segítettek szponzorálni a háborút támogató megmozdulásokat az iraki inváziót megelőző időszakban.
De itt egy tágabb tendencia játszik szerepet. Amit ez a botrány szemléltet, az egy újabb módja annak, hogy a zeneipar magát a zenét csapja le. A rádiókonszerneket csak az foglalkoztatja, hogy mennyit tudnak kihozni a mai zenéből. De elsősorban a zenészek esze, ügyessége és tehetsége késztet minket arra, hogy hallgassunk. Amíg nem szabadulunk meg a róluk kilúgozó parazitáktól, addig a művészek soha nem fognak tisztességesen megrázkódni.
******
Alexander Billet zenei újságíró és aktivista, Washington DC-ben él. Rendszeres közreműködője a Znetnek és a Dissident Voice-nak, és szerepelt a CounterPunchban, a Socialist Workerben és az MR Zine-ben is.
Blogja, a Rebel Frequencies megtekinthető a http://rebelfrequencies.blogspot.com oldalon, elérhető pedig a következő címen: [e-mail védett]