GÁZA VÁROS – A két fiatal egy papírt adott át vendéglátójának, és mindhárman suttogva összebújtak. Időpont: késő este; a helyszín: Shati menekülttábor a Gázai övezetben. Ők ketten a Hamász mozgalom katonai szárnyának, az Iz a Din al-Kassamnak a tagjai. Vendéglátójuk politológiát tanít egy egyetemen. Mindketten jó barátai voltak Suheil Abu Nahalnak, az Iz a Din al-Kassamból, akit alig egy héttel korábban Gázában öltek meg Izrael egyik célzott merényletében. Adósságai futottak fel, amikor üzletet, pékséget nyitott. A jegyzetben felsorolták azoknak az embereknek a nevét, akiktől pénzt kölcsönzött, és mennyit. A hitelezők egy része kereskedő, mások magánszemélyek. A két fiatal vállalta, hogy törleszti az adósságokat, és megszabadítja családját a tehertől. Egyelőre nem tudják, hogyan, de mindenekelőtt a magánszemélyeknek akarják halasztani a kifizetéseket. Azért jöttek, hogy konzultáljanak a vendéggel, és megkérték, hogy értesítse az egyik kölcsönadót, aki a barátja, hogy az ügyet elintézni fogják.
A Hamasztól olyan távoli gázaiak, mint Nyugat a kelettől, megrázták a fejüket, amikor meghallották, mire készülnek Abu Nahal barátai. „Semmit nem látni a Fatahban” – értettek egyet szomorúan, számos olyan esetre hivatkozva, amikor a gyászoló özvegyek és szülők sikertelenül próbáltak segítséget kérni a Fatahtól, miután szeretteiket megölte az izraeli hadsereg.
E gázai megfigyelők számára ez egy újabb példa a Hamász mozgalom belső erejére: kölcsönös garancia és felelősség, barátság, bizalom. Ez az erő magyarázza, hogy a Hamasz miért képes egy elhúzódó, feszült és zavarba ejtő tárgyalási folyamatot diktálni az egyiptomi követekkel és a Palesztin Hatóság képviselőivel kötendő tűzszüneti megállapodásról – például az, amely a múlt héten, egy héttel azután kezdődött. izraeli merényletek hulláma és a Hamász aktivistái elleni merényletkísérlet.
Az Iz a Din al-Kassam két tagja nevetett, amikor megkérdezték tőlük, hogy pánikba esnek-e a kollégáikkal történtek miatt. Az a helyzet, hogy sétálunk – mondták. És nem csak mi. Bajtársaink merényletei csak még elszántabbá tesznek bennünket. D., a Hamász politikai aktivistája ezt magyarázza: „Ezek az emberek nem számolnak a veszélyekkel, mert övék a saría [iszlám vallási törvény] módja. Attól a pillanattól kezdve, hogy ezt választották, tudták, hogy a halál útját választották. Szóval hogyan ijesztheti meg őket a halál?”
Három napon belül öt izraeli merénylet 24 palesztint ölt meg. Közülük öten helikopterrel indítható rakéták célpontjai voltak. A rakéták azonban 19 civilt is megöltek: a megcélzott személyek rokonait és a járókelőket. Ezt követően néhány napig érezhető volt a félelem Gázában; Abban a pillanatban, amikor a taxiban utazók meghallották a helikoptert fent, felszólították a sofőrt, hogy álljon meg, és azonnal kiszállt. Soha nem tudhatod, ki ül mögötted az autóban. A Hamasz azonban nem érezte magát nyomás alatt a tűzszünet kihirdetésére az események miatt. Néhány taxisofőr – nem a Hamasz tagja – azt mondta, hogy nem változtattak vezetési szokásaikon: „Minden Allah kezében van” – mondta egyikük.
Ugyanezt a kifejezést használta egy magas rangú Hamász-figura fiatal kísérője: testvérét megölték, miközben megpróbált behatolni az egyik településre. Nem fél – mondja – „mert a földi életünk rövid – mi ez a ránk váró örök élethez képest? Minden Allah döntése. Nézze, Allah úgy döntött, hogy életben hagyja [a Hamasz magas rangú tisztviselőjét, Abdel Azizt] Rantisit, és megmenekült az élete ellen elkövetett merénylettől.”
De emberi kéz is működött, mint kiderült. D.-nek, aki gratulálni jött Rantisinak a szökéséhez, azt mondta: „Az én hibám. Ez volt az első alkalom, hogy a mobiltelefonomon megbeszéltem, hogy egy adott időpontban, egy adott helyen találkozzunk valakivel.” A Hamasznak nincs kétsége afelől, hogy Izrael rendelkezik olyan technológiával, amely lehetővé teszi számára, hogy lehallgatjon minden beszélgetést, és ezáltal mindenkit nyomon kövessen.
Amint az első rakéta az autó elülső részébe csapódott, Rantisi odakiáltott a vezető fiának, Ahmednek: „Állj meg, és szállj ki!” Ő maga gyorsan kigurult az ajtón. „Amint kihúztam magam az ajtón, azt gondoltam magamban: Talán az Apache [helikopter] most már látja az arcom, és azonosítani fog. levettem a szemüvegem. Nagyon racionális voltam” – mondta Rantisi, aki a lábán sérült meg. A fiának nem sikerült kinyitnia az ajtót – az beragadt. Megpróbált kimászni az ablakon, de a szíve mellett megsérült, és néhány napig súlyos állapotban volt. Rantisi testőre meghalt. Az izraeli helikopterek hat vagy hét rakétát lőttek ki Rantisi megölésére. Az eredmény az volt, hogy egy nő meghalt, egy 8 éves kislány pedig súlyosan megsebesült, és hat nappal később meghalt. A június 20-én, kedden történt támadásban mintegy 10 járókelő megsebesült. Ezen kívül egy 45 éves taxisofőr belehalt sérüléseibe e hét szerdán.
Háború hullámokban
Gázában az a hír járja, hogy ha Rantisi most indulna a választáson, akkor földcsuszamlásban elnökké vagy miniszterelnökké válna. E hét kedden otthonában, a Sheikh Redwan menekülttáborban halványan elmosolyodott, amikor ezt az elemzést nekiadták. Nem állt készen arra, hogy eloszlassa a ködöt az esetleges tűzszünetről. A mérsékeltnek tartott Fatah-emberek és a Hamász aktivistái úgy nyilatkoznak, hogy készen áll a tűzszünetre, anélkül is, hogy kijelentették volna.
A Palesztin Hatóság forrásai szerint a nemzeti párbeszéd a tűzszünetről szóló megbeszélések kódszava lett. De Rantisi azt mondja: „Senki sem mondja, hogy jelenleg a hudnáról [ideiglenes tűzszünetről] tárgyalunk. De azt mondjuk, meg kell vitatni az egyiptomi kezdeményezést. Megígértük, hogy néhány napon belül választ adunk nekik. A Hamasz mindig megvitat minden olyan témát, amely a palesztin nép javával kapcsolatos, beleértve a hudnát is. Sokszor hirdettünk egyoldalú tűzszünetet, kérés nélkül is.”
Miután túlélte a merényletet, azt mondta, a küzdelem addig fog folytatódni, amíg az utolsó zsidó is el nem hagyja az országot. Mennyi ideig fog tartani, mit gondolsz?
Rantisi: „Több tucat év. Ezzel azt akarom mondani, hogy a konfliktus, még ha hosszú távú tűzszünetet kötünk is, nem fog véget érni, amíg az iszlám föld megszállva marad. A keresztesek 200 évig maradtak, majd elmentek. A konfliktus talán hullámokban fog folytatódni. Mindaddig, amíg vannak kifosztott, megszállt területek, addig a konfliktus folytatódni fog, még akkor is, ha a palesztinok aláírnak egy békemegállapodást.”
Ön tehát elhúzódó küzdelemre szólít fel. Hiszel abban, hogy a palesztin nép elviseli ezt? Képesek-e ilyen sokáig elviselni a nyomorúságot, a szegénységet és a haldoklást?
„Nehéz helyzet. De másrészt, ha a palesztinok leállítják is az ellenállást és a harcot, nem lesz megoldás, a megaláztatás, a megszállás folytatódik, és így újra feltámadnak. Megtanultuk a leckét a nem is olyan távoli múltból: 1987-ben elkezdtük az intifádát, aztán jött Oslo, a tárgyalások, 1996 után minden ellenállás megszűnése. És mi történt? A megszállás folytatódott, a települések építése, Jeruzsálem elzsidósítása, elkerülő utak építése. Izrael mindenféle agressziója, amely a felkelés elindítására késztette az embereket.”
Mi lesz, ha a küzdelem nem 200, hanem 500 évig tart? Tudnak az emberek ilyen időkeretekben gondolkodni?
„Azt mondom, hogy a harcok nem fognak nap mint nap folytatódni, de a harcok hullámai lesznek. Mert a palesztinok nem felejtenek és nem bocsátanak meg, az izraeliek pedig a maguk részéről nem állítják meg az agressziót. Ha egy bizonyos szakaszban sikerül újra megállítani a konfliktust, akkor azt hiszem, hogy később újra kitör. A végeredmény a palesztinok földjükhöz való jogának visszaállítása lesz. Enélkül úgy gondolom, hogy a konfliktus akár 500 évig is eltarthat.”
Amikor azt mondod, jogok visszaállítása, akkor az összes zsidó eltávolítására gondolsz?
„Nem a zsidókról beszélek, hanem a palesztinokról, akik tragédiát élnek meg. Ennek a tragédiának a vége nélkül semmiféle megoldás nem lesz tartós.”
Sok palesztin azt mondhatná, hogy nem akar 500 évet várni, hogy esetleg visszakapja jogait. Így inkább egy 500 éves hudnát választanak. Emberként akarnak élni: gyerekeket nevelni, gondoskodni róluk, élvezni az életet, dolgozni. Nem így van?
„Elmondom a diagnózisomat a jövőre nézve. Nincs kapcsolat a Hamászszal. Miért jöttek a zsidók Palesztinába? Azt mondták, hogy a nagyszüleik nagyszüleinek öröksége volt a földön 3,000 évvel ezelőtt, és ez a föld zsidó. Ebből arra következtethetek, hogy zsidó szemmel nézve 3,000 év után sem engedték, hogy a konfliktus megszűnjön. Tehát ez a szándékom, amikor azt mondtam, hogy a konfliktus nem szűnik meg.”
Felajánl egy diagnózist, de olyan mozgalmat is vezet, amely a fegyveres harc eszméjét szorgalmazza.
„A zsidó vallási szempontból nem engedhetnek be. Amikor [Ariel] Sharon miniszterelnök például a „megszállás” szót említette, 24 órán belül visszavonta, mert barátai ellene kiabáltak: Nem, ez felszabadított föld, zsidó föld. És én azt mondom: ez muszlim föld, és egyetlen muszlim – nemcsak a Hamász – mondhatja, hogy ez zsidó föld. Vallási szempontból. Vallási meggyőződésünk, hogy ez a mi földünk, és tilos mást mondani. És a zsidók is ugyanezt mondják, vallási szempontból.”
Miért nem hirdeti a választások megtartásának gondolatát, hogy próbára tegye az erejét?
„A kérdés az, hogy milyen típusú választások. Tiszteletben tartjuk azokat a választásokat, amelyek esélyt adnak a Hamásznak programja végrehajtására, ha többséget szerez. Ez demokratikus. Vagy ha veszítünk, a Hamásznak tiszteletben kell tartania a többséget – ha a választások tisztességesek, és lehetőséget kínálnak a többségnek arra, hogy meghallgassa magát. De ha a végén azt mondják nekünk, hogy vannak keretek – Oslo, az útiterv –, és hogy aki többséget szerez, annak e keretek között kell cselekednie, akkor nem lesznek demokratikus választások.”
Amíg nem vesz részt a választásokon, elmondható, hogy ráerőlteti álláspontját a palesztinok többségére. Nem olyan módot akarsz rákényszeríteni, amely nagy szenvedéssel és halállal jár?
„A Hamasz, az [iszlám] dzsihád, a Fatah, a Népi és Demokratikus Front, mindezek a szervezetek – senki sem mondhatja, hogy ezek együtt nem képviselnek többséget. Most többé-kevésbé mindannyian ugyanabban az árokban vagyunk. És nézd meg az UNRWA (az Egyesült Nemzetek Segély- és Munkaügyi Ügynöksége) választási eredményeit.”
De az emberek fáradtak.
„Az izraeliek is fáradtak. Mindkét fél fáradt. De nincs vesztenivalónk. Ők [az izraeliek] a peremre, a peremre taszítanak minket. Az izraeli politika mindig minden történés mögött áll. Amikor [a Hamász spirituális vezetőjét, Sheikh Ahmed] Yassint szabadon engedték, egy izraeli újságíró azt mondta nekem: Ön, mint Hamasz profitált Khaled Meshal meggyilkolásának kísérletéből. [1997-ben Izrael sikertelen kísérlete arra, hogy Ammánban megölje Meshalt, a Hamász egyik vezető tisztviselőjét, Jassint kiengedték egy izraeli börtönből, cserébe azért, mert Jordánia szabadon engedte az izraeli ügynököket.] Azt mondtam neki: Mindig profitálunk a hibákból. a vezetőidről."
És mi van akkor, ha politikai változás történik Izraelben?
„Úgy gondolom, hogy ezzel véget vetne a konfliktusnak egy tűzszünet. Emlékezzen a jövővel kapcsolatos diagnózisomra. Nem volt új. Mondtuk már régebben. Amire szükség van, az az egész Gázából és Ciszjordániából való kivonulás, egy esély egy független állam létrehozására. Megegyezünk a fegyverszünetben. Senki sem mondhatja, hogy a Hamász mozgalom 100 vagy 200 éven belül képes lesz Palesztina felszabadítására. A régióban bekövetkezett drámai változások nélkül ez lehetetlen. Nem mondhatjuk népünknek, hogy folytassák az egyenlőtlen konfliktust. De senki sem mondhatja nekik, hogy adják fel magukat, és megadják magukat Izrael agressziója előtt.”
Nem tart attól, hogy a palesztin hivatalnak le kell tartóztatnia, ha a Hamasz nem járul hozzá a tűzszünethez? Nem fél egy polgárháborútól, mint amilyen Algériában történt?
„Higgye el, a palesztinok mások, mint mindenki más. Először is valódi konfliktusban vagyunk egy közös ellenséggel. Mindannyian hiszünk abban, hogy a polgárháború egyik félnek sem segít, és sérti a palesztinok összes érdekét. Tehát senki nem fog részt venni egy ilyen fejlesztésben. Úgy gondolom, hogy a palesztinok nem fajulhatnak polgárháborúvá.”
Mit javasolna most Mahmúd Abbász (Abu Mazen) palesztin miniszterelnöknek?
„Abu Mazennek tanulnia kellett volna az előző leckéből: mindent odaadott Akabában, és miután Saron palesztinokat mészárolt le Tul Karmban [két palesztinra utalva, akiket az izraeli védelmi erők kerestek, és a tanúvallomások szerint harc nélkül megölték őket titkos hely] és a merényletek folytatódtak, tudnia kellett volna, hogy Sharon nem hisz a békében, hanem csak a békéről beszél. Nagyon gyenge Sharon ellen. Meg kell erősítenie magát a népén keresztül. Ez azt jelenti, hogy közelebb kell állnia a palesztin szervezetekhez és népéhez. Ha pozíciói megegyeznek a népével, képes lesz szembeszállni Sharonnal. De most nagyon gyenge Arafattal, a palesztinokkal és a Fatah-val szemben.”
És mit javasolna a Fatah mozgalomnak?
„A Fatah politikai helyzete most jó, és sokkal közelebb állnak a Hamász álláspontjához. Nem sok különbség van közöttünk. Ha összefognak, ők képviselik a palesztinok többségét. Ezért arra szólítom őket, hogy legyenek egységben Sharonnal szemben.”
De nem csatlakozol egy palesztin kormányhoz, ugye?
"Minden szervezet országos vezetése létrehozható."
Nincs érzelmi ellentmondás az Ön életmentő szándékú orvosképzése és a Hamaszban betöltött pozíciója között?
„1985-ben a katonák 45 napig ostromolták a Khan Yunis-i klinikámat, és megakadályozták, hogy kis pácienseim hozzám jussanak. Ezt a döntést azért hozták, hogy megakadályozzák Dr. Mahmúd al-Zahart abban, hogy ápolónői főiskolát hozzunk létre. Ugyanakkor megbetegedett egy izraeli lány, akinek apja rendőr volt Khan Yunisban. A Tel-Aviv-i kezelés sikertelen volt. Azt mondták neki, hogy csak Rantisi tudja, hogyan bánjon vele. Szóval eljött hozzám. Igazán. Nem emlékszem, mi volt nála. Először haboztam. Az összes palesztin gyerekre gondoltam, akik nem részesültek kezelésben. De végül beleegyeztem. Allah [akarta, hogy meggyógyuljon], és 24 órán belül jól volt.”
* * *
Ismail Abu Shanab, Rantisi kollégája a Hamász vezetésében, akit „mérsékeltebbnek” vagy „pragmatikusabbnak” tartanak Rantisinál, hajlandó volt részletesebben kifejteni a Hamaszon belüli belső vitát a tűzszünet szószólói és a tűzszünet ellenzői között. egy ilyen lépés. A szószólók (és a Hamász forrásai szerint ő is köztük van) azt mondta, hogy „szerintük jobb megmutatni, hogy a palesztinok békét akarnak, míg Izrael Ariel Saron és [Shaul] Mofaz védelmi miniszter vezetése alatt nem akar békét . A tűzszünet azt is lehetővé teszi, hogy letépjék a maszkot az útitervről, és bebizonyítsák, hogy ez egy biztonsági megállapodás, nem pedig béketerv.
„Az ellenfelek azt mondják, hogy a tűzszünet Saronnak lehetőséget ad arra, hogy megállítsa az intifádát, hogy azt mondhassa, hogy a katonai megközelítés győztes, hogy „megállásra kényszerítettem a palesztinokat”. Az intifáda megállítása elősegíti az izraeli gazdaság fellendülését.”
E gondolatmenet szerint a Hamász úgy véli, hogy az elmúlt három év küzdelmét győzelmek koronázták.
Abu Shanab: „A palesztinok azon képessége, hogy ellenálljanak ennek a katonai erőnek, önmagában is győzelem. Sharon úgy gondolta, hogy két hónapon belül legyőzi az intifádát. Ennek a katonai erőnek nem sikerült legyőznie a palesztinokat. Izrael óriási biztonsági, katonai és gazdasági problémákkal néz szembe. Izrael, egy katonai hatalom, nem akadályozhatja meg a palesztinokat abban, hogy stratégiai fegyvert gyártsanak, legyen az bármilyen szerény és kicsi is: nem akadályozza meg a Kasszam rakéták kilövését.”
* * *
H. egy másik veterán Hamász aktivista, jelenleg a negyvenes éveiben jár. Nagyon közel áll Rantisihoz: mindketten ugyanabból a faluból származnak, Yibneh-ből. De H. a hudna egyik vezető szószólója. A Rantisival készült interjú után, amelyen jelen volt, sóhajtva mondta: „Az emberek belefáradtak a helyzetbe. Az emberek nem látnak fényt, reményt egy jobb jövőre. Készek lennének megbeszélni önnel a megoldásról, ha reménykednének abban, hogy Izrael másként fog viselkedni – hogy 40-at nem folytatja állandóan.”
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz