Kínában egy mindenütt dolgozó emberek számára fontos bírósági ügyet tárgyalnak.
Két nap múlva bíróság elé állítják azokat a szervezőket, akik az ország északkeleti részén tavaly tavasszal tömeges, munkára alapozott tüntetésekben vettek részt, „államhatalom felforgatásának” vádjával. Yao Fuxin és Xiao Yunliang, akiket tavaly márciusban tartóztattak le Liaoyang városában, vezető szerepet játszottak Kína összeomló állami iparának dolgozóinak megszervezésében. A ki nem fizetett és hiányzó bérek, a hivatali korrupció és a gyárbezárások ellen tiltakozva 50,000 állami ipar több mint 20 XNUMX volt munkása vonult Liaoyang utcáira a városban valaha látott legnagyobb munkástüntetések egyikén. Köztük voltak a vasötvözetgyár dolgozói is, ahol Yao és Xiao négyéves megélhetési bért és korrupcióellenes kampányt folytatott.
Egy hetes heves tüntetések után a rendőrség és a Közbiztonsági Hivatal (PSB) tagjai elkezdték összeszedni a tüntető munkásokat. Yaot és Xiaót két másik Liaoyang munkaszervezővel, Pang Qingxianggal és Wang Zhaominggal együtt letartóztatták.
Pangot és Wangot 2002 decemberében óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Azonban kilenc hónapnyi fogva tartás után, eredetileg „illegális tiltakozások szervezése miatt”, Yao és Xiao a közelmúltban súlyosabb „felforgatás” vádat emeltek ellenük a Liaoyang. Középfokú Népbíróság. Ha elítélik őket, most már halálbüntetésre is számíthatnak.
A kínai kormány komolyabb vádakhoz való folyamodása egyértelműen a Kína északkeleti részén évek óta kibontakozó lendületes, alulról építkező munkásmozgalom megfélemlítését és meggátlását célozza. A kormány „szisztematikus megközelítésében” a munkatüntetések kezelésére a munkásoknak nyújtott minimális engedményeket, valamint a szervezők letartóztatását, megfélemlítését és közreműködését alkalmazzák a népi ellenzék leverésére tett általános kísérletre.
Ahogy Yao lánya elmondta a hongkongi székhelyű folyóiratnak, a China Labor Bulletinnek:
„Azt gondolják, ha elítélik apámat és XiaoYunliangot, meg tudják akadályozni, hogy a dolgok általában kikerüljenek a kezükből. Ez olyan, mint a mondás, amit szeretnek – „eltörölni egy helyzetet, mielőtt magot vetne” – nem igaz?
A mag azonban már kikelhetett, mivel Kína északkeleti részén már évek óta zajlanak az alulról építkező munkástüntetések. Az egykor hatalmas, állami irányítású nehézipar és elsődleges iparágak helyszíne, Kínában a burjánzó korrupció és az állami tulajdonról a kapitalista vállalkozásokra való átállás folyamatosan az északkeleti bányák és gyárak összeomlásához, valamint a munkások körében terjedő elégedetlenséghez vezetett. 1994-ben a Jinzhu Shan szénbányában májusban 6000 bányász sztrájkot követett a pekingi bányászok hasonló akciója augusztusban. A China Labour Bulletin 1994. decemberi indexében található megjegyzés megjegyzi, hogy „az állami tulajdonú vállalatoknál tapasztalható tiltakozások növekedése a munkavállalók jogainak tiszteletben tartásának hiányát tükrözi”. A következő években nagy, munkaerő-alapú akciókat dokumentáltak olyan városokban, mint Zhejiang, valamint Henan és Liaoning tartományokban. 2000 szeptemberében a Xiahuayuan bányából mintegy 5000 munkás 24 órára blokkolta a Peking-Baotou vasútvonalat, hogy igazságszolgáltatást és bérfizetést követeljenek.
„Szerintem ezt nem tudják elpusztítani” – folytatja Yao lánya. – Ezek a magok lassan nagy fává nőhetnek
Valójában Liaoyangban is folytatódtak a tiltakozások a négy munkaszervező letartóztatása óta. Legutóbb 2. január 2003-án több mint 1000 nyugdíjas munkavállaló tiltakozott az ellen, hogy a Wuhan-Xiangfan vasútvonal forgalmát leállítsák nyugdíjaik folyósításával.
A felforgató vádak hivatalos bejelentése után pedig a szervezők családjai csak tovább radikalizálódtak. Ahogy Xiao felesége elmagyarázta a China Labor Bulletinnek:
„Most az egész család nyilvánosan ki fog állni a dolgozók mellett. Mindent megteszünk, még a házat és az összes vagyonunkat is eladjuk, hogy az ügyükért küzdjünk.”
A Kínán belüli bátor, makacs elszántság ellenére fontos Yao és Xiao szélesebb körű nemzetközi támogatása, valamint a határokon átnyúló szolidaritás Kína független munkaharcával. A két szervező rendkívül borús jövő előtt áll, családjukat sok dolgozóhoz hasonlóan rendszeresen megfélemlítik a hatóságok. Beszédes, hogy a rendőrség és a közszolgálati televízió által gyakran alkalmazott zaklatási módszer a telefonvonalak levágása az információáramlás megakadályozása érdekében, ami azt mutatja, hogy a titoktartás az elnyomásuk egyik fő eszköze.
A Kínán belülről és kívülről érkező széles körű ellenőrzés, nyomás és szolidaritás ellensúlyozhatja ezt a titkolózást, hozzájárulva ezzel Yao és Xiao jövőjének megváltoztatásához, és fellendítheti a munkásmozgalmat az országban. A nemzetközi szolidaritás kultúrája pedig természetesen megnehezítené, hogy a Liaoyang-szervezők tapasztalatai máshol is megismétlődjenek.
Január 15., a tárgyalás időpontja fontos nap lesz a dolgozó emberek számára világszerte.
További információ:
Kínai Munkaügyi Bulletin (Hongkong):[e-mail védett]>
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz