Micsoda dicsőség ezen a héten a wisconsini Madisonban lenni, ahol ennek az államnak a lakossága fellázadt a neandervölgyi republikánusok ellen, akik megpróbálják lerombolni a közszféra szakszervezeteit és hatalmas károkat okozni dolgozóiknak.
Nem a költségvetés egyensúlyáról van szó. A szakszervezetek mint politikai és gazdasági erő megsemmisítéséről szól. Ezért mondja ki a törvényjavaslat, hogy minden közszférabeli szakszervezetnek évente újra kell igazolnia magát, és ezért mondja ki, hogy egyetlen munkáltató sem vonhatja le a szakszervezeti tagdíjat a fizetéséből. Egyik dolognak sincs köze a wisconsini adófizetők egy fillér megtakarításához.
Ez a nulladik pont a visszacsatolásban, és a Wisconsinite-ok olyan általános sztrájkot folytatnak a legközelebb, amelyet életemben láttam.
Így néz ki a demokrácia. Az egyik tábla ezt írta: „Ez a mi Tahrír terünk”.
Interjút készítettem a tüntetőkkel szerdán, amikor a tömeg 30,000 XNUMX főre duzzadt. Egy nő a „Rúgj, állami dolgozó vagyok” feliratot viselt. De nem volt hajlandó megadni a nevét. „Attól tartok, hogy kirúgnak” – mondta.
Egy másik Mary Batt nevű nő, aki az Igazságügyi Minisztériumnak dolgozik, azt mondta: „Olyan emberekért vagyok itt, akik nem félhetnek attól, hogy megtorlást kapnak.”
Beszéltem Allie Riefke-vel (17), a Mt. Horeb High School-ból, aki elhagyta az iskolát, hogy eljöjjön a gyűlésre. Egy táblát tartott a kezében, amelyen ez állt: „Mentsétek meg tanárainkat. És az anyám." Édesanyja pályaválasztási tanácsadóként dolgozik egy másik iskolában, és nem tudott eljönni a gyűlésre, „mert bajba kerülne”.
Allie azt mondta, hogy az anyja „5,000 dollárt fog veszíteni, ha elfogadják ezt a számlát”. Hozzátette: „Ez a fogszabályzó az öcsémnek. Ez nem fair."
Igaza van. Ez nem fair.
És ezért van az, hogy oly sok wisconsini kint az utcán erőszakmentesen, de harcosan a jogaiért ezen a héten.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz