Csütörtök este bejelentették, hogy megállapodás született az EU és Törökország között a Törökországon keresztül Európába érkező menekültáradat megfékezéséről. 3 milliárd eurós áron a török állampolgárok schengeni országokba történő vízummentességének megkönnyítésére tett ígéreteket, valamint az EU-felvételi tárgyalások újraindítását, amelyek megrekedtek, miután kérdések merültek fel Törökország elmúlt évekbeli tekintélyelvű fordulatával kapcsolatban, Törökország megígérte, hogy segít Európának a „menekültválság” kezelésében (nem a menekültek válság, hanem az a válság, hogy Európa nem tudja humánusan és ésszerűen fogadni a menekülteket).
Cserébe Törökország elismerte a fokozott határellenőrzést, a menekültek megélhetésének javítását, valamint a Törökországon keresztül már az EU-ba belépő menekültek visszafogadását, akiktől megtagadták a menedékjogot, és most valahova kitoloncolni kell őket. Utolsó simításként és az EU jóakaratának jeleként Törökország is felkerül a „biztonságos országok” listájára, ahová deportálható embereket, kérdések nélkül – még a jelenleg török rácsok mögött ülő több ezer politikai fogolyról sem. ; sem a kurd városokban élő millióknak, akiket katonai ostromoknak és éjszakai razziáknak vetnek alá, látva, hogy társaik élettelen holttestét rendőrautók mögött vonszolják az utcákon; vagy a számtalan meggyilkolt gyereknek – természetesen járulékos károk –, akiknek fiatal életét „kidobott” golyók, „eltévedt” könnygázpalackok vagy „szerencsétlen balesetek” vágták rövidre.
Annak ellenére, hogy Törökország csütörtök óta úgy tűnik, hogy visszalépett a megállapodástól, Erdogan elnök – a valósággal való kapcsolat elvesztésének enyhe esetére utalva – dacosan kijelentette, hogy a teljes EU-tagság nem lesz elegendő Törökország mozgatásához. hogy kitartson az alku mellett, az itt játszódó politika leleplezi az EU rohadt belső működését.
Az EU és Törökország közötti megállapodás nem abból a vágyból fakad, hogy segítsenek egy rászoruló embertársat (vagy pár milliót), és nem is annak a jele, hogy az európai kormányok végre úgy döntöttek, hogy munkába állnak. Egy kicsit javítani annak a sok-sok embernek a nyomorúságos életét, akiknek családtagjai eltűntek, házaikat lebombázták, autóik lángba borultak, állataikat lemészárolták, gyermekeiket éheztek, pénzük eltűnt, és életük semmi másra nem változott. üres, értelmetlen pillanatok sorozata, amelyek a fájdalom, a veszteség és a szenvedés szakadozott húrjaival kötődnek össze.
Nem. Ez az üzlet a tiszta félelem eredménye. Félelem attól, ami más. Félsz attól, hogy meg kell osztanod, ami a tiéd. Félelem attól az idegentől, aki érthetetlen nyelven beszél, másfajta ruhát hord, és aki - ne adj Isten - időnként kézzel eszik. De leginkább a hatalom elvesztésétől való félelem.
Ez a mélyen gyökerező, belső félelem az, ami végre mozgásba hozta a dolgokat. A politikusok attól való félelme, hogy elveszítik azoknak a szavazatát, akik bevállalták a jobboldali idegengyűlölet gyűlölettel, haraggal és idegengyűlöletkel oltott populista retorikáját. A hatalom korrumpál. Elzsibbad, követel, vágyik. Minden ebbe az országba belépő menekült egy szavazattal kevesebb a hatalmon lévőknek. 'Sajnáljuk. Nem maradt más választásunk. Ez mindannyiunk javát szolgálja. Igazán.'
Elpusztított életek millióit használják fel befolyásként egy olyan politikai trükkben, amely csak a megtartást szolgálja status quo ép. Egy törekvő diktátort megmentőnek ápolnak, miközben az európai vezetők csukva tartják a szemüket az emberi jogok napi megsértése előtt, becsukják a fülüket a bajba jutott emberek igazságért kiáltásai előtt, és bezárják az ajkukat, hogy megakadályozzák, hogy bárki megszólaljon, ha rossz szó vagy rosszul elhelyezett mondat gerjeszti a szultán haragját.
Európa jelenleg úgy kezeli a menekültválságot, hogy mindent megtesz azért, hogy ne érje el a küszöbét. A kapukat bezárták, új kerítéseket építettek. Pálcákat, könnygázt és vízágyúkat vetnek be, hogy távol tartsák a „barbár hordákat”.
Annak a néhány szerencsésnek, akiknek sikerült áttörniük az Erőd bevehetetlennek tűnő falait, a küzdelem még korántsem ért véget. Annak a néhány közösségnek a vendégszeretetét, amely megnyitja kapuit és fogadja a rászorulókat, beárnyékolja a migrációs központokká duplázó, elhagyatott iskolaépületek falára szórt rasszista szidalmak; a menekültek sorsáról szóló minden nyilvános vitát jellemző diszkriminatív retorika; és új szomszédaik idegengyűlölő előítéletei, akik látszólag mindent tudnak a menekültek életéről, szokásairól, eszméiről, vallásáról és meggyőződéséről anélkül, hogy valaha is beszéltek volna egyikükkel sem.
Az EU és Törökország közötti megállapodás botrányos példája annak, hogy a menekültválságot mindkét fél helyi politikai haszonszerzésre használja fel. Mivel két hét múlva fontos választások következnek, és támogatása jelentős visszaeséssel néz szembe, a török AKP vezette kormány alig várja, hogy néhány olcsó győzelmet mutasson be szavazóinak. Ugyanakkor az európai vezetők közösen megállapodtak abban, hogy szemet hunynak minden felett, ami Törökországgal stimmel, csak hagyják, hogy helyettük végezze el a piszkos munkát.
A menekültek válsága humanitárius válság, nem politikai. Mint ilyen, a megoldás a hétköznapi emberekben rejlik, nem pedig a vezetőik politikai játszmáiban. A gyűlölet és a félelem elleni fellépés ugyanolyan fontos, mint a vendégszeretet és a szolidaritás. De a megoldás nem az elszigetelt kedvességben rejlik. Félretéve a politikai rendszer minden rendszerkritikáját, helyt kell állnunk a gyűlölet beszédével szemben, fel kell lépnünk a félelem politikájával. Meg kell mutatnunk, hogy a hatalom azoknál van, akik küzdelmekkel felépítették, és védelmet kapnak azok, akiknek szükségük van rá.
Legyen Európa a háború, a szegénység és az üldöztetés elől menekülők biztonságos menedékévé, és legyen termékeny talaj, amelybe el lehet vetni a közös jövő magvait. Ideje hangosan kimondani, és egyértelműen kimondani: „Szívesen látjuk itt a menekülteket!”
Joris Leverink isztambuli politikai elemző, író, szerkesztő ROAR Magazin és a TeleSUR English rovatvezetője.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz