CSATA A BIRODALOMÉRT ===================== [Kol. Idézés. 3/25/03] Copyright 2003 Mumia Abu-Jamal
Hiszem, hogy a háború gyilkosság. Hiszem, hogy a hadseregek és a haditengerészet az elnyomás és a helytelenség talmi és dicsekvései, és úgy gondolom, hogy a gyengébb és sötétebb nemzetek gonosz meghódítása fehérebb és erősebb nemzetek által, de előrevetíti ennek az erőnek a halálát! th…. – – WEB DuBois, *Darkwater* (1920)
Mire ezt elolvassák, Bagdad lángjai hidegek lehetnek; a bombázás talán elhalványulhatott az emlékezetben.
Mire mások meghallják vagy elolvassák ezeket a szavakat, az iraki háború valóban véget érhet. Ebben a korban, az Egyesült Államok hadseregének meztelen erejével, nincs mit mondani. Lehet, hogy így van. De ha igen, akkor ez csak egy háború végét jelenti; kevés a komoly kérdés, csak az, hogy ez más háborúk kezdete.
Lehet, hogy más birodalmi háborúk előfutára, ahol a lézerrel irányított célpontok hideg, zöld fémes irányzékaikat Észak-Koreára, Iránra, Szíriára vagy…?
Lehetséges, hogy az iraki kaland újabb háborúkat robbant ki más nyugati célpontok ellen. Gyakorlatilag biztos, hogy ez nem egy háború a többi háború megállítására (emlékszel a „II. világháborúra”? Szüleink és nagyszüleink ostobán „A háború véget vet minden háborúnak” – uh huh), hanem egy olyan háború, amely még több háborút vívni! sokkal biztosabb, és sokkal kevésbé megfogható.
Ismét megalázott egy arab népet a Nyugat az „emberi jogok” propagandafügefalevele alatt. Biztosak vagyunk abban, hogy a Pentagon hangjai, valamint a Fehér Ház és a médiában elhangzó szajkóik hangoztatják, hogy ez egy „felszabadítási háború”. Minden becsületes történelemhallgató fél tucat példát tud felhozni arra, hogy idegen nemzetek azt állítják, hogy saját érdekükben megszállnak egy másik nemzetet, hogy „felszabadítsák” őket. Amikor az Egyesült Államok megküzdött Spanyolországgal Kubáért és Puerto Ricóért, jogot követeltek ahhoz, hogy „megszabadítsák” a spanyol kegyetlenségtől. Az USA gyarmattá akart tenni, ahol kiterjesztheti az amerikai rabszolgaságot. Az amerikaiak még Kuba szigetének fegyveres invázióját is támogatták, amelynek élén egy Narciso Lopez nevű kubai lázadó és zsoldos állt, akinek pénzt és mintegy 600 amerikait (főleg louisianaiak) gyűjtöttek. Lopez és hívei megígérték, hogy az invázió idején népfelkelés fog kitörni a kormány ellen. Lopez és csapata Kubába hajózott, és elfoglalta Cardenas városát, felgyújtva a kormányzói kastélyt. Felkelés azonban nem történt. A kubaiak láthatóan nem érezték kedvüket, hogy az amerikaiak által támogatott Lopez „felszabadítsa” őket, aki a spanyol hadsereg elől menekülve alig menekült meg. Ez 1850 májusa volt (forrás: McPherson, James. *Battle Cry of Freedom* (1988), 105. o.).
A kormányok gyakran kínálnak ürügyeket a háború valódi okainak elfedésére. A háborúkat megvívók, vagy éppen azok, akik hazafias okokból támogatják a háborúkat, ritkán ismerik a valódi okokat. Az internet és a szélesedő írástudás korában azonban egyre többen képesek áttörni az állami propaganda fátylát, és ezért képesek történelmi és gazdasági kutatásokat végezni az iraki kaland mögött meghúzódó valódi okok feltárására.
Egész Irak legbiztonságosabb helye minden bizonnyal a rumailai olajmezők körüli területek. Mit mond ez neked? Itt nem a „tömegpusztító fegyverekről” van szó; ez nem Irak „felszabadításáról” szól; nem is a demokrácia megteremtéséről van szó ! a Közel-Keletre. Arról van szó, hogy a sivatagban nyerjük az olajat. A kibővült Amerikai Birodalomról van szó, amelynek nincs igazi versenytársa a katonai hatalom terén. Arról szól, amit Bush pere "Új Világrendnek" nevezett. Arról van szó, hogy a korrupt uralkodókat és dinasztiákat képlékenyebb, jobban kezelhető uralkodókkal váltsák fel, akik letérdelnek Washington elé, ha erre parancsot kapnak. Egy új gyarmatosításról szól… egy kedvesebb, szelídebb, „demokratikus” gyarmatosításról.
A világtörténelemben soha nem volt egy nép kedves, szelíd uralma egy másik nép felett. Rómától féltek; nem szeretett. Amerika sem más. Csúnya, hosszú és beláthatatlan úton indulunk el azok számára, akik már megrészegültek a gazdagságtól és a hatalomtól. Az úgynevezett Kongresszusunk már átengedte hatalmát az elnöknek, és felhatalmazta őt arra, hogy háborút indítson, ahol jónak látja. Azok, akik azt állítják, hogy a népet képviselik, átengedték a nép legértékesebb hatalmát, a háborút vívó hatalmat, az élet és halál hatalmát egy olyan embernek, aki a nemzet szavazatainak kevesebb mint egynegyedét kapta meg. Igen… ez egy háború a „demokráciáért” – igaz?
Copyright 2003 Mumia Abu-Jamal
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz