Ahogy a nyugati országok is úszó Az elmélet szerint Oroszország az Ukrajnával fennálló konfliktusát nukleáris háborúvá fokozhatja, sok nyugati kormány továbbra is szemet huny Izrael saját atomfegyver-képessége előtt. Szerencsére a világ számos országa nem támogatja ezt az endemikus nyugati képmutatást.
„A nukleáris fegyverektől és egyéb tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti zóna létrehozásáról szóló konferencia” tartotta november 14. és 18. között, azzal a kizárólagos céllal, hogy új elszámoltathatósági normákat hozzanak létre, amelyeket – mint mindig is így kellett volna – minden közel-keleti országra egyformán alkalmazni kell.
A Közel-Keleten a nukleáris fegyverekről szóló vita nem is lehetne relevánsabb vagy sürgősebb. A nemzetközi megfigyelők joggal megjegyezni hogy az orosz-ukrán háborút követő időszak valószínűleg felgyorsítja a nukleáris fegyverek utáni kutatást az egész világon. A közel-keleti konfliktusok tartósnak tűnő állapotát figyelembe véve a térségben valószínűleg nukleáris rivalizálás is lesz.
Az arab és más országok éveken át próbálták felvetni azt a kérdést, hogy az atomfegyverek kifejlesztésével és beszerzésével kapcsolatos elszámoltathatóság nem korlátozódhat azokra az államokra, amelyeket Izrael és a Nyugat ellenségeinek tartanak.
Ezen erőfeszítések közül a legutóbbi egy ENSZ-határozat volt, amely felszólította Izraelt, hogy dobja el nukleáris fegyvereit, és helyezze nukleáris létesítményeit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felügyelete alá. Az A/C.1/77/L.2 számú határozat, amelyet Egyiptom dolgozott ki más arab országok támogatásával, Elmúlt kezdeti szavazattal 152-5. Nem meglepő módon a tervezet ellen szavazó öt ország között volt az Egyesült Államok, Kanada és természetesen maga Izrael is.
Tel-Aviv amerikai és kanadai vak támogatása ellenére mi kényszeríti Washingtont és Ottawát a „A nukleáris fegyverek elterjedésének veszélye a Közel-Keleten” című tervezet ellen szavazásra? Szem előtt tartva az egymást követő jobboldali szélsőséges kormányokat, amelyek hosszú éveken át uralkodtak Izrael felett, Washingtonnak meg kell értenie, hogy a nukleáris fegyverek „egzisztenciális fenyegetés” elhárításának leple alatt történő használatának kockázata valós lehetőség.
Megalakulása óta Izrael számtalanszor folyamodott és használta az „egzisztenciális fenyegetés” kifejezést. Különféle arab kormányokat, később Iránt, sőt egyes palesztin ellenállási mozgalmakat is azzal vádoltak, hogy veszélyeztetik Izrael létét. Még az erőszakmentes palesztin civil társadalom által vezetett Bojkott, Elvonás és Szankciók Mozgalmat (BDS) is megvádolta Benjamin Netanjahu akkori miniszterelnök 2015-ben hogy egzisztenciális veszélyt jelent Izraelre. Netanjahu azt állította, hogy a bojkottmozgalom „nem kapcsolódik a tetteinkhez; a létezésünkhöz kapcsolódik.”
Ez mindenkit aggaszt, nem csak a Közel-Keleten, hanem az egész világon. Az elképzelt „egzisztenciális fenyegetések” iránt ilyen felpörgetett érzékenységű országnak nem szabadna megengedni, hogy olyan fegyvereket szerezzen, amelyek többszörösen elpusztíthatják az egész Közel-Keletet.
Egyesek azzal érvelhetnek, hogy Izrael nukleáris arzenálja szorosan összefügg az arabokkal való történelmi konfliktusából eredő valós félelmekkel. Ez azonban nem így van. Amint Izrael befejezte a palesztinok etnikai megtisztítását történelmi hazájuktól, és jóval azelőtt, hogy erre válaszul komoly arab vagy palesztin ellenállást hajtottak volna végre, Izrael már nukleáris fegyverek után kutatt.
Már 1949-ben az izraeli hadsereg rendelkezett talált uránlelőhelyek a Negev-sivatagban, ami a intézmény1952-ben, a nagyon titkos Izraeli Atomenergia Bizottság (IAEC) tagja.
1955-ben az Egyesült Államok kormánya eladott Izrael atomkutató reaktor. De ez nem volt elég. Teljes nukleáris hatalommá vágyó Tel Aviv igénybe vették 1957-ben Párizsba. Ez utóbbi jelentős partnerré vált Izrael baljós nukleáris tevékenységében, amikor segített az izraeli kormánynak titkos atomreaktort építeni Dimona közelében, a Negev-sivatagban.
Az izraeli atomprogram atyja akkoriban nem volt más, mint Shimon Peres, aki ironikus módon az volt Díjazott a Nobel-békedíjat 1994-ben. A Dimona atomreaktor most nevezett „Shimon Peres Nukleáris Kutatóközpont – Negev”.
Mindenféle nemzetközi megfigyelés, így nulla jogi elszámoltathatóság nélkül Izrael nukleáris kutatása a mai napig tart. 1963-ban Izrael vásárolt Richard Sale szerint 100 tonna uránércet szállítanak Argentínából, és erős a feltételezés, hogy az 1973. októberi izraeli-arab háború során Izrael „közel járt egy nukleáris megelőző csapáshoz”. írás a United Press International-ben (UPI).
Jelenleg Izrael úgy hogy „elegendő hasadóanyaggal rendelkezzen 60-300 nukleáris fegyver előállításához” – állítja Edwin S. Cochran volt amerikai hadseregtiszt.
A becslések eltérőek, de az izraeli tömegpusztító fegyverekkel (WMD) kapcsolatos tényeket aligha vitatják. Izrael maga gyakorolja azt, ami van ismert mint „szándékos kétértelműség”, hogy üzenetet küldjön ellenségeinek halálos erejéről, anélkül, hogy bármit is felfedne, ami a nemzetközi ellenőrzést elszámoltatná.
Amit Izrael nukleáris fegyvereiről tudunk, az részben egy volt izraeli atomtechnikus, Mordechai Vanunu bátorsága tette lehetővé, aki egy bejelentő volt. tartotta egy évtizedig magánzárkában, mert bátor volt felfedni Izrael legsötétebb titkait.
Mégis, Izrael megtagadja aláírni a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést (NPT), amelyet 191 ország támogat.
Az izraeli vezetők ragaszkodnak ahhoz, ami van ismert mint a „Begin-doktrína”, utalva Menachem Beginre, a jobboldali izraeli miniszterelnökre, aki 1982-ben megszállta Libanont, és ezreket ölt meg. A doktrína azon gondolat köré fogalmazódik meg, hogy bár Izrael megadja magának a jogot, hogy nukleáris fegyvereket birtokoljon, a közel-keleti ellenségei nem. Ez a hit a mai napig irányítja az izraeli akciókat.
Az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott támogatása nem korlátozódik annak biztosítására, hogy ez utóbbi „katonai előnyt” élvezzen szomszédaival szemben a hagyományos fegyverek tekintetében, hanem annak biztosítására is, hogy Izrael továbbra is a térség egyetlen szuperhatalma maradjon, még akkor is, ha ez a tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének nemzetközi elszámoltathatóságától való megmenekülést vonja maga után.
Üdvözöljük az arab és más országoknak az ENSZ Közgyűlésén tett közös erőfeszítéseit egy nukleáris fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozására. Mindenkinek, Washingtont is beleértve, csatlakoznia kell a világ többi részéhez, hogy végre rákényszerítsék Izraelt az atomsorompó-szerződéshez, ami az első, de kritikus lépés a régóta halogatott elszámoltathatóság felé.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz