Trágya lerakása nyilvános tereken, tojást dobálni kormányzati épületekben, elzárják a főbb utakat – azok az európai gazdálkodók, akik utcára vonultak, hogy megtámadják a szabadkereskedelmi politikát, biztosan tudják, hogyan kelthetnek felhajtást.
A nyilvánosság megzavarása is meghozta az eredményt.
A francia farmerek pl. sikerült meggyőzniük nemzetük vezetőit a tiaklopriddel kezelt élelmiszerek behozatalának betiltása, évente 150 millió euró (~163 millió dollár) elkülönítése az állattenyésztők támogatására, és európai szintű meghatározások biztosítása a laboratóriumban termesztett hús fogalmára. A német gazdálkodók is látták a maguk javára való mozgást törvényhozóik részéről az üzemanyag-támogatásokról. Amikor a tiltakozások elérték Brüsszelt – ahol az Európai Parlament ülésezett – az Európai Unió döntéshozóihoz bejelentett terveket tompítani az ukrajnai gabonaimport okozta csapást és kezelni a bürokratikus bürokráciát. A spanyol, olasz és flamand gazdálkodók fogadalmat tesznek, mivel a nyereség csak a kezdet az utcán maradni.
Ez idáig a tüntetések élelmiszer- és mezőgazdasági aktivisták számára kínálnak elvihető ételeket.
Konkrétan, a nyilvánosság zavarása nem csak valódi változást idézhet elő, hanem van hely a visszaszorításra a katasztrofális szabadkereskedelmi politikákkal szemben, amelyek pusztítást végeztek a mezőgazdasági gazdaságokban az Atlanti-óceán mindkét partján. Az amerikai gazdálkodóknak és szövetségeseiknek oda kell figyelniük, talán azon kell gondolkodniuk, hogyan lehetne a tiltakozást a folyamatban lévő Farm Bill vitánk részévé tenni.
Európában a Közös Agrárpolitika (CAP) – hasonlóan az Egyesült Államokban a Farm Billhez – szabályozza a kontinens mezőgazdasági rendszerének legtöbb oldalát, beleértve a pénzügyi támogatást, a környezetvédelmi politikát, valamint az export és import szabályozását. 1962-től kezdődően Franciaországgal, Németországgal, Luxemburggal, Belgiummal, Olaszországgal és Hollandiával a megállapodás az Európai Unióval együtt bővült, és a szervezet mind a 27 tagállamára kiterjed.
A KAP-politikák az 1990-es években kezdtek megváltozni MacSherry és az Agenda 2000 reformjai a „hatékonyság” előmozdítása érdekében. Míg Reagan a „kormánysajt” ellen tiltakozott, hogy rámutasson az 1980-as években az Egyesült Államok agrárpolitikájának feltételezett pazarló jellegére, addig Európában a „bortavak” és „vajhegyek” kampányszlogenjei voltak, hogy csökkentsék a gazdálkodók állami támogatását.
És vágások történtek - tól 1980 a 2021, az EU mezőgazdaságra szánt teljes költségvetése 60%-ról 25% alá emelkedett. Számos politikát is megszüntettek, ideértve az exporttámogatásokat, a tejtermékek termelési kvótáit és a gazdálkodók bevételéhez kötött ártámogatást.
Az ilyen változások összhangba hozták az európai agrárpolitikát a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azon törekvésével, hogy csökkenti az állami beavatkozást a mezőgazdasági piacokon és növeli a termelést.
Az ilyen szabadkereskedelmi kezdeményezések több évtizedes előmozdítása nem volt kedves a gazdáknak, különösen Európában.
Franciaországban például voltak ilyenek 389,000 2020 gazdálkodó XNUMX-ban – csaknem 800,000 ezerrel kevesebb, mint 1980-ban. Lengyelország, amely 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, 2010 óta termelőinek 13%-át elvesztette. Összességében 2005 és 2020 között Európa-szerte a kontinens látott A gazdaságok 37%-a megszűnik. Ugyanebben az időben a termelés nőtt, mivel csak a 200 hektár feletti gazdaságok (kb. 400 hektár) számuk növekedett.
Eközben az európai gazdálkodók egyre csökkenő pénzügyi támogatása az esetlegessé tette a különböző környezetvédelmi és munkaügyi előírások betartásáról. Leegyszerűsítve: a támogatásért a gazdáknak többet kell tenniük azért, hogy kevesebbet kapjanak. A folyamatban lévő konszolidáció támogatása, nem meggátolása, Európa gazdálkodóinak 20%-a – a földterület és a termelés tekintetében különösen nagy léptékű gazdasági szereplők – az összes kifizetés 80%-át kapják.
Hozzáteszi a sértést, Az uniós hatóságok engedélyezték a behozatalt olcsó ukrán gabonát, hogy segítse az országot az Oroszországgal folytatott háborúban. Ez, mivel a konfliktusból eredő ellátási lánc zavarai megemelték azokat az árakat, amelyeket az európai gazdálkodók olyan inputokért fizetnek, mint a gáz és a műtrágya. Az EU döntéshozói is tárgyalnak vitás szabadkereskedelmi megállapodást a dél-amerikai regionális kereskedelmi blokkkal, a Mercosullal, amely meghívná Argentínát és Brazíliát a mezőgazdasági exportóriásokat, hogy esetleg alákínáljanak az európai termelőknek.
Az amerikai gazdálkodók ugyanazt a mérgező keveréket tapasztalták a szabad kereskedelem ösztönzésében és a fokozott koncentrációban.
A 2017-es mezőgazdasági összeírás szerint, az amerikai gazdaságok legnagyobb 4%-a (2,000 vagy több hektár) az összes mezőgazdasági terület 58%-át birtokolja. 1987-ben ez az arány 15% volt. Hasonlóképpen, 2015-ben, az egyesült államokbeli mezőgazdasági termelés értékének 51%-a olyan gazdaságokból származott, amelyek legalább 1 millió dolláros árbevételt értek el, szemben az 31-es 1991%-kal. 1997 és 2017 között körülbelül 200,000 8 gazdaság, vagyis a műveletek XNUMX%-a szűnt meg.
A dereguláció szempontjából a 1996 Farm Bill az időszakos, ad hoc közvetlen kifizetéseket tette az Egyesült Államok kormánya által a termelőknek nyújtott pénzügyi támogatás elsődleges módjává. Elmúlt, de évekkel később újra bevezették Jelentősen meggyengültek a visszterhes hitelek, amelyek tisztességes jövedelmet biztosítottak a gazdáknak, ha a piaci árak egy bizonyos küszöb alá süllyedtek. Az ilyen hitelekkel tisztességes jövedelmek garantálhatók anélkül, hogy a gazdálkodókat a termelés növelésére kényszerítenék potenciálisan környezetkárosító módon ahogy a kormányok a piacról vásárolnak termékeket a készlettartalékokba. A szabad kereskedők által elutasított tartalékok vészhelyzet esetén, valamint az áringadozás és a spekuláció kezelésére használhatók fel, mivel az áruk piacra bocsáthatók, ha az árak túl magasra mennek.
A mezőgazdaság nagy részét irányító káros szabadkereskedelmi politikák felvállalása érdekében az amerikai farmerek és szövetségeseik inspirációt meríthetnek az Európában zajló eseményekből, esetleg DC-be utazhatnak, hogy hallassák hangjukat.
Valójában az amerikai gazdák a múltban ezt tették. Amikor a szabad kereskedelem még gyerekcipőben járt 1979-ben, gazdálkodók ezrei vezették traktoraikat a DC-nek, hogy politikai változtatásokat követeljen a növekvő letiltások és az inputköltségek növekedése érdekében. Ezek a lépések inspirálták a Nemzeti Fenntartható Mezőgazdasági Koalíciót (NSAC) hogy összehozza az aktivistákat DC-ben tavaly, de főleg azért, hogy a klímapolitika a Farm Bill részévé váljon.
Most, hogy a Farm Bill vitája legalább ez év szeptemberéig folytatódik, az árpolitikai reformok kerülhetnek a középpontba. Egyes mezőgazdasági csoportok, mint például a több tucat tagszervezetet tömörítő National Family Farm Coalition (NFFC) az árpolitikai reformot központi jelentőségűvé tették. Farm Bill platform. Igényes paritásos árképzés esetén az olyan szakpolitikai eszközöket, mint például a visszterhes hitelek, javítani lehetne, hogy tisztességes árakat biztosítsanak a gazdálkodóknak, és eltántorítsák őket a termelés növelésétől a megélhetés érdekében. A koncentráció kezelése is része az NFFC követeléseinek, különös tekintettel a kormány megnövekedett szerepére a földhasználati programok finanszírozásában és a trösztellenes törvények betartatásában.
Az ilyen javaslatok kihívást jelentenek a szabad kereskedelem számára? Igen, kétségtelenül teszik. És amint azt az európai gazdálkodók bebizonyították, a tiltakozás meghozza az eredményt. Azáltal, hogy a mezőgazdasági törvényjavaslatról szóló vitánkhoz hozzáadunk néhány népi mozgósítást, esetleg az időnkénti rothadt tojás- vagy trágyaterheléssel, a gazdálkodók és szövetségeseik arra késztethetik törvényhozóinkat, hogy valódi változtatásokat hajtsanak végre élelmiszer- és mezőgazdasági rendszerünk javára. Ne maradjunk csak úgy, hogy az élelmiszereinket termesztő emberek még több anyagi nehézséget viselnek el.
Anthony Pahnke a San Francisco State University nemzetközi kapcsolatok professzora. Kutatásai a fejlesztéspolitikára és a latin-amerikai társadalmi mozgalmakra terjednek ki. Érdeklődni a telefonszámon lehet [e-mail védett]
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz