A gyengén lakott Negev-sivatagban (ahol főként palesztin beduinok kerültek veszélybe) a nagyrészt szimbolikus, több mint 200 drónból, cirkáló- és ballisztikus rakétából álló iráni lövedékek ellenére az akció katonai jelentősége minimális volt. Egy izraeli támaszpontot találtak Dimonánál, ahol az ország nukleáris robbanófejei vannak, de a kormány mondott hogy a kár minimális volt. Szinte az összes lövedéket a jordániai, az izraeli és az amerikai légierő, vagy rakétaelhárító rakéták lőtték le. Úgy tűnik, az egyetlen áldozat egy 7 éves palesztin beduin lány, akit egy lezuhanó rakéta súlyosan megsebesített.
Irán azért csapott le, mert Binjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök április 1-jén lebombázta Irán damaszkuszi nagykövetségének konzuli mellékletét, magas rangú iráni tisztviselők, köztük Mohammad Reza Zahedi dandártábornok és az Iráni Forradalmi Gárda Coprs (IRGC) hét másik tisztje halálát okozva. Ezek a tisztviselők a szíriai kormány meghívására voltak ott, és a nagykövetségeket a Bécsi Egyezmény védi a katonai támadásoktól.
Irán hivatkozott az 51. cikkre az Egyesült Nemzetek Alapokmányának pontját az Izrael elleni ellencsapásért, amely garantálja az államok önvédelemhez való jogát. A nagykövetségek nemzeti talajnak számítanak.
Ali Khamenei ajatollah, Irán papi vezetője, mondta Szerdán az Eid al-Fitr prédikációjában: „A konzulátus és a nagykövetség intézményei bármely országban az adott ország talaja. A gonosz rezsim hibát követett el, és meg kell büntetni, és meg is fogják büntetni.” Hozzátette: „A gázai események megmutatták a világ számára a nyugati civilizáció gonosz természetét. Harmincezer védtelen embert öltek meg; ezek nem emberek? Nincsenek jogaik?” Azt is mondta: „Megmutatták, milyen civilizáció ez. Egy gyereket megölnek, az anyja karjaiban. A beteg a kórházban meghal. Hatalmuk nem érintheti meg… az ellenállás embereit; tehát a családtagok életét, a gyerekek és az elnyomottak életét, az öregek életét veszik célba.”
Irán állandó képviselete az ENSZ-nél New Yorkban írta X-re,
„Az ENSZ Alapokmányának a törvényes védelemre vonatkozó 51. cikke alapján végrehajtott katonai akciója a cionista rezsim damaszkuszi diplomáciai helyiségeink elleni agressziója volt. Az ügy lezártnak tekinthető. Ha azonban az izraeli rezsim újabb hibát követne el, Irán válasza sokkal súlyosabb lesz. Ez egy konfliktus Irán és a szélhámos izraeli rezsim között, amelytől az USA-nak TÁVOL KELL KERÜLNI!”
Teherán azt mondja, hogy ezzel az eszmecserével „az ügy lezártnak tekinthető”. Ali Khamenei ajatollah nem keres egy teljes háborút.
Nemcsak az iráni nagykövetség elleni sztrájk alapozta meg az iráni vízlépcsőt, hanem a gázai palesztinok ellen hat hónapig tartó intenzív izraeli bombázás is, amelyben a meggyilkoltak túlnyomó többsége ártatlan, nem harcoló, 70%-uk nő volt. és gyerekek és sok más nem harcoló férfi. A halottak száma mostanra eléri 33,686 XNUMX palesztin. Csak a fegyveresek egy kis klikkje követte el az október 7-i szörnyű Izrael elleni támadást anélkül, hogy bárki másnak elmondta volna, mit tervez. Nincs katonai vagy egyéb indoka annak, hogy mesterséges intelligencia-programot használjunk a Hamász félkatonai szervezetének minden tagjának azonosítására (amelyek egy része a helyi biztonság érdekében végzett szomszédsági felügyeletnek felel meg), és az égből meggyilkolja őket házastársukkal, gyermekeikkel együtt. családok, szomszédok.
Irán elkötelezte magát, hogy megvédi a palesztinokat, és hatástalannak és ostobának tűnt a folyamatos izraeli atrocitások miatt, amelyek felforralták a Közel-Keleten a közvélemény vérét. emelte a megbecsülést amelyben Iránt tartják. A nagykövetségi sztrájk volt az utolsó csepp a pohárban. Ha Irán nem válaszol erre legalább szimbolikusan, akkor szavahihetősége és bármilyen elrettentő hatása tréfává vált.
Netanjahu a maga részéről megpróbálta provokálni Iránt, abban a reményben, hogy Teherán fogja a csalit. Tudta, hogy még Washington is Izraelt tekintette a gázai agresszornak, és hogy elveszíti támogatottságát a Kongresszusban. Tudta, hogy ha a kérdés egy iráni támadás lesz Izrael ellen, a nyugati fővárosok mind körülötte összegyűlnek, és legalább egy ideig megbocsátják neki, amiért a neonácik izraeli megfelelőjét hozta be a kabinetjébe, majd tízezrekkel távozott amálékból. ártatlan palesztinok.
Végül Khamenei és a Forradalmi Gárda hagyta, hogy a néhai Zahedi tábornok iránti elkötelezettségük megzavarja érzelmeit, és beleszerettek Netanjahu trükkjébe.
Korábban szombaton az Iráni Forradalmi Gárda haditengerészeti részlege felszállt és elkobzott egy konténerhajót az Ománi-öbölben, amely Netanjahu egyik milliárdos támogatójának cégéhez tartozik. Bár ez az akció megsértette a tenger törvényét, és nem lehet elnézni, bölcsebb válasz volt a nagykövetségi támadásra, mint rakéták küldése Izrael ellen. Netanjahut ott találta el, ahol fáj, és senki sem törődött volna vele a külvilágban.
Most szenvednünk kell attól, hogy Netanjahu kikiáltotta áldozatát (ő kezdte), és a fasiszta kormányával való szolidaritási nyilatkozatok miatt kell szenvednünk az ajatollahokkal szemben, a folyamatban lévő gázai népirtás árnyékba vetve.
Ahogy sok megfigyelő rámutat, ezt a nagyon veszélyes helyzetet Joe Biden elnök helytelenül kezelte a gázai válsággal. Január 1-jéig térdre kellett volna vágnia Netanjahut, miután világossá vált, hogy az izraeliek a hírhedt amalek parancsot hajtják végre, amely népirtásra utalt. Biden az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának három tűzszünetet követelő határozatának megvétózásával és az egyetlen, amelyet átengedett, és nem kötelező erejűnek minősítette, alávágta a mészárlást. Folytatódott az elmúlt héten, amely alatt Izrael folytatta a Jézus bombázását Gázából, több száz ártatlan megölését és éheztetését (annak ellenére, hogy hamis ígéreteket tett, hogy több segélyt enged be, amire Netanjahu nem követte.)
Biden, Rishi Sunak brit miniszterelnök és más vezetők is hatástalaníthatták volna Netanjahu szándékos iráni provokációját azzal, hogy egyszerűen elítélték az április 1-jei nagykövetségi támadást és megvédték a bécsi egyezményt. Ismét a Irán ENSZ-missziója ezt nyíltan mondta:
„Ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte volna a cionista rezsim elítélendő agresszióját a damaszkuszi diplomáciai telephelyünkön, és ezt követően bíróság elé állítja az elkövetőit, akkor talán elkerülhető lett volna az Iránnak a szélhámos rezsim megbüntetése.
Ehelyett Biden és szövetségesei nem voltak hajlandók elítélni Netanjahu akcióját, tovább folytatva az észak-atlanti sértetlenséget az izraeli háborús bűnökkel szemben, és folytatva a kettős mérce megvalósítását, amely szerint a nemzetközi humanitárius jog csak a fehér emberekre vonatkozik. Vagyis nincs akkora különbség a trumpi fehér nacionalizmus és Biden külpolitikája között, mint amilyennek a felszínen tűnhet, bár az utóbbi természetesen rosszabb.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz