Ne tévesszen meg a Biden-adminisztráció progresszív retorikája Nemzetbiztonsági stratégia (NSS), amely a hét elején jelent meg. A dokumentummal a kormányzat újra elkötelezi magát az uralkodó osztály külpolitikájának egyik alapelve mellett: az Egyesült Államok hegemóniája most, az Egyesült Államok hegemónia mindörökké.
A globális rend bizonytalanságának pillanatában Biden elnök ugyanabból a játékkönyvből bújik ki, amelyhez a korábbi kormányzatok is konzultáltak a geopolitikai változások pillanataiban. Biden pedig ismét az Egyesült Államok dominanciáját helyezi előtérbe az együttműködéssel és a demokratikusabb globális renddel szemben.
Az elmúlt évszázadban két jelentős megrendülés ment végbe a világrendben: az első a második világháborút, a második pedig a Szovjetunió bukását követte. A második világháború nyomán Washington egy antikommunista, liberális internacionalizmust alakított ki, hogy kiszorítsa a Szovjetuniót az új világ alakítására. Ez egy eredendően gyarmati internacionalizmus volt, amelyben az Egyesült Államok aránytalanul erős pozíciót töltött be az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A hidegháború során az Egyesült Államok megsértette látszólagos vezérelveit, mivel aláásta az önrendelkezési jogot, amelyért a gyarmatosított népek harcoltak – gyakran demokráciák megdöntése stratégiai célok elérése érdekében.
Aztán a Szovjetunió összeomlása nyomán a új konszenzus előkerült. Az ősnemézis megszűntével Washington szabadon exportálhatta a kapitalista demokráciát az egész világon, azzal a kettős céllal, hogy megerősítse az Egyesült Államok domináns szerepét és egy globális rendet alakítson ki a képére. Ez a vízió vezérelte az országot Forever Wars, "humanitárius beavatkozások”, és globális rendőrhatalommá fejlődött.
Ma Biden új „inflexiós pontnak” tekinti a világot, és NSS-je felfedi saját amerikai hegemóniáját: azt, amely a megfelelő dolgokat mondja a globális együttműködésről, de figyelmen kívül hagyja a külpolitikai status quo alapjait. Elmúltak az antikommunista internacionalizmus vagy a súrlódásmentes globalizáció korábbi elképzelései. Helyette Biden NSS-je a transznacionális együttműködés vízióját kínálja – de ezt az Egyesült Államok hegemón ösztönei könnyen legyőzik.
Becsületére legyen mondva, Biden új stratégiája a korábbi kormányzatok külpolitikai baklövéseinek orvoslására törekszik. Felismeri az olyan transznacionális kihívásokat, mint a COVID-19 és az éghajlatváltozás – ez jelentős előrelépés, figyelembe véve a Trump-kormányzat stratégiai dokumentum pontosan háromszor említette a „betegséget”, és egyáltalán nem volt hajlandó megemlíteni a klímaváltozást. Biden dokumentuma a „más társadalmak újjáalakítására irányuló nagy katonai műveletek korszakának” közeledését is hirdeti, ami üdvözlendő fejlemény az Egyesült Államok katonai visszafogottságának támogatói számára.
Ugyanakkor Biden NSS-je határozottan elutasítja az Egyesült Államok pole pozícióját a transznacionális kihívások elleni együttműködés érdekében. Ez sehol sem egyértelműbb, mint a stratégia Kínáról szóló vitájában, amely a dokumentumot uralja. Biden határozottan kijelenti, hogy Kína az egyetlen versenytárs, akinek mind a szándéka, hogy átalakítsa a nemzetközi rendet, mind pedig egyre inkább a gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai ereje, hogy ezt megtegye, és hogy az Egyesült Államoknak mindent meg kell tennie, hogy felülmúlja a versenyt. Az Egyesült Államok–Kína versengést a demokrácia és az autokrácia szélesebb körű vetélkedésének tekinti, amelyből a demokráciák természetesen győztesen kerülnek ki. Mindazonáltal bármilyen keretbe helyezi az Egyesült Államok versenyét Kínával, nyilvánvaló, hogy Biden először meg akarja őrizni az Egyesült Államok hegemóniáját, másodsorban pedig teret akar adni az együttműködésnek.
Biden enged némi teret, már csak a retorikában is. Ragaszkodik ahhoz, hogy kormánya nem törekszik új hidegháborúra Kínával, sem olyan világra, ahol a nagyhatalmi verseny arra kényszeríti az államokat, hogy merev biztonsági tömbökbe essenek. Azt mondja, hogy kormánya „elkerüli azt a kísértést, hogy a világot kizárólag a stratégiai verseny prizmáján keresztül lássa”.
De ezt nehéz összeegyeztetni azzal az álláspontjával, hogy Kína fenyegetést jelent az Egyesült Államokra nézve, és még nehezebb összeegyeztetni azzal, ahogyan az Egyesült Államok és Kína viszonya az utóbbi időben alakult. Biden felpörgette a technológiai háború Kínával kapcsolatban, elvetette az Egyesült Államokat hosszú távú politika a „stratégiai kétértelműség” (amely a Kína-Tajvan status quo fenntartására törekszik), és háborúval fenyegetőzött, ha Kína megtámadja Tajvant.
Végül, Biden NSS-je azt az elképzelést lebegteti, hogy az Egyesült Államok erőteljesen versenyezhet Kínával, miközben „felelősségteljesen” irányítja a versenyt. Bármit is jelentsen ez – és nehéz elképzelni a „felelős” nagyhatalmi versenyt Kínával –, itt van egy tágabb, egyszerű igazság, amelyet a közigazgatás figyelmen kívül hagyni látszik: a verseny és az együttműködés gyakran ellentétes irányba húz, az egyik nyer a másik veszteségével. . Ha az Egyesült Államok nem hajlandó elfogadni egy többpólusú világot, akkor a veszélyes konfliktusok elkerülhetetlen normává válnak.
A huszonötödik oldal felénél Biden NSS-je megkülönbözteti a kínai kormányt a kínai néptől, és beilleszti a rasszizmus elleni kijelentést. Általában haboznék „bojlertányérnak” nevezni, csakhogy a szöveg – „A rasszizmusnak és a gyűlöletnek nincs helye egy olyan nemzetben, amelyet bevándorlók nemzedékei építettek fel, hogy beteljesítsék a lehetőséget mindenkinek” – szóról szóra megegyezik egy sorral an Anthony Blinken beszéde Kínában tavaly májusban. (Nem segít, ha az NSS-dokumentumban ez a mondat eltér a környező szövegtől, ami másolt szövegre utal.)
Ez a sor egy kisebb tévhit, de emblematikus annak, hogyan kell értelmeznünk ezt az NSS-t. Ugyanúgy, ahogy Biden dokumentuma jelképes gesztust kínál a faji igazságosság felé, a progresszív külpolitikai értékekre való hivatkozásra tett kísérletei alig többek virágos retorikánál. Biden stratégiája újabb bizonyítéka annak, hogy ha a washingtoni elit továbbra is eléri a maga akaratát, akkor számítanunk kell arra, hogy a nagyhatalmi verseny továbbra is felülmúlja az együttműködést.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz