Egy öregember foglalkozzon két másikkal.
Júliusban töltöm be a 80. életévét, ami miatt alig több mint másfél évvel vagyok fiatalabb Joe Bidennél és majdnem két évvel idősebb Donald Trumpnál. És őszintén szólva, ismerem a határaimat. Igen, még mindig gyalogolok – nem kis dolog – hat mérföldet naponta. És folyamatosan dolgozom. De azzal is tisztában vagyok, hogy a napi második sétám során, majd az éjszaka közeledtével lényegesen fáradtabbnak érzem magam, mint egykor. Azzal is tisztában vagyok, hogy az agyam, még mindig aktív, többet felejt, mint valaha. És mindez fájdalmasan normális. Semmi szégyellnivaló, semmi.
Régebbi barátaimtól is tudom, hogy mi, emberek, 82 évesen (amikor Donald Trump elhagyná második hivatali idejét) vagy akár 86 évesen (amikor Joe Biden is ezt tenné) még mindig kimondottan működőképesek, átgondoltak és tehetségesek lehetünk. De őszintén, mik az esélyek? Elmondok egy dolgot, ami nem is lehetne nyilvánvalóbb – nem olyan jó, mint mondjuk 55 vagy 60 évesek esetében, az biztos. Igen, ott van az idős kor hírhedt bölcsessége is – és ez valóban megfontoltabb elnökké tehetné Joe Bident, ha kapna egy második ciklust; Donald Trump természetesen Donald Trump lenne 60 vagy 82 évesen.
És nincs kétségem afelől, hogy bármilyen korú is vagy, kissé hasonló gondolatokon gondolkodtál. Úgy értem, nem a lehetőség nézni a televíziós vita kettejük között nyugtalanít? Végül is a legidősebb elnök, aki korábban elhagyta hivatalát, Ronald Reagan volt 77 évesen (és addigra már demencia). Előtte a legidősebb Dwight D. Eisenhower volt, aki 1961-ben, 70 évesen fejezte be második ciklusát. szívroham míg hivatalban van. A harmadik William Henry Harrison következik, aki 1841-ben 68 évesen belépett a Fehér Házba, és meghalt. esetleg tüdőgyulladás, 32 nappal később. Az is tény, hogy mi, amerikaiak általában tovább tartunk, mint régen. De tényleg ide akarja tenni a politikai pénzét? Kétlem.
Mindazonáltal a fentiek túl nyilvánvalóak ahhoz, hogy elhisszük, ezért a következő kérdés: van-e más következménye, amit levonhatunk a két öregember közelgő csatájából, amely felkelti a figyelmünket, és túl sok hónapig ellopja a címlapokat, jön? A válasz, gyanítom, igen. Néha a mi világunkban a szimbolika túlságosan finom, de időnként udvariasan arcon vág. És legalábbis ami engem illet, a második Biden-Trump választási kampánynak több mint megfelelőnek kell lennie ebből a szempontból.
Úgy értem, az az ország, amely még mindig a Föld bolygó legnagyobb hatalmáért pályázik, sántító korrekordot állít fel az elnökválasztáson, függetlenül attól, hogy ki nyer, így a most 70 éves kínai Hszi Csin-ping és a 71 éves orosz Vlagymir Putyin relatív fiatalok maradnak. az abszolút ősiség össz-amerikai világában. És ez bizonyára árul el valamit országunk és bolygónk állapotáról is.
Hogy egy kicsit világosabb legyen, hogy pontosan mit, hadd adjak hozzá még egy tényezőt az egyenlethez. Joe Biden és Donald Trump egy drótharcra készül egy olyan Amerika vezetéséért, amely nem is olyan sok évtizeddel ezelőtt, a Szovjetunió 1991-es összeomlását követően a Föld bolygó „egyedüli szuperhatalmának” számított. Ez nem mond neked valamit?
Szerintem igen. Úgy gondolom, eléggé egyenesen (bár nem láttam senkit, aki ezt megvitatja a végeláthatatlan médiacímek és Trumpról és Bidenről szóló csevegés közepette), hogy az a két régi kábulat lenyűgöző képet ad a szó szoros értelmében vett hanyatlásáról és bukásáról – igen. ! - Az Egyesült Államok. El kellene gondolkodtatniuk velünk, hogy merre tart valójában az az ország, amely még mindig úgy gondolja, hogy a bolygó egyedülállóan leghatalmasabb és legbefolyásosabb országa.
Egy világ béke osztalék nélkül
Ahogy gondolhatod, ennek az egésznek megvan az előtörténete. George HW Bush, a Szovjetunió 1991-es összeomlásának pillanatában elnök, még abban az évben parancsot adott az amerikai hadsereg indítására. Sivatagi vihar hadművelet, amely kiűzte Kuvaitból Szaddám Huszein iraki autokrata csapatait. A maga módján elindította azt is, amely a következő évszázadban amerikai katonai műveletek sorozatává vált szerte a világon. Ugyanakkor, mivel Oroszország tönkrement, Kína pedig még mindig szerényen felemelkedő hatalom – vagyis nem marad igazi nagyhatalmi ellenség a Földön –, ez az egyetlen szuperhatalom valami meglepő dolgot tenne. Továbbra is egyre több adófizető dollárt költene az Egyesült Államok hadiipari komplexumába. Igen, akkoriban szó volt az ország és népe számára „békeosztalékról”, de egyik sem érkezett meg.
Harminckét évvel később a Pentagon költségvetése megvan majdnem eltalálta az évi billió dolláros márka, míg a teljes nemzetbiztonsági (igen, még mindig így hívják!) költségvetés már régen jóval feljebb szárnyalt a billió dolláros márka. Eközben ebben a században George HW Bush fia, akit 2000 novemberében elnökké választottak, a következő szeptemberben válaszolna az Oszama bin Laden és kis terrorcsoportja, az al-Kaida által tervezett és végrehajtott szeptember 9-i merényletekre, és elindította volna hamar „a terrorizmus elleni globális háború” néven vált ismertté. A 11-es afganisztáni és 2001-as iraki invázióval pedig túlságosan is globális lenne. Ez az utolsó szuperhatalom első rendű katasztrófájának is bizonyulna, amelynek hadserege szabadság szó szerint millió halott az egész bolygón, pusztítson el országokat, tizedelje meg a gazdaságokat és alkosson tízmillió a menekültek számát, miközben megdöbbentő költséget jelent az országnak 8 billió dollár, és ez a szám folyamatosan növekszik mivel több mint 20 év alatt az amerikai hadsereg vesztett háborúkat, miközben a terrorizmus mint jelenség csak nőtt.
Igen, 2011 májusában Oszama bin Laden lesz ölt Pakisztánban a US Navy Seals csapata. Mégis, ha ma élne, gyanítom, valóban örülne. Személyes vagyonán, követőiből álló kis legénységén és néhány eltérített repülőgépén kívül semmi mással nem sikerült felülmúlnia és felülmúlnia a Föld bolygó akkori legnagyobb hatalmát. A lemészárlásnak köszönhetően több ezer amerikai New Yorkban és Washingtonban is sikerült ezt az országot a „terrorizmus” elleni végtelen háborúba vonnia, és ennek során egyre jobban terrorizált országgá tenni, amelynek lakói most, bármennyire is szimbolikusan (és a jövőben esetleg, sokkal szó szerint), egymás torkán.
Valamilyen hátborzongató módon Trump volt elnököt és Biden elnököt is az al-Kaida alkotásainak tekinthetjük. És ma maga az ország is. Úgy értem, elképzelhette-e valaha egy 1991-es amerikai, hogy 2024-ben a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az amerikai társaival szembeni erőszak iránti késztetés kísérteties csúcsokat fog elérni itt? Közben kb egyet 20-ban közülünk most egy katonai stílusú AR-15 félautomata puskával van felfegyverkezve. Már fiatalok is birtokolhatnak JR-15-öt ("juniornak") gyerek verzió az ilyen fegyverekről, amelyek túlságosan halálosak.
Talán nem meglepő, hogy az AR-15-ök bebizonyították választott fegyvernem a legrosszabb a tömeggyilkosságok között, amelyek általánossá váltak ebben az országban, és az elmúlt években azzá váltak egyértelműen emelkedőben van. Valójában „terrorista” tevékenységeknek tekinthetők, amelyek magukban foglalják elképesztő számunk ismétlődő halálát. És mindez anélkül történik, hogy egy amerikai típusú al-Kaida valóban látható lenne. Ne feledje, most van egy becslés csaknem 400 millió fegyver az amerikai civilek birtokában lévő különféle fajták, lenyűgöző arzenál bármely ország számára, nem kevésbé egy olyan ország számára, amely egyre inkább megosztott önmagával. Eközben szerint a legutóbbi NPR/News Hour/Marist közvélemény-kutatás, 3-ből 10 republikánus (vagy 20 millióan vagyunk).
Gondoljunk csak bele, hogy röviden összefoglaljuk az egyre megosztottabb és megosztóbb amerikai társadalmat, amelyért ez a két öreg most harcol, egy hazai világról, amely a végén széttépheti a vezetőinknek az amerikai hatalomról ezen a bolygón még fennálló fantáziáit.
Szétszakad a varratoknál?
Ahogyan a Szovjetunióra is igaz volt egészen addig a pillanatig, amikor összeomlott, az USA még mindig elsőrendű birodalmi hatalomnak tűnik. Talán van 750 katonai bázisok szétszórva a világon, és továbbra is úgy viselkedik, mint egy hatalom egy olyan bolygón, amely önmagában is egyértelműen válságban van. Folytatja a Csendes-óceáni térségben Kínával vívott új hidegháború (a forró) háború megszervezését is. Ez megmagyarázza Biden elnök legutóbbi helyzetét nagy nyilvánosságot kapott „csúcstalálkozó” Washingtonban Japán miniszterelnökével és a Fülöp-szigetek elnökével, éppúgy, ahogy elmagyarázza azt, ahogy az amerikai különleges műveleti erők csak a közelmúltban „véglegesen” hozzárendelve egy szigetre, amely mindössze néhány kilométerre van Kína partjaitól. Igen, amint azt a japán és filippínó vezetőkkel és a kommandósokkal való közelmúltbeli találkozó sugallja, a Biden-kormány továbbra is különösen Kínával foglalkozik, mintha ez valóban egy hidegháborús pillanat lenne, és egy kommunista ország „megtartóztatása” lenne az elnök. nőtt fel még mindig napirenden volt a földgömb legnagyobb hatalma számára.
Sajnos ez valóban egy öregember verziója annak a világnak, amelyben most élünk. Arra a bolygóra gondolok, amely minden hónapban készletek új hőségrekord, és ahol a fosszilis tüzelőanyagok csökkentéséről sok szó esik, az Egyesült Államok 2023-ban több olajat termelt (13.5 millió hordó egy nap), mint történelme során bármikor, míg Kína szénenergia-kapacitása gyorsabban nőtt, mint valaha. És ezzel csak kezdjük a fosszilis tüzelésű rossz hírek listáját. Egy olyan bolygón, amely úgy néz ki, mintha a pokolba kerülne, közepette rekord hő, tüzek, viharok, és hasonlók, az a késztetés, hogy ekkora erőfeszítést tegyünk a csendes-óceáni nemzetek szövetségeinek megszervezésére (természetesen Washington vezetésével), hogy Kína egyre háborúsabb módon „betartsa” – számomra úgy tűnik, elsőrendű ostobaság. .
Egyre inkább illúzió (vagy tévhitre gondolok?), hogy ennek az országnak bármiféle valódi irányítása van a bolygó többi része felett (nem kevésbé önmagában). És ma – azzal a két öregemberrel, akik közül az egyik összehasonlíthatatlanul bizarr, és egymással birkózik az elnöki posztért – ez az ország a maga furcsa módján, mint 1991-ben a Szovjetunió, azzal fenyeget, hogy szétesik.
Furcsa belegondolni, hogy milyen távoli Amerika, amelyben felnőttem – amelyik a második világháborúból emelkedett ki. a globális erőmű – most úgy tűnik. Ha valakinek azt mondta volna akkor több mint háromnegyed évszázaddal később, akkor megtörtént volna jól felfegyverzett magán milíciák egy katonai jellegű fegyverekkel felfegyverzett országban kialakuló vagy hogy egy elnökjelölt már az lenne utalva rá felhívja a katonaságot, hogy uralja ellenfeleit, ha visszakerül a Fehér Házba, ki hitte volna neked? Még csak nem is tűnt volna meggyőző tudományos-fantasztikusnak.
És mégis, ma a Föld legnagyobb országa (vagyis vezetői még mindig szeretik azt hinni), amely továbbra is az adófizetők dollárjait önti egy olyan hadseregbe, amelyet semmi máshoz nem hasonlítanak. mások kombinációja, amely 1945 óta nem tudott megnyerni egyetlen jelentőségű háborút sem, úgy tűnik, a varrásnál széteséssel fenyeget. Igen, ez az elnökválasztási kampány mindennek a hanyatlásáról és bukásáról szólhat – és persze, ha Donald Trump ("fúrni, fúrni, fúrni“) visszakerül a Fehér Házba, hogy a hanyatlás és bukás olyan módon történhet, ahogyan azt szinte elképzelni sem lehet.
Az egykor magányos szuperhatalom, ma pedig talán a legmagányosabb hatalom, akár korábban elképzelhetetlen autokratikus vizek felé tarthat, vagy ki tudja, mi mást? Ha másképp lenne, de sajnos a következő hónapokban azt fogjuk látni, ahogy egy össz-amerikai világ lassan kicsúszik az irányítás alól, miközben az Amerikai Század maradványai harcolnak ellene egy olyan országban, ahol túl sokan úgy tűnik, hogy mindenre összpontosítunk, csak nem arra, ami számít.
Egy idős emberként két másik emberrel, ha le tudnál állni, szembenézhetnénk a világgal, amelyben valójában vagyunk, mielőtt túl késő lenne.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz